A sárgafejű marabu a világ egyik legnagyobb és legritkább gólyaféléje. Kizárólag Ázsiában őshonos, ahol a lakosok jelentős ellenérzést tápláltak feléjük, ami végül ahhoz vezetett, hogy a kihalás szélére sodródtak.
Amint a National Geographic cikkéből kiderül, a sárgafejű marabu (Leptoptilos dubius) gyakran ejt el halakat, hüllőket, kétéltűeket, sőt kisebb madarakat és emlősöket is, ám sokkal ismertebb arról, hogy szemétdombokon kotorászik dögök után kutatva. Éppen ezért koszos, betegségeket terjesztő állatként ragadt meg a köztudatban.
Mivel károsnak gondolták a madarak jelenlétét, sok térségben a lakosok elkezdték kivágni a fákat, amelyekre ráfészkeltek, ez pedig példányszámuk csökkenéséhez vezetett.
A 2000-es évek elejére a faj kihalás közeli állapotba került és veszélyeztetettnek nyilvánították. Sok korábbi élőhelyéről teljesen eltűnt, vagy csak maroknyi számban maradt meg. Mára viszont sikerült megfordítani ezt a baljós folyamatot, aminek nyomán a Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetettről mérsékelten fenyegetettre módosította a sárgafejű marabu státuszát. Ráadásul a szervezet Vörös Listája szerint a faj világállománya növekvő tendenciát mutat.
A figyelemre méltó eredmény részben a Harglia Army munkájának köszönhető. Ez a sokezer indiai nőből álló szervezet azt tűzte ki céljául, hogy megváltoztassa az emberek vélekedését a sárgafejű marabukról. Emellett megfigyelik és védelmezik a madarak fészkeit is.
Törekvéseik eredményeként a faj példányszáma rohamosan megnövekedett több Észak-Indiai államban is, világállománya pedig néhány száz egyedről 2000 felettire nőtt. Az egykor mocskosnak bélyegzett állatot ma már bizonyos régiókban szent állatnak tekintik, a kikelő fiókák tiszteletére ünnepségeket tartanak.
A Hargila Army célja, hogy 2030-ig 5000 példányosra gyarapítsa a sárgafejű marabu világállományát.
The post A kihalás széléről tért vissza a világ egyik legnagyobb madara first appeared on National Geographic.
