Portugália déli részén, egy virágos rét fölött három fiatal fehér gólya (Ciconia ciconia) kelepel, így az egész évben megtelepedett „virágzó” gólyapopuláció kórusát erősítve. Ezen madarakra eddig ősszel vándorútra keltek Európából, és dél felé tartva, a Szaharától délre fekvő területeken teleltek, majd tavasszal visszatértek szaporodni.
De a portugál hulladéklerakókból származó bőséges táplálék, valamint az éghajlatváltozás miatti melegebb időjárás az utóbbi időben arra késztette az ivarérett gólyák túlnyomó többségét Portugáliában, hogy inkább kihagyják ezt a fáradtságos utat, és egész évben a helyükön maradjanak.
Tavasszal és nyáron gyakran fészkelnek kéményeken vagy villanyoszlopokon, amelyeket az emberek segítettek biztonságosabbá tenni számukra. Portugáliában a fehér gólyát már a századfordulón is veszélyeztetett fajnak tekintették. Szerencsére a költőpárok száma az elmúlt évtizedben csaknem megkétszereződött, a 10 évvel ezelőtti körülbelül 12 ezer párról a mai körülbelül 20 ezer párra emelkedett a tudományos becslések szerint.
Az elmúlt hat évben a Portói Egyetem Biodiverzitási és Genetikai Erőforrásokkal foglalkozó Kutatóközpontjának (CIBIO) tudósai nyomon követték egy csoport fehér gólya viselkedését a hátukra erősített apró műholdas jeladóknak köszönhetően. Portugália fehér gólyáinak mintegy 80 százaléka tartósan az országban tartózkodik, elkerülve a migrációval járó veszélyeket – mondta Ines Catry, a CIBIO biológusa.
A fiatal gólyák még mindig követik azt a viselkedésformát, hogy Afrikába repüljenek télire, de „az idő múlásával abbahagyják a vándorlást” – mondta az AFP-nek. Az idősebb madarak hajlamosabbak a helyükön maradni.
A vándorlási szokások megváltozása részben az éghajlatváltozáshoz és az egész évben elérhető élelmiszerekhez köthető. Catry elmondta, hogy a madarak egész évben bőséges táplálékhoz jutnak a portugál szeméttelepekből. „Nagymértékben függnek a szemétlerakókból származó hulladéktól” – magyarázta, hozzátéve, hogy a fehér gólyák nagyon alkalmazkodóképesek, és hasznot húztak az emberekkel való együttélésből. Emellett Portugália déli részén az enyhébb időjárási viszonyok télen hasonlóak az afrikai körülményekhez.
Gólyaiskolák is segítik őket
Miután jelentősen visszaesett – főként az afrikai Száhel övezetben tapasztalható aszály miatt, amely megtizedelte a táplálékkészleteiket – a gólyák száma az 1980-as években kezdett visszakúszni Portugáliában. A madarak a portugál területeken kedvezőbb körülményeket találtak, mint Afrikában. Az utak mentén elhelyezett villanyoszlopok kedvencükké váltak. Egy tartó néha akár 30 fészek befogadására is képes.
Az elmúlt két évtizedben Portugália villamosenergia-hálózat üzemeltetője, a REN lépéseket tett annak érdekében, hogy csökkentse a gólyák áramütésének kockázatát, különösen a fészkek építésekor, és megakadályozza az áramkimaradásokat. Ezek közé tartozik a fémoszlopokra történő platformok felszerelése a madarak számára a fészeképítéshez.
A fehér gólya fészkek csaknem negyede ma már ezeken a platformokon található, amelyeket néha „gólyaiskoláknak” is neveznek.
A költési időszak előtt speciális csapatok takarítják meg ezeket a helyeket, szükség esetén fészkeket helyeznek át, és javítják a gólyákat a nagyfeszültségű tápkábelektől távol tartó fémrácsokat.
„Több mint 20 éve dolgozunk itt azon, hogy berendezéseinket kompatibilissé tegyük a gólyák jelenlétével. Megszoktuk” – mondta Francisco Parada, a REN környezetbiztonsági vezetője.
Úgy tűnik, hogy a gólyák száma ennek eredményeként virágzik igazán, és az elmúlt két évtizedben négyszeresére nőtt az ezeken a platformokon fészkelő madarak száma.
The post A szemét és a klímaváltozás miatt mondanak le a vándorlásról a gólyák first appeared on National Geographic.
