Friss Hirek

Aranycsapat, ’56 és színes reklámfotók – Faragó György szerteágazó fotós életműve a szocializmus évtizedeiből

Született egy generáció a két háború közötti Magyarországon, melynek idő előtti felnőtté válását a második világégés infernója erőteljesen megsürgette. Ehhez a nemzedékhez tartozott az 1930-ban Kispesten született Faragó György, aki 1944-ben otthona közvetlen környezetében tapasztalta meg a frontvonalak dinamikus változását, vele a visszavonhatatlanul bekövetkező impériumváltást. A fotográfus fiától, Faragó Gábortól – a Fortepanon publikált Faragó-képek adományozójától – tudjuk, hogy édesapjában már ekkoriban volt valami csibészes, életrevaló mentalitás, ami az ostrom után például abban nyilvánult meg, hogy egy szovjet katonai teherautó platójáról lehullott cigarettaszálítmány értékesítését egymaga vezényelte le a környékbeli srácok bevonásával. A vagányságok sorozatából nem lehet kihagyni a fotográfus öccse, Faragó Lajos későbbi olimpiai bronzérmes válogatott futballkapus, a Bp. Honvéd játékosa szerepét sem, akinek a révén Faragó György az 1950-es, 1960-as évek legjelentősebb hazai focistáit fotózta nemcsak a meccseken, hanem műteremben is. De ennyire ne rohanjunk előre az időben, hiszen már a fotóriporteri pálya indulása is tartogat unortodox motívumokat.

Faragó György / Fortepan 1969.  
Faragó György / Fortepan A Csepel tengeri áruszállító hajó matrózainak mentési gyakorlata 1964-ben.
Faragó György / Fortepan Utcai mérleges a Bajcsy-Zsilinszky út 3. előtt 1961-ben, jobbra az Anker köz.

Gimnáziumi tanulmányait Faragó Kispesten kezdte el, majd a háború után, a napjainkban is II. Rákóczi Ferenc nevét viselő Wesselényi utcai kereskedelmi iskolában fejezte be. Érettségije után nem sokkal állást kapott a Magyar Nemzeti Banknál, ám egyetlen nap is elég volt számára ahhoz, hogy ráébredjen, a pénzügyi műveletek és a számviteli tevékenység fényévekre állnak érdeklődési körétől. Az egynapos munkát véletlen találkozás követte egy gyerekkori baráttal, aki Faragó gimnáziumban megszerzett angoltudására apellálva bedobta számára a később főnyereménynek bizonyuló kérdést: érdekli-e a fotóriporteri munka? Nem telt bele sok idő és Faragó György 1949 augusztusában már a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat kezdő, de angolul értő fotóriportereként a Budapesten megrendezett Világifjúsági Találkozón készítette anyagait.

Faragó György / Fortepan 1960.

Mindazonáltal a tanulóévek sem mellékesek Faragó életében, ahol előkelő helyet foglal el az a városi legendából ismert, de a családi oral history által is megerősített történet, amikor Rákosi Mátyásról elkészült a személyi kultusz éveinek egyik leghírhedtebb felvétele – és ennek szemtanúja volt a kezdő fotóssegéd Faragó is. Mint köztudomású, a kollektív emlékezetbe rögzült fotó megejtően idilli környezetét egy gabonatábla szolgáltatta. Az MDP-főtitkárá zalai körútjának két állomása között, egy rozstábla mellett autózva jött rá a szükség, majd a szemfüles fotóriporter – egyesek körében máig vita tárgya, hogy Bauer Sándor vagy Bass Tibor volt-e az –, megérezve a bukolikus jelenetben rejlő potenciált, dolga végeztével elkészítette Rákosiról a rozskalászt simogató inkriminált felvételt. Természetesen voltak ennél prózaibb és jóval dolgosabb pillanatai Faragó György gyakornoki éveinek, főként amikor az MTI veterán fotósa, Kozacsek Elek – alias Lexi – mellett dolgozva az extrémebb helyekre, például bányák mélyébe vagy egy-egy erőmű magaslati pontjára inkább ifjú kollegáját küldte a mester.

Idővel a fotográfus a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakos hallgatója lett, ám tanulmányait nem abszolválta, mivel szókimondónak tartott alkata ellehetetlenítette kapcsolatát az intézménnyel. A rövid intermezzo ugyanakkor nem okozott különösebb törést a pályaívben, sőt a már említett fivér, Lajos jóvoltából hamarosan a Honvéd berkeiben találta magát a fotográfus. Itt nemcsak a legjelentősebb futballisták színes műtermi portréit készítette el Puskás Ferenctől Budai II. Lászlón át Grosics Gyuláig, de a meccseken lőtt sportfotói a mai napig megidézik a korabeli gyepszőnyeg, valamint a lelátók legendás atmoszféráját. A Honvéddal való kapcsolatának is köszönhető, hogy sorkatonai szolgálatát a fotográfus a Néphadsereg című lap fotóriportereként töltötte ki.

Faragó György / Fortepan Machos Ferenc tör a kapura, mögötte balra Sándor Károly a Magyarország–Franciaország (2:0) válogatott labdarúgó-mérkőzésen, a Népstadionban 1957. október 6-án.  
Faragó György / Fortepan Szurkolók a lelátón a Budapesti Honvéd SE pályáján 1958-ban.

