Sherlock és Watson újra forró nyomon, de úgy ahogy még sosem láttad. A Crushed in Time egy olyan húzással állt elő, amilyet még nem nagyon láttunk. Szó szerint!
Kedvelem a kalandjátékokat. Kedvelem a dilis játékokat. Kedvelem az angol humort, vagy az abszurditást. Kedvelem az indie stúdiókat és a lendületüket. Na és végül imádom, ha manapság is tud egy játék tud új ötletet hozni, legyen az akár egy icipici kis dolog. Nos a Crushed in Time-ban mindez jelen van. Valaki meg akarja kérdezni, hogy tetszett-e?
A Draw Me A Pixel egy francia brigád és egyikük (Pascal Cammisotto) még jó tíz éve egy game jamen hozott össze egy őrült kalandjátékot, amiből végül a stúdió első megjelenése lett. Megmondom őszintén, a There Is No Game: Wrong Dimension címe ismerős, de nekem is pótlásra kell hogy kerüljön, mert nem játszottam. A lényeg, hogy az alapötlet már ott is hasonlóan dilis volt mint most, valamint a játék egyik részében feltűnt két karakter, akik a mostani kaland főhősei. Nevezetesen Sherlock Holmes és hű társa, Watson Doktor. Szinte látom, ahogy sokan elhúzzák a szájukat, lévén ennél unalmasabb felütés nem is lehetne.
Tévedés! Pontosabban nem ettől lesz jó játék a Crushed in Time. Viszont az unalomig ismert karakterek is nagyon jól kerültek ezúttal feldolgozásra. Vagyis humoros, karikatúra formában, mindehhez a már említett angol humorral operáló, kiváló szinkront hozva. A sztori pedig szinte semmiben nem fog a szokásos detektívesdire emlékeztetni, az garantált. Ezúttal egy időutazásba keveredik bele a jól ismert páros, amikor is egy titokzatos Emma nevű hölgy kér segítséget tőlük, aminek a gavallér Watson nem tud ellenállni. A többi legyen meglepetés, már csak azért is, mert lehetetlen volna összefoglalni, annyi őrültség történik.
Talán annyit még azért megemlítenék, hogy egy ponton (rögtön az elején) kiderül az is, hogy egy videojátékban vannak. Ezek után már nem lesz meglepetés, hogy bizonyos helyszínekként a játék editora, a fejlesztőstúdióban felállított Scrum-tábla, vagy éppen egy magára hagyott mobiltelefon szolgálnak, de az sem, hogy egyszer csak feltűnik az egy készítő és kis töprengés után elégedetten csettintve vad kódolásba kezd.
Oké, mindez vicces, de mi is az az ötlet, amit a bevezetőben említettem? A Crushed in Time egy végletekig leegyszerűsített point-n-click kaland, de nem úgy – nincsenek kötelezően hosszú dialógusok, inventory és a többi dolog. Csak klikkelgetni kell. Vagyis egész pontosan a felajánlott hotspotokkal interaktolni olyan módon, hogy meghuzigáljuk őket, vagy irányba állítva elmozgatjuk, elpattintjuk, átlőjük a képernyő egy másik részére. Ez így leírva elég furán hangzik, de egy mozgóképes anyagot megtekintve hamar helyére kerül minden.
Ennyi a nagy ötlet? Ennyi! Viszont az egyszerű játékmechanika mögött rengeteg jó és humoros ötlet húzódik és a derék francia csapat egy nagyon élvezetes, 3-4 órás kalandot rittyentett belőle. Állítom, hogy több ötletet lehet látni egy 10 perces szegmensben, mint máshol akár egy egész végigjátszás alatt. Szerencsére hint systemet is beépítettek, így elakadni igazán nem lehet, de amúgy is nagyon játszatja magát a játék, így ha valaki rákattan, úgysem engedi el könnyen, inkább próbálgatni fogja a lehetőségeket és úgyis továbbjut. Talán az egyetlen kritika az lehet, hogy az időzítésen alapuló feladatok kissé idegölőek lehetnek egy idő után, de annyira nem vészes a dolog.
A végére hagytam, de a grafikai megvalósítás meg tisztára az egykori LucasArts kalandjátékokat idézi, csak kicsikét 3D-sítve. Ha valakinek a Day of the Tentacle kajla hősei ugranak be a Crushed in Time-ot látva, az nem véletlen. Részemről abszolút telitalálat volt mind a külcsín, mind a könnyed, de roppant dilis és addiktív sztori meg ötletes játékmenet. Remélhetőleg nagy siker lesz a játék és mihamarabb találkozhatunk a srácok újabb munkájával.
Értékelés: 9/10
Fejlesztő, Kiadó: Draw Me A Pixel
Platform: PC
