Akár a kúthoz kilométereket gyalogoló afrikai asszonyokat, akár a nagyvárosok felé vezető sztrádákon utazókat nézzük, könnyű megérteni, az ember lételeme a helyváltoztatás. Ez olyannyira igaz, hogy az egyik legnagyobb csapás, ha ennek a lehetőségét megvonják tőlünk, legyen szó betegségről vagy börtönről. Az állatvilág számára legalább ennyire fontos, hogy időről időre máshová menjen – új legelőt keressen, vagy épp az utódneveléshez ideális körülmények közé vándoroljon.
Ez a helyváltoztatás egyúttal az egyes területek közti tápanyagátadásban, a tápanyagok körforgásában is fontos tényező. Emellett az állatok például így járulnak hozzá ahhoz, hogy a növények magvai nagyobb távolságokra is eljussanak. Ezzel például a környezeti kihívások, mint a klímaváltozás ellen is fel tudnak lépni, kiterjesztve egy-egy növény élőhelyi lehetőségeit.
A Nature Ecology & Evolution folyóiratban nemrégiben közzé tett elemzésben korábbi kutatási eredményeket összegeztek. E kutatások az elmúlt években azt mérték fel, mekkora is volt az állatvilág egyes fajainak, valamint az embernek mozgása, helyváltoztatása globálisan, és ez miként változott.
Ezt úgy képzelhetjük el, hogy egy-egy faj összes egyedét képzeletbeli mérlegre állítják, majd az így leolvasott össztömeget megszorozzák az általuk évente megtett kilométerek számával. Ez hasonló ahhoz, ahogyan a közlekedési vállalatok, légitársaságok utaskilométert számolnak.
Kiderült, hogy az ember 40-szeresen felülmúlta az összes szárazföldi emlős, madár, és szárazföldi rovar mozgását, biomassza-tömegre számítva.
Az is kiderült, hogy a tengeri állatok biomassza-tömegre vetített helyváltoztatása 1850 óta megfeleződött – ez a bálnavadászat és az ipari léptékű halászat hatása a kutatók vizsgálatai szerint. Ugyanezen időszak alatt az ember helyváltoztatása 40-szeresére nőtt.
A kutatók igen szemléletes összehasonlításokat is közzé tettek. Például a Serengeti területén lezajló híres gnú-, zebra- és gazellavándorlás olyan emberi, helyváltoztatással járó tevékenységhez mérhető, mint a foci világbajnokság, vagy a mekkai zarándoklat. A tengerekben naponta fel-le mozgó plankton, vagy a köztes vízmélységekben élő halak mozgása pedig ahhoz fogható, amit a bicikliző és gyalogoló emberek tesznek meg, s emellett felülmúlja a szárazföldi állatok összességének mozgását.
The post Az emberiség mozgásai sokszorosan felülmúlják a szárazföldi állatvilágét first appeared on National Geographic.
