A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT)  kutatói számoltak be a különös módszerről, amellyel egy áttetsző, üvegre és borostyánra hasonlító polimert állítottak elő. A DNS-tárolás jelenlegi módszere szerint a genetikai információkat tartalmazó biológiai mintát le kell fagyasztani, ez pedig energiaigényes, és nem is megvalósítható bárhol. A borostyánszerű polimer viszont szobahőmérsékleten őrzi meg a DNS-t és megóvja a molekulát a víz vagy a hő (75 Celsius-fokig) káros hatásától, majd károsodás nélkül kinyerhető belőle.

A kutatók szerint e módszerrel DNS-be kódolva bárminemű információt meg lehet őrizni. Igen stabil molekuláról van szó, amely ideális a digitális adattárolásra, a nukleobázisokat hasonlóképp fel lehet használni kódolásra, mint ahogyan jelenleg a 0 és az 1 segítségével kódolunk adatokat.

Ráadásul a DNS-ben rendkívüli adatsűrűséggel lehet információt tárolni, a kutatók számításai szerint egy kávés bögrényi DNS a világ összes adatát képes lenne eltárolni. Emellett könnyű szintetizálni és szekvenálni is.

A DNS-t megőrző műanyag egy hőre keményedő anyag, amelybe több lépcsőből álló módszerrel lehet beágyazni. A módszernek a kutatók az Őslénypark, vagyis Jurassic Park ihlette nevet is adtak: T-REX, ami betűszó (Thermoset-REinforced Xeropreservation, vagyis hőre keményedő megerősített száraz megőrzés). Jelenleg néhány órát vesz igénybe a DNS beágyazása, azonban a kutatók szerint ez rövidíthető még a folyamat optimalizálásával.

Az MIT szakemberei klasszikus genetikai információn túl DNS-ként kódolt zenét (mi mást, mint az filmzenéjét), szöveges és képi információt is. Az eltárolt adatokat visszaolvasva nem találtak hibákat, ez pedig bármiféle adattárolás esetében kulcsfontosságú. A kutatók úgy vélik, ez lehet az adattárolás jövője is.

The post Borostyánszerű anyagban tárolhatunk DNS-t first appeared on National Geographic.