A haikuk tükrözik a rovarokhoz fűződő viszonyunkat

Ha az átlagember rovarokhoz fűződő viszonyát vizsgáljuk, valószínűleg ugyanazt az eredményt kapnánk, amit a Pennsylvania Állami Egyetem kutatói. Az ember valami nem egészen világos okból nem kedveli a rovarokat, kivéve a lepkéket, a szépen muzsikáló tücsköket, szöcskéket, illetve a nyári estéken felvillanó szentjánosbogarakat. A lepkék között a királylepke és a káposztalepke szerepelt legtöbbször – ez a fajok gyakoriságát és ismert voltát is tükrözi.

A haiku egy háromsoros japán verstípus, amelynek első és harmadik sora öt, a második sora hét szótagból áll, és a szótagok hangsúlya is fontos. E versek gyakran fogalmaznak meg valamilyen hangulatot, amelyhez a természet egyes jelenségeit allegorikusan kapcsolják hozzá. A versforma a 20. században már az egész világon igen népszerűvé vált.

A versekben szereplő ízeltlábúak gyakoriság szerint
Forrás: PLOS One

A kutatók közel 4000 haikut elemeztek (amelyek angolul születtek, vagy lefordították őket angolra), s ezekben a legkevésbé a vízi rovarokat emlegették a költők, így például tegzeseket vagy álkérészek, nagyszárnyú fátyolkák egyáltalán nem szerepeltek a versekben. Andrew Deans, a kutatás egyik vezetője elmondta, hogy a versek jól tükrözik, mely rovarok iránt rajongunk, és melyek azok, amelyeket észre se veszünk, a jelentőségük ellenére sem.

A szakembert az indította el a kutatásra, hogy sokat olvasott arról, hogy világszerte vészesen csökken a rovarok száma. Kíváncsi volt, vajon ez a művészetben visszatükröződik-e valahogy.

„A haikukban egyes rovarok, például lepkék említése az 1500-as évekig visszanyúlik, gyakran hivatkoztak rájuk” – magyarázta Deans. „Gyakoriak voltak a pókok is, ám az 1950-es évek előtt nem nagyon említették őket. Vagyis egyeseket a legkorábbi időktől emlegettek a költők, másokat meg csak mostanában. A méheket, darazsakat és rokonaikat is gyakrabban látjuk a közelebbi időkben.” A legtöbbször a rovarok hangját, színeit vagy mozgását emlegették a versekben.

A verseket a kutatók szerint ahhoz lehet felhasználni, hogy a belőlük leszűrt „népszerűségi lista” alapján kigyűjteni, miféle tulajdonságok váltanak ki pozitív érzéseket a rovarokat egyébként nem kedvelő emberekből. E tulajdonságokat azután ki lehet hangsúlyozni, amikor a rovarok élővilágunk szempontjából fontos létezését mutatják be az átlagembereknek.

Magyarul Kosztolányi Dezsőnek köszönhetően ismerhettük meg ezt a műfajt, aki számtalan költeményt lefordított. Néhány, Macuo Basó által írt példán keresztül érdemes bepillantanunk a rovarokat említő haikukba:

Légy

Veréb barátom, kérnék egy kegyet.
Ne kapd be a virágra röppenő
Bús, kis legyet.

Prücsök

Ó kis prücsök, beh vidám a dalod.
Ki sejti, hogy majd nemsokára
Halott leszel te is, halott, halott?

Játék

Piros szitakötő!
Szakitsd le szárnyát s itt egy uj titok:
Arany pirositód!

Csönd

Nyugalmas, csöndes est…
Csupán a tücskök vad zenéje harsog,
hogy szirteket repeszt.

Szegénység

Jöjj el barátom, bár kopott tanyám van,
de nálam
a szúnyogok is oly kicsik

Szentjánosbogár

Szegényke nappal mily kopár.
Csak egy fakó,
pirosnyakú bogár.

Válás

Az illatos pünkösdirózsa kelyhét
habozva hagyja el a méh,
a részeg és a boldog, esti vendég.

Landy-Gyebnár Mónika

The post A haikuk tükrözik a rovarokhoz fűződő viszonyunkat first appeared on National Geographic.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed