Az EU-s vezetők siettek lecsillapítani a gazdatüntetéseket, mielőtt a szélsőjobboldal még tovább erősödött volna

A gazdák elégedetlensége fellángolt szerte az Európai Unióban, traktoraikkal és szalmabáláikkal hatalmas fennforgást okoztak Franciaországtól Belgiumon és Olaszországon át Lengyelországig. Az erőteljesen támogatott szektor dolgozóinak haragját elsősorban az egyre nehezebb megélhetésük és az unió szerintük szigorú környezetvédelmi szabályozásai gyújtották be.

Az előző napok számos erőteljes jelenetet szültek:

a belga gazdák két jelentős kikötőt is blokkoltak, majd több mint ezer traktorral érkeztek az Európai Parlament brüsszeli épületéhez, összecsaptak a rendőrökkel, tüzeket gyújtottak és szobrot döntöttek, kifejezve tiltakozásukat a bent ülésező bürokraták és az EU agrárpolitikája ellen.
A „Párizst ostromló” nagyjából 10 ezer francia gazda blokád alá vette a bevezető autópályák nagy részét, majd a fővárosi régiót döntően kiszolgáló nagykereskedelmi piacnál szintén összecsaptak a páncélozott csapatszállítókkal felvonuló rendőrséggel,

és a hasonló tüntetéseket hosszan lehetne sorolni a blokk országaiból.

A krízis közepette az EU vezetői Emmanuel Macron francia elnök vezetésével – akinek országa az uniós mezőgazdasági termelés legnagyobb részét adja – gyorsan komoly engedményeket értek el a szektornak az Európai Bizottságnál, ezzel egyúttal csapást mérve a közös környezetvédelmi politikára.

JOHN MACDOUGALL / AFP Traktorok Berlinben 2024. január 26-án.

A városaikon végigvonuló traktorokat aggódva figyelő európai politikusokra hatalmas nyomás nehezedett, hogy minél előbb le tudják csillapítani az indulatokat, miközben a nyáron esedékes európai parlamenti választáshoz közeledve egyre nagyobb veszélyt jelent a szélsőjobboldal előretörése az egész kontinensen.

Az euroszkeptikus pártok ugyanis beálltak a tömegek mögé, és támogatásukról biztosították őket a korlátozások és a brüsszeli bürokraták elleni harcukban. Amint a Politico Poll of Polls felmérése mutatja,

az idetartozó pártokat tömörítő Identitás és Demokrácia – ami immár tárt karokkal várja a Fideszt – egyértelműen a harmadik legtámogatottabb pártcsaláddá nőtte ki magát, méghozzá úgy, hogy az utóbbi hónapokban foglalta el ezt a pozíciót a két óriás, a Néppárt (EPP) és a szociáldemokraták mögött.

A szélsőjobboldal az olasz Matteo Salvini Ligájától a francia Marine le Pen Nemzeti Tömörülés nevezetű pártján át Németországban az AFD-ig meglovagolja a gazdatüntetések által keltett felfordulást. Le Pen úgy elemezte a helyzetet, hogy „egy olyan krízis elején tartunk, ami hosszú, agresszív és brutális lehet”, és ami egyben aktivizálhatja az „elfelejtettek Franciaországát” – tehát a szavazóbázisát, amit ekképp szokott nevezni.

A „traktorra felkapaszkodó” vezetők sorából Orbán Viktor magyar miniszterelnök sem maradhatott ki, aki a csúcstalálkozó estéjén beszélt a gazdákkal Brüsszel belvárosában, és azt javasolta a tüntetők problémájára megoldásaként, hogy legyen teljes vezetőváltás az EU-ban, mert a jelenlegiek soha nem fognak számukra kedvező döntéseket hozni.

A gazdák haragja a szélsőjobboldal egyik fő témájává vált Európa-szerte

– mondta Kevin Cunningham, korábban az Európai Külkapcsolati Tanács számára dolgozó politológus a Politicónak. „Lehet, hogy nem ez az első számú téma, de meglepően hatékony a gazdasági problémák miatti neheztelés kiélezésére”.

A populisták meglovagolták azt a jobboldali körökben régóta jelen lévő félelmet is, hogy Európa elveszti az irányítást a saját élelmezése felett. Ennek szimbólumaként gyakran a mesterségesen létrehozott húsokat használják, és habár mellékesen, de több tüntetésen is szónokoltak arról, hogy ha így folytatjuk, akkor bogarakat kell majd ennünk a közeljövőben. A legtöbb olasz gazdát tömörítő szervezet következőképp fogalmazott egy közleményében: „Ha nem mutatjuk ki elégedetlenségünket elég komolyan, akkor megszokhatjuk a rovarokat és szintetikus élelmiszereket, míg a jó ételek csak a gazdagok számára lesz.”

„Az elmúlt években erőteljesen hallattuk hangunkat, mégsem hallgattak meg minket…

Az európai családi gazdaságok túlélése veszélyben van

írta Európa legnagyobb mezőgazdasági lobbicsoportja, a Copa Cogeca az Európai Bizottság elnökéhez, Ursula von der Leyenhez címzett nyílt levelében. A gazdák már jó ideje küzdenek az egyre nehezebben kigazdálkodható költségekkel, az olcsó külföldi import által lenyomott bevételekkel és a többi között a szélsőséges időjárás következményeivel is. Nehézségeik egyik fő okát azonban az EU már eddig is felvizezett zöld politikájában látják. A tüntetések egyik első számú gyújtópontja is az volt még hetekkel ezelőtt, hogy életbe lépett egy uniós szabályozás, ami alapján a kormányok a mezőgazdasági gépekhez használt dízelre járó adókedvezményt vezették volna ki.

