Friss Hirek

Belefáradt az állandó képernyőidő-vitába a gyerekével? Próbálja ki ezt!

„Már csak négy perc van ebből a részből! Eddig nem is néztem, mert lassú volt a net! A keresés ugye nem számít bele az időbe? Ez nem lövöldözős, hanem fejlesztős, akkor ezzel játszhatok tíz perccel többet?”

Ismerős mondatok? A képernyőidő-dilemma az egyik olyan labirintus, amelyben szülőként sokat bolyongunk, és mivel rettentően fárasztó, sokan reméljük, hogy egy helikopter majd kimenekít minket.

Kilátástalan csapdahelyzet

A képernyőért vívott harc sokszor a gyerekek ellenünk folytatott szabadságharca – valahol dolguk is ez, feladatuk leszakadni. Nekünk pedig dolgunk védeni őket ebben a harcban, nemcsak a kéretlen tartalmaktól, hanem saját határtalanságuktól is. És dolgunk közben védeni magunkat is.

Sokszor az teremt csapdahelyzetet, hogy nekünk is levegővételre ad időt, amikor a gyerekünk leköti magát, de közben azt is szeretnénk, ha nem nézne sokat képernyőt. A gyerekek megérzik ezt a kettősséget, hogy billegünk belül, amitől inog a határtartó képességünk, tehát ostromolni fognak.

Míg van, aki, hogy elkerülje a harcokat, a nagyon rigid szabályokban hisz, a teljes tiltásban vagy a teljes szabadságadásban, legtöbben a kettő közt mozgunk.

A jó kapcsolatnál nincs fontosabb

Én leginkább abban hiszek, hogy

semmi nem lehet fontosabb a szülő és a gyerek jó kapcsolatánál. Ez a hitem egy óriási veszekedés közepén, az egyik, mára már felnőtt gyerekemmel született.

Máig emlékszem, hogy hol állok a lakásban a kütyükérdés mocsarába, a tehetetlenség dühébe süllyedve – már századszor mentünk bele a lehúzó körökbe –, amikor egyszer csak, számomra is váratlanul, egy addig ismeretlen erőtől vezérelve, végtelen nyugalommal mondom neki, hogy nincs olyan, ami fontosabb lenne, mint a kapcsolatunk, úgyhogy nem veszekszem ezen tovább.

Ezt, az egy másik dimenzióba vivő erőt szeretném átadni: tíz-húsz év múlva mindegy lesz, mennyit ült a gyerekem a számítógép előtt, ha hazajár, ha elmeséli, hogy mi van vele, és ha meg tudjuk ölelni egymást.

Ez messze nem azt jelenti, hogy végleg megoldottam volna a kérdést, vagy hogy akkor és annyit kütyüznek a gyerekeim, amennyit szeretnének, csak hogy szeressenek engem! Hanem azt, hogy ha ezt az értékrendet prioritássá teszem, akkor az ereje a zsákutcákból helikopterként tud a magasba emelni, ahol kreatívabb a tér, és könnyebben találunk rá megoldásokra.

Néhány tipp saját gyakorlatból

Így született néhány eszközöm, például hogy amennyi időt a képernyő előtt tölt a gyermek, előtte vagy utána ugyanannyit töltsön a szabadban. Nem adok teljesítményért kütyüidőt, ahogy nem is büntetek azzal, hogy elveszem tőle, ha olyat csinál, aminek nem örülök.

Viszont adok képernyőidőt ajándékba szülinapra például. Egy kemény papírra rajzolok öt-hat rubrikát, beleírom, hogy fél óra, egy óra, másfél óra, és ez mind egy éven belül használható föl. Így ők dönthetik el, mikor élnek vele, néha náluk lesz a kontroll, ami óriási kincs nekik!

Nekem pedig rettentően felszabadító, mert utálom a kütyürendőr szerepet. A felnőtt gyerekeim szerint minden idők legjobb ajándékai az utazások, a második helyen az élmények állnak, a harmadikon a képernyőidő-kupon.

További eszközöm az elfogadása annak, hogy a képernyőidő témában nem tudunk végleges nyugvópontot találni. Nem uniformizálható és nem is fixálható, hogy mi a kerülendő és a követendő, mivel a sok befolyásoló tényező – a gyerek életkora, az eszközök, a tartalmak és az applikációk funkciója – állandóan változik.

De mégis, bízom benne, hogy egyre többen és többször tudunk a jó kapcsolatra, a szeretet megőrzésére irányuló elszántsággal teli attitűddel közelíteni a gyerekeinkhez, és így nagyobb eséllyel tudjuk saját magunkat is helikopterként kimenteni ebből a labirintusból.

A fenti cikk Herner Dorka Szülőlélektan című könyvének szerkesztett részlete. Új könyvében a népszerű pszichológus, aki nem mellesleg öt gyermek édesanyja, a Nők Lapja Szülőlélektan rovatába érkezett levelekből válogat. Lehet-e két gyereket ugyanúgy szeretni? Mit tehetünk, ha felnőtt gyermekünk évek óta nem áll szóba velünk? Ki lehet-e szabadulni lelki örökségeink szorításából? A kötetben ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket, valós családi konfliktusokat, helyzeteket, és a rájuk adott együttérző, gyakorlatias válaszokat olvashatjuk.

The post Belefáradt az állandó képernyőidő-vitába a gyerekével? Próbálja ki ezt! first appeared on 24.hu.


Exit mobile version