Olyan fajok jelentek meg az Alföldön, amelyek korábban egyáltalán nem voltak jellemzőek a térségre. A Körös-Maros Nemzeti Park tájékoztatása szerint ez a Maros folyónak köszönhető, amely segítségével az állatok könnyedén vándorolhatnak és telepedhetnek meg új régiókban.
A közelmúltban lelkes amatőr természetbúvárok az erdélyi virágszöcske egy szaporodó állományára bukkantak a Maros egyik alföldi szakaszánál is, ami jellemzően Erdélyben előforduló rovarfaj. Legalább ekkora kuriózum volt a hasonló körülmények között meglelt kékpettyes lábatlan gyík egyetlen példánya a klárafalvi Maros-ártérben. Ez a faj is biztosan a folyóval érkezett, és eddig egyáltalán nem volt ismert a térségből.
A Maros úgynevezett ökológiai folyosóként működik, amely segíti az állatok egyik élőhelyről a másikra való eljutását, nagyobb távolságok leküzdését. Ártéri területein ugyanis jobbára erdőket találunk, amelyekben viszonylag zavartalan környezetben, rejtőzködve, és emberi települések érintése nélkül képesek akár nagytestű állatok is mozogni, olykor egészen nagy távolságokra.
Így hódítja vissza például a romániai hegyi erdőkből vándorló gímszarvas a hazai Maros menti erdőket, amelyet akár nagyragadozók is követhetnek. Emellett a tipikusan hegylábi területeket kedvelő békászó sas is lehúzódott a folyó mentén, és előfordul, mint költőfaj, a Maros hazai szakaszán, ami kifejezetten ritka alföldi körülmények között.
A folyóparti erdők mellett magában a folyóban is képesek, a víz által szállítva vándorolni fajok, melyek ha alkalmas körülményeket találnak, akár stabilan meg is telepednek a folyó lentebbi szakaszain. Ilyen például a Maros-ártér egyik jellegzetes, „lesodródott” faja, a bánáti szalagoscsiga, melynek példányaival szép számmal lehet találkozni egy-egy esős nap után a hullámtéri erdőket járva.
The post A térségben sosem látott állatok jelennek meg az Alföldön first appeared on National Geographic.