Von der Leyen nyáron véget érő (első) elnökségi ciklusának sarkalatos pontja a zöld átállás, az úgynevezett Green New Deal megvalósítása volt, az államok fokozott nyomására az EB azonban most engedményekre kényszerült. Mint ismert, a bizottság elnöke arra kérte az országokat, hogy egy évvel tolják el egyebek mellet azon szabályozás bevezetését, mely a gazdákat kötelezi, hogy a termőterület 4 százalékát hagyják parlagon a föld regenerálása érdekében, amiért cserébe kapták volna EU-s támogatásokat.

Pieter de Pous, az E3G klímavédelmi csoport szakértője úgy fogalmazott a Guardiannek, hogy „Macron elnök a Marine Le Pen okozta fenyegetés, Von der Leyen pedig a második ciklusának kilátásai miatt kénytelen engedelmeskedni a nyomásnak”.

A mostani meghátrálás komoly kérdéseket ébreszt az EU környezetvédelmi politikájával kapcsolatban.

A tüntetések formájában hónapok óta egyre erősödött a Green New Deallel szembeni ellenállás, ahogy pedig közeledünk az európai választásokhoz, felmerül annak veszélye, hogy a környezetvédelmi szabályok a továbbiakban is feláldozhatónak bizonyulhatnak annak érdekében, hogy a szélsőjobboldal ne kaparintsa meg a gazdák méretes szavazóbázisát.

A szélsőséges időjárással is érvelnek

A nagy lobbierővel rendelkező európai gazdák helyzetét számos krízis nehezíti egyszerre, az Európai Bizottság alelnöke, Maros Sefcovic ezért is nevezhette „segítő kéznek” a mezőgazdaságban dolgozók életét megnehezítő intézkedéseket elhalasztó döntést.

 

Az EB alelnöke számos szélsőséges időjárási csapást, árvizeket, a görögországi erdőtüzeket, a dél-európai hőhullámokat és a spanyolországi szárazságot is felhozta, amely miatt fontos, hogy meghallgassák a gazdákat, és „elkerüljék a polarizálódást, amely minden jó vitát megnehezít”.

A tüntetések kritikusai azzal érvelnek, hogy az EU-ban a mezőgazdaság abból a szempontból a legkiváltságosabb ipari ágazat, hogy a 2023 és 2027 közötti költségvetésből több mint 307 milliárd eurót, a teljes összeg 30 százalékát kapja meg különböző támogatások formájában. Az unió többek között az ehhez való hozzáférés feltételeit szigorítja a zöld célok elérése érdekében, és nem véletlenül foglalkozik a szektorral, amely az unió GDP-jének csupán 2 százalékát, károsanyag-kibocsátásának azonban 10 százalékát adja.

Benoit PAVAN / Hans Lucas / AFP A gazdák vonulásának nyoma Grenoble-ban, az A480-as autópályán, Franciaországban 2024. február 1-én.

A gazdák aggodalmainak egy része országonként természetesen eltérő, például a német tiltakozások mindenekelőtt a dízel-támogatások csökkentése ellen törtek ki, míg a francia gazdák esetében fontos szerepet kapott az is, hogy a nagykereskedők mesterségesen alacsonyan tartják a felvásárlási árakat. Azonban közös problémák is vannak bőven, többek között az energia- és alapanyagárak elszabadulása miatt valóban tömegek megélhetése kerülhetett veszélybe a mezőgazdaságban.

Továbbá az európai gazdák egyre gyakrabban adnak hangot az európai piacra érkező olcsó import árleszállító hatásával szembeni ellenszenvüknek, és ez egyes estekben igaz Nyugat-Európára is:

egyrészt az Ukrajnából származó hatalmas mennyiségű olcsó import, amelyre ráadásul az orosz invázió óta nincsenek mennyiségi és vámkorlátozások;
másrészt az, hogy újra tárgyalások folynak az unió és a dél-amerikai MERCOSUR kereskedelmi szövetség – amit Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay alkot – közötti szabadkereskedelmi megállapodásról, amely lehetővé tenné nagy mennyiségű cukor, gabona és hús beáramlását.

Az EU-n kívülről származó terményekkel az az alapvető probléma, hogy sokkal kevesebb szabálynak kell megfelelniük, ami nem is jelenik meg a piaci árukban. Jóval olcsóbban lehet tehát árusítani azokat, mint a világszinten valóban szigorú uniós sztenderdek szerint előállított árukat.

A francia kormány már hetekkel ezelőtt elengedte a dízel-támogatások szigorítását, ezzel viszont növelve a környezetvédők aggodalmait. A héten Macron újabb ígéretet tett, hogy ezúttal politikai reformokat fog követelni Brüsszelben is a gazdák érdekében, mint fogalmazott „európai szinten olyan politikára van szükség, amely összhangban van az általunk védett élelmiszer-szuverenitással”. A francia elnökhöz aztán sorra csatlakoztak a tüntetésekkel küzdő uniós vezetők, hogy a nyomás fokozásával kikényszerítsék a Bizottságtól az engedményeket. Azóta tudható, hogy

az Európai Bizottság intézkedéseket fog hozni az EU-ba érkező ukrán termékek által okozott piaci zavarok korlátozására;
Franciaország pedig ellenezni fogja a MERCOSUR-szerződést a jelenlegi formájában.

A francia gazdák nagy részét tömörítő két szakmai szövetség pedig bejelentette, hogy készek felbontani az országszerte felállított blokádokat a „kézzelfogható” eredményekért cserébe, azonban kivárnak még addig, amíg az ígérteket írásban nem látják.

The post Az EU-s vezetők siettek lecsillapítani a gazdatüntetéseket, mielőtt a szélsőjobboldal még tovább erősödött volna first appeared on 24.hu.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed