Ismét itt van a lecsúszott ballonkabátos nyomozó kacsa, aki a Duck Detective: The Ghost of Glamping kapcsán ezúttal egy szellemjárta kúriánál nyomoz.
Adná magát a helyzet, hogy a Kacsamesékkel vezessem fel a cikket. De nem teszem, több okból sem. Egyrészt ugye több generációnak is kellemetlen emléke fűződik hozzá ismert okok miatt, ennek következtében pedig ez a dolog kicsit túlhasználttá is vált, politikai síkra meg végképp nem szeretném terelni a témát. A hasonlóság amúgy is csak az állatok szintjén van meg, emitt nyoma sincs a Disney hangulatnak, sokkal inkább a noir nyomozós stílusnak.
Kössünk vissza tehát inkább az előzményre, mert hogy alig több mint egy évvel ezelőtt jelent meg az első Duck Detective játék. A helyenként szatirikus hangvétel, papírmasé figura ábrázolással jött, látott és győzött, annak ellenére is, hogy egy sima kis kalandjátékkal volt dolgunk. Meglepően hamar jött a folytatás, ám hogy ez most jó-e nekünk, arról majd egy kicsit később. Emlékezzünk meg inkább arról, hogy mennyire üdítő volt az ugyan meglehetősen klisés koncepció és történet, mely ellenben rém szeretnivaló settinggel és szereplőkkel operált. Akkor titkos szalámi csempészés körül folyt a cselekmény, de sokkal komolyabban a Duck Detective: The Ghost of Glamping sem veszi magát.
Eugene McQuacklin továbbra is zűrös körülmények sűrűjében vegetál, midőn ismét egy különös ügy megoldása vár rá. Hősünk immár együtt lakik az előző részből jól ismert rajongójával, Freddyvel, ám a krokodilus annyira elvakultan megbocsátó, hogy még a vaskos lakbér tartozása ellenére is egy kirándulásra invitálja a Kacsa Hekust. A kísértet lakta kúria környékén azonban csakhamar egy bűntény nyomára bukkannak, így vérszemet kapva újult erővel vethetjük bele magunkat a melóba.
Mit sem változott a játékmenet, a Duck Detective: The Ghost of Glamping ugyanazt az interface-t és megoldásokat kínálja. Persze a jól beválton minek változtatni, de mivel a grafika és minden más is ugyanolyan, a játékos jobbára azt hiheti, mintha csak egy DLC érkezett volna. Továbbra is a rengeteg párbeszédből kihámozott információ morzsákat felhasználva kell következtetéseket tennünk és szép lassan összeállítani a történéseket szépen apránként.
Viszont az a tény, hogy nagy vonalakban ugyanaz kell csinálnunk, valamint hogy a sztori ezúttal sokkal kevésbé érdekfeszítő és vicces, sokat levon a folytatás értékéből. Félreértés ne essék, a szereplők továbbra is jók, a szinkronjuk első osztályú, de valahogy nincs meg az a varázs, mint első alkalommal. A feladványok is mintha egyszerűbbek lennének, így amikor a 2-3 órás végigjátszás végére érünk, az sem tud felvillanyozni, hogy a több gyanúsított miatti több befejezés lehetőségeit is esetleg mind végigjárjuk a mentések vissza töltögetővel.
Nagy baj nincsen a Duck Detective: The Ghost of Glamping-gel, csak inkább talán utolérte a túl gyorsan legyártott folytatások átka. Persze lehet mondani, hogy “egyszer fenn, egyszer lenn” – legközelebb majd jobban sikerül (készül a harmadik rész is, így hamarosan meglátjuk) – de azt is, hogy “lassan járj, tovább érsz”. Meglátjuk majd a következő hogyan sikerül, nagy baj a második résszel sincs, csak talán a remekül sikerült első után voltak túl nagyok az elvárások. Rajongóknak mindenképpen kötelező darab, illetve a műfaj kedvelői is azért garantáltan jól fognak szórakozni.
Értékelés: 7/10
Fejlesztő, Kiadó: Happy Broccoli Games
Platform: PC, Xbox One, Xbox Series X|S, Nintendo Switch
