A sziget a Tisza jobb partján, egy szegedi városrész, Alsóváros mellett fekszik, az egyik végénél a felrobbantott vasúti híd, a másiknál pedig a téli kikötő határolja.
A Boszorkánysziget ma már népszerű kirándulóhely, ártéri erdővel, kiránduló ösvényekkel, pihenő, tűzrakós helyekkel és már nem sziget, inkább egy folyóba nyúló partszakasz, talán még félszigetnek is némi jóindulattal nevezhető. A nevének eredete a szegedi boszorkányüldözésekhez köthető, ezen a helyen volt az egyik leghíresebb boszorkányégetés és a sziget partjáról végezték el az úgynevezett vízpróbát is.
Egy 1740-es keltezésű katonai térképen jól látható, hogy itt egykor valóban egy sziget volt, ami a Tisza szabályozása után “egyesült” a partszakasszal.
maps.hungaricana.hu/HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum – Térképek
A boszorkányperről és annak előzményeiről előszőr Szeged történetírója, Reizner János: Szeged története című könyvében közölt összefoglalót. Az I-II. kötet 1899-ben, a III-IV. kötet 1900-ban jelent meg.
A szerző az előzmények között többek között arról ír, hogy e boszorkányperekben, a meggyanúsítások mögött gyakran politikai, társadalmi feszültségek húzódtak az őslakosok és a betelepülők között. Utóbbi körök által támogatott vezetők ugyanis hatalmi játszmákhoz is használták később e pereket. A megégetett 12 ember között volt a város köztiszteletben álló korábbi főbírája, Rózsa Dániel is.
Ezeknek a pereknek az alapjai, úgymond bizonyítékai pusztán különböző tanúk vallomásai voltak, melyek a végén egy nagy összeesküvéssé álltak össze: a Boszorkányszigeten kivégzett 12 ember lényegében egy boszorkánycsoport tagjai, akinek vezetője Kökényné Nagy Anna bábaasszony. Az ő cselekedeteik, Isten megtagadása és a sátán imádása volt az okozója a Szegedet sújtó természeti csapásoknak.
Nézze meg Szlávik Attila Boszorkányszigeten készült képeit három évszak színeivel!
E boszorkányperek szikrája ugyanis az 1728-as év különösen aszályos tavaszi időszaka volt, amikor a várva várt esőt is egy olyan vihar hozta meg, amely jégeső formájában a maradék termésekben is hatalmas károkat okozott.
Az egyház szolgái, miként az mindenkor lenni szokott, a nép vallástalanságának tulajdonították a kedvezőtlen állapotokat. Az egyházi tanítások alkalmával tehát még többször emlegették az ördögöt, ennek incselkedéseit, kísérleteit, amelyeknek a vallásos cselekedetek és szent gyakorlatok fokozottabb teljesítése által lehetséges sikeresen ellentállni
– írta művében Reizner János, majd kifejtette, hogy az intéseknek eredményeként és az általános közhangulat következtében még olyanok is járultak a szentségek felvételéhez, akik bizonyos körök részéről már eddig is gyanúsaknak, vallástalanoknak, az ördöggel “czimboráskodóknak” tartattak.
Szlávik Attila
Így tett az első és legfőbb vádlott Kökényné is, aki ellen az egyik fő vád az volt, hogy kiköpte a szentelt ostyát, mivel az ördögöt szolgálja. Az igazság azonban az volt, hogy bábaasszonyként úgy hitte, hogy az úr testével a haldokló csecsemőket lehet feléleszteni.
Babonás körökben ugyanis a szentség erejéről és hatályáról az a félreértett tanítás volt elterjedve, hogy attól még a haldoklók, sőt a holtak is megelevenednek.
– olvasható a kötetben.
A szegedi boszorkányperek során rengeteg embert fogtak el és börtönöztek be, többen haltak meg az úgynevezett vízpróba során is. Az Alsó-Tiszapartra vitték a gyanúsítottakat, ahol a sziget város felöli oldalán, a keskenyebb és sekélyebb mederben, kötelekre kötözve, vizbemártattak őket.
Szlávik Attila
A vízpróbát a kínvallatasok követték, ahol lényegében mindenki bevallotta az összes vádat, amit felhoztak ellene. A végítélet tizennyolc személyt érintett, akik közül hárman már a börtönben meghaltak.
A leghíresebb magyarországi boszorkánypernek bizonyíthatóan legalább huszonegy áldozata volt.
Szlávik Attila
A Wikipédia szerint noha a boszorkányüldözéseknek Mária Terézia királynő igyekezett elejét venni az 1756 után kiadott rendeleteivel, Sz. Kristóf Ildikó történész szerint 1770 és 1790 között is indítottak boszorkánypereket Magyarország és Erdély több vidékén. Sőt, egyes városokban még a 19. század első felében is, ezek azonban általában alacsonyabb helyi bíróságok voltak.
Aki csak teheti és ebben a csodás, Tisza-parti városba tölti a szabadidejét, mindenképp látogasson el a Boszorkányszigethez, amelynek különös atmoszférája van, sokan ma is spirituális helyként tartják számon, és nemcsak mezei túrázóként, kirándulóként járnak ki az ártéri erdőbe…
The post Egy szegedi sziget, ahol embereket égettek meg a középkorban first appeared on Sokszínű vidék.
