A Marson a régmúltban esetlegesen létezett élet lehetősége sokakat izgalomba hoz. Ennek köszönhetően született meg a Perseverance rover, amelynek célterülete, a Jezero-kráter feltételezhetően kedvező terep az életnyomok vizsgálatára. Az egykori folyótorkolat és tómeder számos olyan jellemzővel bír, amelyek elősegíthették az élet fennmaradását, egy bizonyos időszakban, a marsi régmúltban. A rover fedélzeti műszereivel ezen ősi, esetleges életnyomok vizsgálatára is készült.
A NASA JPL csapata most az eddigi legnagyobb esélyű nyomokat mutatta be az ősi marsi élet lehetőségéről. Fontos hangsúlyozni, hogy nem bizonyítékot találtak, vagyis nem azt mutatták ki, hogy márpedig volt élet a Marson, csupán azt, hogy erre is utalhatnak a most feltárt jelek. Ezekben a kérdésekben igen fontos, hogy óvatosan fogalmazzunk.
Szigorú feltételek
Az asztrobiológusok igen szigorú feltételeket szabtak maguknak ahhoz, hogy valamiről szilárdan állíthassák, életnyom. Ez érthető, hisz itt, a Földön is számos olyan jellegzetességet találunk a kőzetekben, amelyek az életnyomokra hasonlítanak, ám mégsem azok.
A feltételrendszer egy hét lépcsőből álló, egymásra épülő sorozat, amelynek egyes lépcsőfokait végig kell járni ahhoz, hogy a végső következtetést teljes bizonyossággal leszűrhessék. A most feltárt nyomok e hét lépcsőfok legalsó, első lépést jelentik. Mondhatjuk úgy is, hogy végre van kiindulási alapunk, ám különösen fontos, hogy óvatosan fogalmazzunk e kérdésben.
Mit is talált a Perseverance?
A Cheyava-vízesés nevet kapott szikla keltette fel az irányítók figyelmét. A nyílhegy alakú sziklaalakzat vizsgálata alapján olyan szerkezeti és kémiai jelek is találtak, amelyek az évmilliárdokkal ezelőtti körülmények közepette mikrobák létezésére is utalhatnak.
A helyszín spektroszkópos vizsgálatával (a rover SHERLOC nevű műszere segítségével) azt lehetett tudni, hogy itt széntartalmú, szerves molekulák találhatók. Ahogy egy búzamezőről nem mondhatjuk azt, hogy frissen sült kenyér, ez is még nagyon távol van attól, hogy bármiféle életnyomnak nevezzük.
A világűr is teli van hasonló, nem biológiai úton létrejött szerves molekulákkal, amelyek egyébként valóban nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy valamiféle élet kialakuljon. Egyáltalán nem ismert egyelőre, hogy e molekulákat a Jezero-kráterben miféle folyamatok hozták létre.
Maga a kőzet, amelyet a Grand Canyon egy vízesése után neveztek el, egy 1 méterszer 60 centis tömb. A kutatók kis színes foltocskákban találtak rá a szerves molekulákra, amelyek olyan reakciókban is létrejöhettek, amelyek egy egykori mikroba élettevékenysége során zajlott.
Emellett a kőzet olyan összetételű, amely szerint egykor víz folyt át rajta. Azt azonban nem tudják a kutatók, hogy pontosan miként is jött létre ez a Cheyava-vízesés nevű szikla, és azt sem, hogy a környezete miként melegíthette fel és alakíthatta át az évmilliárdok alatt.
Leopárd a Marson
A kőzetben néhány fehér, kalcium-szulfát tartalmú telér húzódik, a telérek közti rész vöröses, a marsi felszín jellegzetes árnyalatát adó hematitnak köszönhetően. Ebben a régióban voltak a milliméteres nagyságú, változatos alakú foltok, amelyek belül világosak, a peremük pedig fekete, emiatt kapták a leopárdfolt nevet.
A rover PIXL nevű műszere röntgensugár segítségével képes feltérképezni egy kőzet alkotóelemeit. Ezzel vizsgálták meg a leopárdfoltokat, és derítették ki, hogy a sötét pereme vasat és foszfátot is tartalmaz. A foltok a felfedezés sztárjai.
A földön az ehhez hasonló leopárdfoltok gyakran összefüggésbe hozhatók felszín alatt élő mikrobák egykori élettevékenységeivel. A hematit átalakításával jönnek létre a fehéres foltok, és a körülöttük kirakódó vas és szulfát, és ez az átalakulás többek közt akkor is lejátszódhat, ha mikrobák nyernek ki energiát a környezetükből.
A kutatók úgy vélik, a Cheyava-vízesés anyaga eredetileg szerves anyagokkal kevert üledék lehetett, amely később vált kővé. A kőzet fehér telérjeit a később itt átfolyó víz hozta létre, a kőzet repedéseiben kirakódtak a fehér ásványok.
Olivinkristályok
Habár kétségtelen, hogy a leopárdfoltok a fő attrakciói ennek a kőzetnek, ám nem az egyedüliek. A fehér telérekbe ágyazva milliméteres nagyságú olivinkristályok találhatók. E kristályok magmából származnak, és e helyszíntől távolabb, a völgy magasabban fekvő régiójából kerülhettek ide.
Ez azonban felveti azt a kérdést is, hogy talán igen magas hőmérsékletek uralkodtak e kőzet kialakulásakor, és így a leopárdfoltok sem jöhettek létre biológiai úton.
A Perseverance fedélzetén rendelkezésre álló mindenféle elképzelhető módon számos alkalommal megvizsgálták e kőzetet, és nem tudtak a kutatók ebből meggyőző bizonyítékokat kinyerni egyik keletkezési elméletre sem.
Ahhoz, hogy a jelenleginél többet lehessen megállapítani a kőzetről, földi laborban kell majd megvizsgálni – ezért a rover mintát is vett belőle, amelyet sikeresen eltárolt. Az már más kérdés, hogy sor kerül-e ezen minták hazaszállítására…
The post Akár életre is utalhat a Perseverance új felfedezése first appeared on National Geographic.
