Az üstökös október közepén a leglátványosabb, igen hosszú csóvája látványát csak az rontja majd, hogy ekkor pont a teliholdas időszakban járunk. Ennek ellenére se tántorodjunk vissza, ha derült a nyugati horizont, ne halogassuk sokáig a megfigyelést, egyrészt, mivel napról napra halványodni fog, másrészt pedig az őszi időjárás sem biztos, hogy a csillagászati megfigyeléseket támogatja.
Az üstökös minden alkonyon egyre magasabban jár, ám közben lassanként csökken majd a fényessége. Bár az időszak kezdetén bizonyára látható lesz városi égen is (ha rálátunk a horizontra), mindenképp érdemes olyan helyről figyelni, ahol nincs fényszennyezés. Míg 12-én akár az üstökös szabad szemmel is könnyen látható lehet, minden nap halványabb lesz, ahogy távolodik tőlünk és a Naptól is.
Azt, hogy pontosan milyen fényességűnek látjuk, továbbra is csak becsülni lehet, de az nagyon valószínű, hogy október közepén néhány napig szabad szemmel is láthatjuk. Nem lesz azonban olyan, hogy a házból kilépve „Húúúú, ott az üstökös” felkiáltással fogunk nyugat felé mutogatni.
Ha biztosra akarunk menni, és nem tudjuk pontosan, merre is jár a nyugati horizonton, vigyünk magunkkal binokulárt! Ez a csóva megfigyelését is megkönnyíti majd. Az üstökös pontos helyét planetáriumszoftvere és applikációk segítik megtalálni, vagy a The Sky Live weboldal.
Igazán szépen fotón fog azonban csak kinézni, mivel a fényképezőgépek jóval érzékenyebbek az emberi szemnél. A hosszú csóvát fotózni 20-35-50 milliméteres objektívvel érdemes a tájjal együtt. Az egyre sötétedő alkonyi időszak egyre jobb körülményeket ad ehhez, főként a teliholdas napok elmúltával, nagyjából 20-át követően. Meglehetősen kellemetlen, hogy pont egy ilyen üstökös láthatóságára esik a teliholdas időszak, de egy kicsit jobb, mint egy egyhetes ciklon.
Az október 15-19 közti napokon az üstökös egy úgynevezett ellencsóvát is növeszthet, az azonban erősen kérdéses, hogy az alkonyi-kora esti, teliholdas égen ebből mit lehet majd megörökíteni. Ez annak az égi geometriának köszönhető, amit a Föld pályája és az üstökös pályasíkja alkot.
Amikor a Föld útja során metszi az üstökös pályasíkját, az üstökösből kiáramló por egy része, ami az üstökös pályája ívét követi, a Földről nézve nem az üstökös mögött, hanem előtt látszik. Nem minden üstökös képes erre, de például 2013-ban a C/2011 L4 (PanSTARRS) rendkívüli ellencsóvát növesztett, ami sokkal hosszabb volt az aktuálisan tőlünk látszó normál csóvánál.
Az bizonyos, hogy igen látványos üstökösünk van, ha a fotózott megjelenésére gondolunk, de a szabad szemes megfigyeléshez jó körülmények szükségesek, és persze az, hogy tudjuk, hol is jár épp az üstökös (ehhez segítség a fentebbi kis animáció, az aktuális dátum a kép jobb alsó szélénél látszik). Azért abban bízhatunk, hogy az említett 2013-as tavaszi üstököshöz hasonló látványban lehet részünk, bár akkor a holdfény jóval gyengébb volt, az az üstökös néhány napig igen jól látható volt az alkonypírban is, és most ahhoz hasonló fényességre lehet számítani a hónap közepén.
A hónap vége felé, már sötét égen és elég magasan jár az üstökös. Ekkor azonban már biztosan nem láthatjuk meg könnyen szabad szemmel, és fotón is úgy fog igazán szépen mutatni, ha több hosszú záridős fotó összegzésével jelenítjük meg az egyre halványodó részleteket. Ehhez célszerű már az égbolt forgását ellensúlyozó mechanikáról fotózni, akinek van ilyen. Novemberben a Tejúton fog áthaladni, amit majd akkor – hasonló módszerrel – lehet érdemes megörökíteni.
The post Alkonyatkor kereshetjük az üstököst first appeared on National Geographic.