A sorkatonaság utáni időszak már a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia fotográfusaként találta meg Faragó Györgyöt, aki az akadémistákkal vonult ki fotózni 1956. október 23-án a Bem téri tüntetésre. Ettől a meghatározó pillanattól kisfilmes kameráival dokumentálta a forradalom eseményeit, mintegy tucatnyi tekercset fotózva a város különböző pontjain. A negatívok sorsa egyszerre alakult rejtélyesen és figyelemreméltóan. A Honvéd futballcsapata éppen november elején, a szovjetek magyarországi inváziója, a máig démonian hangzó Forgószél hadművelet előtt indult nyugat-európai túrára, s Faragó tizenkét tekercset juttatott ki a csapat tagjaival a szabad világba, ám azok további sorsa máig ismeretlen. Annál érdekesebb annak az egyetlen tekercsnek az utóélete, amit a fotográfus teljes titokban tartott magánál, s csak hat évtizeddel a forradalom után hozott nyilvánosságra. A negatívkockákon ismert helyszínek és eddig ismeretlen momentumok elevenednek meg a múltból, új nézőpontból láttatva az eseményeket.

Faragó György / Fortepan Tüntetés a Bem-szobornál 1956. október 23-án. Szemben a Lipthay utca.
Faragó György / Fortepan Ideiglenes sír a Ferenciek terén (Felszabadulás tér), a Pázmány-szobor előtt az 1956-os forradalom idején.

Munkakönyve sűrű bejegyzéseinek tanúsága szerint Faragó György a Kádár-korszakban nemegyszer váltott munkahelyet, amit a már említett szókimondó magatartásán túl nyíltan vállalt katolicizmusa és a párttagságtól való heveny távolságtartása is indokolt. Dolgozott az MTI-nek és a Főfotónak, felvételeit folyamatosan közölték a hazai lapok. Emellett évtizedekig állt a Magyar Hajó- és Darugyár alkalmazásában; ezért túlzás nélkül állítható, hogy földön, vízen és levegőben bejárta kameráival Magyarországot és a tág értelemben vett Európát. Végül 1974-ben döntött úgy, hogy szabadúszó reklámfotós lesz.

Faragó György / Fortepan Az Országos Sportnapok keretében megrendezett Budapesti Honvéd nemzetközi gyorsasági motorverseny a Népligetben 1966-ban.
Faragó György / Fortepan 1966.

Az alkalmazotti létet felváltó évek reklámfényképei és az ezzel párhuzamosan bekövetkező műfajváltás szépen megmutatkozik a Fortepan idővonalán is. Faragó fényképein női és férfi manökenek ugyanúgy feltűnnek, mint a csillogó belvárosi üzletek enteriőrjei és neonfényben úszó portáljai. Ám volt idő, amikor a fotográfus vizuális kreativitása határozta meg a nyugati importra is termelő Hungarovin budafoki pezsgőgyárának kiadványait, a Budapesti Illatszer és Kozmetikai Vállalat reklámjait vagy a hollandokkal kooperáló Magyar Vetőmagtermelő Vállalat termékeinek arculatát. Itt jegyezzük meg érdekességként, hogy a vetőanyagokkal foglalkozó egykori állami cég neonváza a mai napig megtalálható a Rákóczi út és a Fiumei út találkozásánál álló egyik lakóház tetőszerkezetén.

Faragó György / Fortepan 1960.
Faragó György / Fortepan Vinkovich László manöken 1970-ben.

Faragó kínosan ügyelt arra, hogy fényképeit a legfejlettebb nyugati fotótechnika segítségével készítse el, ám ezeknek az eszközöknek a megvásárlása a korabeli Magyarországon többnyire lehetetlenséggel felérő kaland volt. Ennek dacára egy ugyancsak Rákóczi úti Ofotért kereskedésben a COCOM-lista embargós szankcióitól függetlenül az Ilford és Kodak filmektől a Zenza Bronica kamerákon át a több Trabant árát is felemésztő Linhof műszaki fényképezőgépekig sok mindent be lehetett szerezni. A kiváló minőségben nagyítható impozáns negatívméretek természetesen Faragó György fantáziáját is megmozgatták, aminek ékes példája volt a Domus lakberendezési áruház huszonhárom méter hosszú beltéri panorámafotója Budapestről. Az ilyen és ehhez hasonló grandiózus munkákat Faragó saját kezűleg nagyította édesanyja kispesti házában.

Mint minden fotóriporter és alkalmazott fotográfus, úgy Faragó György is előszeretettel fényképezett pusztán saját kedvtelésből. Hagyatékában éles szemmel megfigyelt utcaképek jelenetei ugyanúgy feltűnnek, mint jól megfogott zsánerek és hangulatok. Az idő előrehaladtával egyre többször tűnik fel fényképein a Balaton és a Badacsony, ahol a fotográfus az 1980-as években telepedett le, majd borászkodásba fogott; a rendszerváltozás időszakától pedig évtizedekig aktív tagja lett a helyi közéletnek. Az új világ karmolós, vadkapitalista szemlélete már amúgy sem egyezett a fotográfus habitusával, de a hamarosan bekövetkező digitális váltás ugyancsak elhozta volna számára a professzionális fotózás végét. Aktív nyugdíjas éveit követően Faragó György életének kilencvenegyedik évében hunyt el 2021-ben.

Írta: Kéri Gáspár | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/farago-gyorgy

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

The post Aranycsapat, ’56 és színes reklámfotók – Faragó György szerteágazó fotós életműve a szocializmus évtizedeiből first appeared on 24.hu.


Exit mobile version