Üzletileg is izgalmas, beutazni egyszer az életben kötelező. Gondolatok a norvég postahajójárat fedélzetéről. Ács világa.

Miközben a csodás norvég hegyeket bámulom és eszméletlen finom fogásokat majszolok a rengeteg kis sziget között hangtalanul sikló hajón, Per Sævik története jár a fejemben. Ha lenne norvég Forbes, a Havila Capella tulajdonosának története címlapért kiáltana. De ha nem tudjuk, honnan jött és milyen lett a norvég parti postahajójárat, beutazni akkor is érdemes.

Biztos van ennél szebb, ennél jobb utazási élmény, csak én még nem találtam. 

Per Sævik elmúlt 84 éves. Egy kilencgyerekes családba érkezett harmadikként, 12 éves korától dolgozott Norvégia viharos egyik legviharosabb partszakaszán halászhajókon, hogy aztán szép lassan építse fel hajózással, szállítmányozással, majd turizmussal foglalkozó vállalkozásait. Közülük többet is bevezetett a tőzsdére, volt amit eladott nagy cégeknek. Fiait is bevonta a családi vállalkozásokba, de még ma is aktív.

A parti postahajójárat, a Hurtigruten története 1893-ig nyúlik vissza. Akkoriban nem volt állandó hajós összeköttetés a nagyobb part menti települések között, a feltételei se nagyon voltak meg, feltérképezve se volt végig a partszakasz, világítótornyok is alig voltak, veszélyes üzem volt a hajózás. De egyre fontosabb lett, hogy az északon fogott hatalmas mennyiségű halat minél gyorsabban és megbízhatóbban szállítsák a felvevőpiacok felé. A norvég állam pályázatot írt ki part menti hajójáratra, komoly támogatást is ígért a vállalkozóknak, de sokáig nem jelentkezett senki. A kor komoly cégei távol maradtak, egy néhány hajót üzemeltető kisvállalkozó, Richard With volt az a Lofoten-szigetekről, aki jelentkezett és belevágott.

Országos feltűnést keltett, hogy el lehet hajózni Trondheimből Hammerfestig három nap alatt, a járat a helyi közösségek számára fontos összekötő kapocs lett. Posta, áru, ember, állat – ment rajta minden, eleinte hetente egyszer, aztán egyre gyakrabban, 1936 óta minden nap, pontosan ugyanazzal a menetrenddel, immár Bergentől egészen Kirkeneseig.

A Havila feladta a leckét a korábban monopolhelyzetben levő Hurtigrutennek azzal, hogy nagyon modern és zöld hajókra tett. Fotó: Ács Gábor / Forbes

Aztán mire bő fél évszázaddal később a fejlődő infrastruktúra, a településeket összekötő jó minőségű úthálózat és légiközlekedés nyomán a Hurtigruten teljesen elvesztette volna a jelentőségét, felfedezték a turisták. Kicserélődött az utazóközönség, visszaesett az áruszállítás, az állatok és a postai küldemények eltűntek. Most már legalább 30 éve a fantasztikus táj, a teljesen egyedi élmény miatt érkező, nagyrészt külföldi turisták igényeihez alkalmazkodik a Hurtigruten.

A járat története során nem volt változás abban, hogy az állam támogatja az üzemeltető céget azért, hogy érintse azokat a kisebb településeket is a hajó, amelyeknek a kiszolgálása színtisztán üzleti alapon nem lenne lehetséges.

A teljes Bergen-Kirkenes útvonalon több mint 40 helyen köt ki, nagyjából 10 évvel ezelőtt azonban egy nagyon komoly változtatást kezdett forszírozni a norvég állam: versenyt akart hozni, több szolgáltatót az útvonalra.

Per Sævik régóta várt erre a lehetőségre, aktívan lobbizott is a piacnyitásért. A teljes útvonal oda-vissza bejárásához 11 hajóra van szükség, ezek követik egymást pontosan 24 órás távolságra. A piacnyitásról 2008-ban született döntés, a Hurtigruten cég 7 indulást tarthatott meg, az új belépőnek, Per Sævik Havila nevű cégének 4 jutott. Meg is rendelte a 4 új hajót, aztán bőven több mint 75 évesen olyan szembeszelet kapott, amilyet élete során valószínűleg még sose.

