Úgy tűnik, ha egy vízi baleset szemtanúit keressük, nem a legjobb ötlet tintahalakat kikérdezni az eseményekről, mivel az emberhez hasonlóan bennük is kialakulhatnak hamis emlékek. Egy francia-angol kutatócsoport, amelynek tagjai régóta kutatják a tintahal memóriáját, különös kísérletekbe fogott. A trükkösen megtervezett vizsgálatok feltárták, hogy miként is születnek a tintahalak hamis emlékei.

Az életünk egyes eseményeiről eltárolt emlékeinket darabokban elkülönítve rögzíti agyunk, majd ha visszaidézzük az eseményt, e darabokból kell összerakni azt. Előfordul, hogy egy valamilyen szempontból hasonló esemény részlete kerül olyan emlékbe, ahol semmi keresnivalója.

Ilyenkor jönnek létre a hamis emlékek. Míg az ember esetében ismerjük ezt a jelenséget, az állatok körében keveset tudunk róla, ezért is vizsgálják a tintahalakat – ezeket az intelligens tengeri állatokat – a szakemberek. A kutatásról az iScience folyóiratban számoltak be.

A tintahal az egyetlen olyan gerinctelen állat, amely rendelkezik epizodikus memóriával, vagyis emlékeznek arra, ami korábban történt velük. A kutatók arra voltak kíváncsiak, miként is zajlik ez, mi módon áll össze a múltbéli, felidézett emlékük. Vajon ők is részenként eltárolt darabokat illesztenek egybe?

Ennek céljával végeztek olyan kísérleteket a közönséges tintahal (Sepia officinalis) egyedeivel, amelyek segítségével elérhették a hamis emlékek létrejöttét.

Az volt az elmélet, ha darabokból rakják össze az emléket, akkor elérhető egy kis átveréssel, hogy hamis emlékeik alakuljanak ki.

Olyan eseményeknek vetették alá egymás után a tintahalakat, amelyek közt voltak hasonlóságok: különböző látható mintázatú edényeket mutattak nekik, amelyekben vagy a kedvenc eleségük, a garnéla volt, vagy más eleség, vagy semmi. A látható elemeket illatelemekkel is kombinálták. Miután a tintahal néhány kombinációt végignézett, választania kellett az edények közül.

Amikor olyan módon mutatták meg az edényeket, hogy azok mintázatai és illatai nem verték át a tintahalat, akkor az állat a rákot választotta az üres edény helyett, ha nem látta a kedvencét. Azonban, ha az átverős mintázat-illat kombinációt látták a tintahalak, akkor gyakrabban választották az üres edényt, mivel hamis emlék alakult ki bennük, és azt hitték, hogy abban van a garnéla.

Ezek az eredmények azt mutatták, hogy a vizuális elemekből kialakulhatnak hamis emlékek, ám az illatelemekből már nem. E folyamatnak az az értelme, hogy az effajta emléktárolási módszer energiaigénye szerint költséghatékonyabb. Emellett azt is lehetővé teszi, hogy a tintahal elképzeljen különböző kombinációkból felépülő helyzeteket.

A kutatók azt is észrevették, hogy elég sok különbség adódik az egyes egyedek közt abban, hogy kialakult-e hamis emlékük vagy sem. A tintahalak hamis emlékképzése ebben is pont olyan, mint a mienk, embereké: köztünk is vannak, akik hajlamosabbak rá, míg vannak, akik szinte soha.

A kutatók szeretnék majd még kideríteni, hogy ez a hajlam a tintahalakban változik-e az életkorral vagy az érzelmi állapottal.

The post A tintahalnak is lehetnek hamis emlékei first appeared on National Geographic.