A bolygócsírák születéséről árulkodik az Arrokoth

2019-ben repült el a New Horizons űrszonda a Kuiper-övben, tőlünk 6,6 milliárd kilométerre lévő, Arrokoth nevet kapott égitest mellett. A különleges alakú, két lebenyből álló objektum alaposan megmozgatta a kutatók fantáziáját, mivel az átrepülés során készült felvételeken túl nincs igazán sok információnk róla. Az azonban nagyon valószínű a szakemberek szerint, hogy egy bolygócsírával volt szerencsénk megismerkedni.

A Naprendszer kialakulása hajnalán a protoplanetáris korong por- és gázfelhőjéből jöttek létre az égitestek, e folyamat jelen tudásunk szerint nagyjából úgy zajlott, hogy a kisebb szemcsék nagyobb csomókká álltak össze, amelyek azután még nagyobbakba tömörültek. Az így apránként növekvő bolygócsírák azután egyre nagyobbá váltak, míg végül létrejöttek a bolygók (és más, nagyobb égitestek) is. Rengeteg olyan „alapanyag” maradhatott azonban, amelyek a korai Naprendszer kaotikus viszonyai miatt nem állhattak össze nagy égitestekké, többek közt ezek találhatóak a Kuiper-övben is.

Az Arrokoth-ot alkotó halmocskák (különféle színekkel)
Forrás: The Planetary Science Journal

Az Arrokoth esetében az a vezető elmélet, hogy két ilyen bolygócsíra fokozatosan egyre közelebb keringett egymáshoz, majd lassan összekapcsolódtak (nagyobb erejű ütközés esetén nem maradhattak volna egyben és együtt). Az égitest felszíne azonban gyökeresen különbözik a kisbolygókétól, mivel szinte egyáltalán nincsenek rajta becsapódási kráterek, felépítése málnára emlékeztető. Ez utóbbi kapcsán született egy új kutatási eredmény a The Planetary Science Journal folyóiratban, amelyet az EOS földtudományi hírportál ismertetett.

A vizsgálatok során a New Horizons átrepülése során kapott adatok összességét elemezve alaposan feltérképezték azokat a dombocskákat, amelyekből a „málna” felszíne összeáll. Olyan információkat vizsgáltak meg, mint például az egyes dombocskák színe, albedója, fényvisszaverő képessége, alakja, ezek segítségével született meg az Arrokoth geológiai térképe.

A modellezett halmocskák és az Arrokoth nagyobbik része
Forrás: The Planetary Science Journal

Az eredmény szerint az égitest nagyobbik fele 12 dombocskából áll össze, ezek nagyjából 5 kilométeresek, a kisebbik felét 3 dombocska alkotja – itt is lehetett több, de a nyomukat eltüntették a becsapódások.

A New Horizons vezető kutatója, Alan Stern szerint a dombocskák nagyon hasonlóak, de azért meg lehet őket különböztetni, ez pedig azt sugallja, hogy hasonló eredetűek lehetnek. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a bolygócsírák kialakulásának áramlási instabilitás nevű folyamatában lehet egy köztes szakasz, amelyek során e dombocskák megszületnek.

Így állnak össze egyre nagyobbakká a kicsiny csomók
Forrás: The Planetary Science Journal

Azonban ezek a köztes dombocskák a korábbi szimulációkban nem jelentek meg, csak a legújabb szimulációs modellek voltak képesek valami ehhez hasonló állapotot is megmutatni. Ebben százával jelentek meg azok az objektumok, amelyekből azután az Arrokoth-hoz hasonló égitestek kialakulhatnak. Általában ugyan a nagyobb objektumok születésének kedveznek ezek a modellek, de mindig volt néhány 5-10 kilométeres darab is, pont olyan, mint az Arrokoth halmocskái. Ezekből azután szintén nagyobb égitestek állhatnak össze.

Bár a New Horizons igen jó példát nyújtott az Arrokoth formájában, ahhoz, hogy a bolygókeletkezési modelleket tökéletesebbé tegyük, még több megfigyelt valós égitestre volna szükség. Alan Stern hozzátette, az olyan bolygóközi űrszondák, mint például a Lucy, megfigyelhetnek még hasonló jellegzetességeket a különböző meglátogatott égitesteken.

The post A bolygócsírák születéséről árulkodik az Arrokoth first appeared on National Geographic.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed