Klasszikus cím ide vagy oda, nálunk kevésbé ismert akció-platformer a Biomechanical Toy, ami 1995 tájékán játéktermekben volt népszerű, de a zsáner rajongói most először megismerhetik szélesebb körben.
Anno az egyik videojátékkal foglalkozó külföldi magazinban volt szerencsém olvasni néhány röpke gondolatot az akkor frissen debütált Biomechanical Toyról – és mostanáig jóformán ez volt vele az egyetlen kapcsolatom. Ennek egyszerű oka abban keresendő, hogy a néhai Zeus Sofware nevű fejlesztőcsapat utolsó hivatalosan kiadásra került játékát kizárólag játéktermekben nyüstölhettük és hát, ahová én jártam (a Nyugati pályaudvar közvetlen szomszédságába), abban az időszakban leginkább a Killer Instinct volt menő az izzadtságszagú kombóival, no meg valamelyik flipper masina. De visszatérve jelenlegi tesztalanyunkra: ez a közepes nehézségi szintű run-and-gun típusú ügyességi játék első ránézésre olyan, mintha a Cool Spot látványvilágát ötvözték volna a Metal Slug játékmenetével.
De mielőtt előre rohannánk a felújított Biomechanical Toy kivesézésével, essen némi szó a történetéről is. E szerint egy Scrubby nevű bűnöző ellopja a Varázsingát, amellyel életre kelti a világ különböző fertájain fellelhető összes gonosz gyerekjátékot. Ennek hatására hasonló sorsra jut a jófiúk közül Inguz is, akinek feladata szerint meg kell kaparintania az említett mágikus tárgyat és le kell győznie minden egyes útjába kerülő ellenségét. Ezek a „teremtmények” persze mintha valamelyik tini srác polcáról pottyantak volna le és a különböző helyszínek mellett ez adja a címünk legnagyobb változatosságát. Érdekesség csupán, de protagonistánkkal már találkozhattunk a készítők egy korábbi művében, az 1992-es Risky Woods-ban.
Pillanatra maradjunk a ’90-es éveknél: ebben a szépemlékű időszakban számos hasonló típusú 2D-s nonstop lövöldözős játékhoz volt szerencsénk a különféle platformokon, de olykor még napjainkban is előrukkolnak hasonló dolgozatokkal, és a Biomechanical Toy valamennyi tulajdonsága alapján jóformán csak erősíti a sort, de szerencsére egyáltalán nem képvisel rosszabb minőséget, mint a konkurens alkotások. Viszont a pályái mindig teljesen másak felépítettségüket, küllemüket és nemezisek felhozatalát illetően. Ugyanakkor ennek tudatában túlértékelni sem érdemes, mivel tartalmilag jellemzően szögegyenesen kell haladnunk, hogy elérjünk a mindössze 2-3 perc alatt teljesíthető missziók végéig. Ekkor természetesen valamennyiszer „tárt karokkal” vár bennünket egy hatalmas rosszarcú, kinek lövedékei elől eltáncikálva (ugrálva) és csinnadratta közepette egy-kettőre darabokká durranthatunk.
Korábban egy kevésbé ismert kézikonzolon (Evercade) már megjelent a játék eredeti formájában, de most minimálisan apró kiegészítéseket is kapott a brazil srácok által. A QUByte Classics-hoz méltóan vagy megszokottan állítgathatunk képernyő filtereket, böngészhetünk koncepciók között, olvashatunk érdekességeket és végighallgathatjuk egyesével a zenéjét. Bármikor menthetünk játékállást négy különböző slotban és a repertoárból a szokásos visszatekerés funkció sem hiányozhat, vagyis eme extrának köszönhetően gyakorlatilag bárki könnyedén eljuthat a befejezéséig. Magához a játékhoz nem nyúltak hozzá és azt leszámítva, hogy kalibrálhatjuk az irányítást, mindössze egyetlen extrával egészült ki. Ha elfogyott a muníciónk, átválthatunk az automata lövés gombra. Ez azért bizonyult hasznosnak, mert ha a manuálisra állított gombot nyomkodjuk, jó eséllyel megrövidítjük a kontrollerünk élettartalmát.
Mai szemmel nézve a Biomechanical Toy jóindulattal sem mondható hiánypótlónak és műfaján belül találkozhattunk már izgalmasabb darabokkal. Ám ebben a nyári uborkaszezonban kifejezetten szórakoztatóan hatott röpke egy óra erejéig és végső soron találhatunk benne számos érdekességet.
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: QUByte Interactive
Kiadó: Piko Interactive, Bleem!, QUByte Interactive
Platform: PC, Switch, PS4|5, Xbox One|Series