Az egyik hajógyár, amelytől 2 hajót rendelt, csődbe ment. Aztán jött a covid, leállt a part menti hajóforgalom is senki se tudhatta, hogy mikor térnek vissza az utasok, a korábban elkészült üzleti tervekből mi lesz megvalósítható. Aztán kitört az orosz-ukrán háború és a hajók finanszírozásában részt vett egy orosz hátterű lízingcég is, amely szankciók alá került, hónapokra le kellett állnia az egyik már kész hajónak is. Égbe szállt az üzemanyag cseppfolyós gáz ára is. Költség egyre több, a bevételek meg csak csúsznak. 

Nagy nehezen, komoly csúszással végül megjött és munkába állt mind a négy Havila-hajó, felpörgött a verseny az utasokért. Ez a hajóút sose volt olcsó mulatság, sőt inkább kifejezetten drága, de öröm nézni, hogy a verseny ebben az esetben is mire képes. A Havila feladta a leckét a korábban monopolhelyzetben levő Hurtigrutennek azzal, hogy nagyon modern és zöld hajókra tett – az LNG mellett négy órán át elektromos üzemmódban hajták őket a világ legnagyobb erejű hajó-akksijai. 

E mellé egészen kiváló gasztrokínálatot vezettek be, a Hurtigruten nem győzi modernizálni a 10-20 éves hajóit és próbál reagálni a kihívásra. Ami már csak azért sem könnyű, mert itt még nincs Trump-hatás; Norvégiában folyamatosan szigorítják a környezetvédelmi előírásokat és tiltják ki az ismert fjordokból a nem eléggé zöld hajókat. Noha a partmenti útvonal nagy része nem érintett, de van néhány fjordos kitérő, amit a Havila abszolvál, de a konkurenciának még dolgoznia kell rajta.

„Sose gondoltam volna, hogy egy déli irányú 6 napos végighajózást valaha el lehet majd csípni 500 euróért”. Fotó: Ács Gábor / Forbes

Érdekes, hogy amikor beindult a verseny, még azt mondta a Hurtigruten, hogy ők a Havila napjain is el fognak indulni a saját hajóikkal ugyanazon a szokásos útvonalon, de hamar belátták, hogy ennek nincs értelme. A felszabadult hajókkal inkább mással kísérleteznek: például Oslóból indulnak és elmennek egészen a Spitzbergákig, vagy akár délen is a sark közelébe vezetnek expedíciós utat. Ha már ezekhez nincs állami hozzájárulás, nem kell mindenhol megállni, csak az számít, hogy a turisták hova akarnak eljutni. Ezzel lényegében a nagy óceánjárókkal, illetve a kisebb expedíciós túraszervezőkkel versenyeznek.

Amiben a Hurtigruten bízott és amit az elmúlt években Per Sævik is elismert, az az, hogy az évszázados brand elképesztően erős. Az árakat, akciókat látva is egyértelmű, hogy hiába ad minőségben többet a Havila, alá kell ígérnie a Hurtinak, ha meg akarja tölteni a hajóit.

Sose gondoltam volna, hogy egy déli irányú 6 napos végighajózást valaha el lehet majd csípni 500 euróért (ebben benne van a teljes ellátás természetesen) – ez volt az, aminek én sem tudtam ellenállni.

Persze a február épp határeset. Kompromisszum, hogy csak 6-7 órát van világos, cserébe nagyobbak a sarkifény esélyek. Aki mindent szeretne látni, annak oda-vissza kanyart kell tennie, ezt a legjobb tavasszal és ősszel, a menetrend olyan, hogy ami egyik irányba nappal van, az a másikba éjjel lesz és fordítva. 

Őszintén kívánom, hogy Per Sævik 90 éves korára elégedetten dőlhessen hátra, látva, hogy a Havila szuper hajói üzletileg is sikeresen szelik a habokat a mellett, hogy fantasztikus élményt adnak nekünk, utazóknak.

The post A világ egyik legcsodálatosabb hajóútvonalára megérkezett a verseny appeared first on Forbes.hu.