Egy új kutatásban, amelyről egy konferencián számolnak be hamarosan, arra jutottak, hogy a Mars egykor egy akkora holddal rendelkezhetett, ami már nyomokat hagyott az egykori tavi üledékekben. A feltételezett hold a Phobosnál 18-szor nagyobb tömegű lehetett – ez kb. 192 billió tonnát jelent, a mi Holdunk tömegének azonban így is csupán 1/383 000 része. A kutatók a Gale-kráterben látható üledékrétegződés alapján jutottak erre a következtetésre.
A kutatók a Curiosity marsjáró felvételeit elemezték, amelyeket a Gale-kráterben, 2017 végén és 2018 elején rögzített a rover kamerája. Egy helyen a képek kimondottan szabályos rétegződést mutattak, sötét és világos színű üledékekből.
Ez a rétegződés a kutatók véleménye szerint olyan okból születhetett, amit a földi körülmények közt az árapály váltakozó hatása hoz létre. Az árapály hol a part felé, hol a tenger felé mozgatja a vizet és a benne lévő szemcséket is, amelyek e változó mozgásban ülepednek le a fenéken.
Az egyik ma uralkodó elképzelés szerint a Marsnak egykor valóban jóval nagyobb holdja lehetett, mint a mai apró égitestek. Ez a bolygó körüli útján túl közel került a Marshoz, és ennek okán szétdarabolódott. A gyűrűvé vált holddarabok egy részéből aztán újból összeállt egy – immár kisebb tömegű – hold, majd a folyamat kezdődött elölről. Ez a ciklikus feldarabolódás-új holdak születése elvezetett aztán a mai két picike holdig.
A kutatók a Mt. Sharp oldalán, a Vera Rubinról elnevezett sziklaformáció területén látták meg a különös, szabályos rétegződésű üledékes kőzetet. A vizsgált területen 20 centi vastag volt a kőzetréteg, és mintegy 35 centis hosszúságú kibukkanását tudták elemezni. A rover egyik kamerája egészen nagy felbontású felvételeket készített róla, így a milliméternél is vékonyabb rétegeket is észlelhették.
A kissé vastagabb rétegek világos színűek egy 1 milliméter körüliek voltak, a köztük lévő kissé sötétebb rétegek pedig ennél vékonyabbak. A rétegek kb. 3,8 milliárd évvel ezelőtt rakódtak le, amikor a Gale-krátert tó vize töltötte ki.
Fontos azonban azt is tudni, hogy nem minden szabályos rétegződésű üledék köthető árapályhoz. Van, hogy az évszakos széljárás, csapadék változása vagy épp a gleccserolvadás alakít ki efféle mintázatot. A kutatók amiatt vélik úgy, hogy ezúttal árapály állhat mégis a kialakult rétegződés hátterében, mivel annak párosan váltakozó vastagságú szerkezete nem olyan, mint az évszakos, egyenlő vastagságú rétegeké. Ez a párosan váltakozó szerkezet a földi körülmények közt az árapályhoz köthető jellemző.
A számítások szerint ezeket a rétegeket, amennyiben valóban árapály hozta létre, egy, a Phobosnál 18-szor nagyobb tömegű holdhoz lehet kötni. Ennél kisebb égitest egyszerűen kevés lett volna ahhoz, hogy a bolygó nagyságához mérten eleve nem túl nagy Gale-kráter egykori vizében árapályt hozzon létre. Amennyiben a Gale-kráter vízi kapcsolatban állt az északi féltekén lévő óceánnal, akkor ennél kicsit kisebb hold is elég lehetett. Efféle kapcsolatra azonban eddig nem találtak bizonyítékokat.
A kutatók tervezik, hogy a Gale-kráter két másik helyszínének kőzetrétegeit is ugyanilyen módon megvizsgálják. Ha azokon a helyeken másféle rétegződés található, akkor a nagy hold okozta árapály elképzelését is el kell majd vetni, azonban ha hasonlóságra bukkannak, az erősíteni fogja a most felvázolt elméletet.
The post A Marsnak is lehetett nagy méretű holdja first appeared on National Geographic.
