Az ásványrárói betonhajó története

Ásványrárónál a Duna hullámterén az Árvai-zárás alvízi oldalán található a betonhajó roncsa, ami mintegy nyolcvan éve süllyedt el. A vasbetonból készült hajó, a Bagaméri-Duna fenekén nyugszik jelenleg. A második világháború során meg kellett oldani azt a problémát, hogy hogyan szállítsanak a Szigetközben. A terv, az volt, hogy olyan anyagból építsenek hajótestet, ami könnyen hozzáférhető és helyettesíti a vasat. Egy olyan anyag, ami olcsó és alkalmas szállításra és ne legyen mágneses, mert a németek, akik kivonultak Magyarországból elaknásították a Dunát. 1943-tól egészen 1945-ig üzemelt is a hajótest, amit viszont egy vihar a zárás másik oldalára dobott. A hajónak az oldala beszakadt és el is süllyedt, de soha nem szedték.
A hajó jelenlegi állapotában a Bagaméri Duna-ág medrében fekszik enyhén a bal oldalára dőlve, viszont csak akkor látható, ha a vízállás alacsony. Egyedi technikai megoldást képviselt a maga korában. Emiatt a hajókat nem kellett vinni demagnetizálásra, és az aknák sem okoztak különlegesebb problémát. Tóth J. Attila, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat búvárrégészeti szakosztályának vezetője 2007-ben a hajóroncsnál végzett egy felmérést, és úgy döntött szükséges a szakszerű dokumentáció. Később a roncsot védett műtárggyá nyilvánították. Az ismert adatok szerint máshol nem található sehol a Duna szakaszán ilyen jellegű hajó. Egyedülálló ipari és hadtörténeti emlékként maradt fenn ez a védett státuszú védett betonhajó roncs Magyarországon.
Az ásványrárói betonhajó története a második világháborúval kezdődik, amikor acél híján egy “maroknyi mérnöknek” egy új megoldást kellett találniuk egy újszerű hajó megépítésére. A betonhajó fő funkciója a második világháború során a szállítás volt, továbbá legénysége sem volt, hanem vontatott uszályként szolgált.

The post Előbukkant az Ásványráró betonhajó first appeared on National Geographic.