Nem elfogultság azt mondani, hogy a magyar természetfotósok a világ élvonalához tartoznak, ezt nemcsak a neves magazinokban publikált fotósorozatok bizonyítják, hanem az évente bezsebelt rangosabbnál, rangosabb díjak.
És bizony az utánpótlás tekintetében is jól állunk. Korábbi cikkünkben már bemutattuk a Pilismaróton élő 16 éves Isaac Greening Csabát, aki az Egyesült Államokban, Portlandben született, jelenleg az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban tanul és nemcsak hobbija, hanem már most az élethivatása a fotózás.
Legutóbb egy kéthónapos, különleges projektbe vágott bele: a Dunakanyarba települt ki hódokat fotózni.
Május elejétől június végéig Zebegényben, a szigetet és annak környékét látogattam meg és készítettem fotókat ezekről a kedves rágcsálókról. Volt egy korábbi, varjas projektem, aminek a végén akadt egy átfedés: este, egy gyönyörű naplementében sikerült lefotóznom, ahogy egy hód kimászott a zebegényi sziget csúcsára, közvetlenül egy varjú mellé. Innen jött az ötlet, hogy jó lenne önálló témakánt is foglalkozni az állatokkal
– mesélte Isaac, aki hozzátette azt is, hogy a hódokról ritkán látni igazán érdekes, dinamikus fotókat nemhogy az ő korosztályából, de még az idősebb, tapasztaltabb fotósoktól sem nagyon.
28 fotó
Úgy gondolom, sikerült egy rendkívül egyedi és különleges válogatást összehoznom.
Az ifjú fotográfus a fotókat végig a vízről, kajakból készítette, elmondása szerint bár ez a módszer nem saját találmány, de Magyarországon kevesen csinálják így.
Mivel a helyen, ahol dolgozom, néha segítek a túravezetésben is, onnan kapok kajakot, így elég egyszerűen és gyorsan ki tudok menni a vízre. Pilismarótról indultam, és a Nagy-Dunán átevezve jutottam át mindig Zebegénybe.
A képsorozattal kapcsolatban Isaac megjegyezte, hogy a projekt legnagyobb kihívása egyértelműen a szivárványos komponálás volt. Egy eső után, amikor meglátta a szivárványt, azonnal sietett át a Dunán – ekkor születtek a hódos-veszekedős fotói.
Egy másik, ugyanilyen szivárványos napon azt terveztem, hogy a szivárványt közvetlenül a hódokkal fogom kombinálni. Ez részben sikerült is, de kőkemény munka volt: két-három héten át folyamatosan próbálkoztam úgy helyezkedni és körbekomponálni a vízen a kajakkal, hogy a háttér és az állatok is tökéletesen kiadják a képet.
A fotósnak voltak még olyan tervei is, hogy a szülőt a kicsinyével együtt fényképezi le, de a zebegényi szigetnél ez gyakorlatilag lehetetlenné vált. A strandot és a szigetet rengetegen használják, most is ott állnak a hajók, ami miatt szinte esélytelen a családot zavartalanul dokumentálni. Végül az időből is kifutott, mert már indult a Tátrába.
A kéthónapos munka alatt megtanultam, hogy a tökéletes pillanatokra kőkeményen várni kell, sokszor hosszú órákat dekkolva egy helyben a kajakban. Hihetetlenül örülök annak, hogy 16 évesen ilyen életem lehet, és hogy a hódok hozzásegítettek ezekhez a tapasztalatokhoz.
Isaac tevei között van egy amerikai kiállítás Sandyben Oregonban, ott, ahol élete első három évét élte és Pilismaróton, a Duna-parton lévő Partifecskében is lesz egy önálló természetfotó-kiállítása majd augusztus 8-án.
A fotós karrierem építése mellett a hegyek világa vonz a legjobban. Nemrég alakult ki egy nagyon jó barátságom egy neves szlovákiai természetfilmessel, Erik Balazzal. Sikerült egy tartalmas napot együtt töltenem vele, rengeteg szakmai és baráti beszélgetést folytattunk, és szeptemberben már megyünk is vissza közösen a hegyekbe fotózni
– mesélt a távlati terveiről is az ifjú fotós.
Megírtuk azt is, hogy így jártak túl a hódok eszén a Csömöri-pataknál – és mindenki jól járt vele, és itt a megoldás: így élhet együtt békében az ember és a hód. A Baranya-csatornán pedig mesteri várat építettek a hódok.
The post Dunai kajakozás közben leste meg a zebegényi hódokat a 16 éves természetfotós first appeared on Sokszínű vidék.
