Extrém időjárási jelenségek, forró nyári napok, aszály, hó- és fagymentes telek formájában már bőven a bőrünkön érezzük az éghajlatváltozás hatásait. A tudósok évtizedek óta klímamodelleket készítenek, ezekkel próbálják globális és régiós szinten is előre jelezni, mire számíthatunk, ha a Föld éves átlaghőmérséklete ennyit vagy annyit emelkedik.
Az előrejelzések egyre pontosabbak és mind kisebb területi egységekre is értelmezhetőek, itthon pedig axiómaként terjedt el, hogy hazánk szárazodik. De vajon ez a folyamat hogyan értelmezendő, valóban kevesebb csapadék hull majd? Valamelyik délebbről ismert éghajlat köszönt ránk? Sokak nyilván utazásélményeik alapján alig várják, míg mások a csikorgó jég és hó elvesztése felett sajnálkoznak, de viszonylag könnyen túllépnek rajta: „legfeljebb úgy élünk majd, mint az olaszok”. Tengerünk viszont nem lesz az éghajlatváltozással.
Az ördög a részletekben rejlik, a hideg és meleg „megváltozásának” komoly következményei vannak. Maradjunk az élővilágnál! Vizes élőhelyeink már most komoly veszélybe kerültek, alakul a sivatag az Alföldön, nyár végére barnulnak és lombjukat hullatják az erdők, aztán hirtelen homokzsákokat pakolunk folyóink mellé, a bogyós gyümölcseinkről már-már le kell mondanunk, miközben szépen termett idén a magyar pisztácia.
Czeglédi Zsolt / MTI A drónnal készült képen kiszáradt gémeskút Balmazújváros térségében 2024. augusztus 27-én.
A változás részleteiről lehetetlen pontos előrejelzést adni, ám ami bizonyos, hogy az éghajlatváltozás nem pusztán a hőmérséklet emelkedését jelenti. Amennyiben a globális képből régiókra szeretnénk fókuszálni, az átalakulás gyakorlati következményeit, az élővilágra gyakorolt hatását a csapadék és a hőmérséklet éven belüli eloszlása fogja nagymértékben meghatározni.
Sőt, az éghajlati jellemzők éven belüli alakulása olyan rejtett módokon is hat, amelyek eddig elkerülték a modellezők figyelmét – derül ki a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) friss tanulmányából. Dr. Somodi Imelda biológust, az ÖK tudományos munkatársát kérdeztük.
Változás a gyakorlatban
A szóban forgó klímamodellek – amelyekre például az ENSZ Éghajlatvédelmi Kormányközi Testülete, az IPCC is alapozza jelentéseit – különböző forgatókönyveket vázolnak fel légkörfizikai szabályszerűségek és „milliónyi” változó érték felhasználásával. Forgatókönyveket: a többes számot az indokolja, hogy a végeredmény szempontjából rendkívül fontos az emberi tevékenység alakulása, különösképpen az üvegházhatású gázok esetleges visszafogása, netán mennyiségük növelése, vagy éppen elnyeletése.
Somodi Imelda és kollégája, Dr. Bede-Fazekas Ákos számára ezen éghajlati modellek eredményei bemeneti értékekként szolgálnak az úgynevezett hatásmodellezéshez.
Kifejezetten ökológiai szempontból vizsgáljuk a különböző klímaforgatókönyveket, hogy az egyes eredmények milyen hatással lesznek az élőhelyek és élőlények elterjedésére
– mondja a 24.hu-nak a biológus.
Nézzük a növényzetet. Magyarország jelenlegi éghajlata leginkább kontinentális, ami egyre inkább mediterrán jegyeket mutat. Milyen mértékben változtatják majd meg ez utóbbiak a körülményeket, és milyen lehetőségek állnak majd a növényfajok előtt? Ilyen kérdésekre adhat válaszokat a hatásmodellezés, amely hosszú távon segíti a felkészülést, alkalmazkodást, ökológus kutatókról lévén szó elsősorban a természetes környezet tekintetében.
Talán a leglátványosabb példa Magyarország esetén az év legmelegebb és legcsapadékosabb negyedéve. Ez a két időszak jelenleg nagyjából (legfeljebb egy hónap eltéréssel) egybeesik az év során: a május-júliusi vagy június-augusztusi időszak az országon belüli helytől függően. Növényeink számára ez a bőség ideje, alapvetően határozza meg életciklusukat. Nézzük meg, hol fordulnak elő Magyarországon például bükkösök, és tegyük mellé, hogy a hatásmodellek szerint hogyan változhat adott régióban mondjuk a legmelegebb hónapok eloszlása, hőmérsékleti átlaga, csapadékviszonyai. Ebből már meg tudjuk állapítani, milyen hatása lesz a várható környezeti tényezőknek a bükkerdőkre, rajtuk keresztül pedig a terület teljes élővilágára.
Komka Péter / MTI Ikrás fogasír (Cardamine glanduligera) Salgótarján közelében 2024. március 20-án. A növény a hegyvidéki bükkösök és gyertyános tölgyesek jellemző faja.
Könnyű belátni, hogy ezek az információk miben segítik az éghajlatváltozás hatásaira való gyakorlati felkészülést.
Furcsa hely lesz a trópusi erdő
Jellegzetes éghajlati időszakoknak nevezzük Földünk bármely pontján azokat az éven belüli periódusokat, amelyek alapvetően határozzák meg az ott előforduló fajok elterjedését. Ilyen például a legcsapadékosabb negyedév, amely eshet a meleg nyári időszakra, de akár télre is, mint a mediterrán térségben. A fajok szempontjából ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy az év során mikor esik az eső – amikor a nagy melegben leginkább szükségük van rá, vagy amikor éppen lombjukat vesztve, illetve téli álomba merülve várják a tavaszt.
A kutatók globális szinten több példát találtak a jellegzetes éghajlati időszakok két hónapot meghaladó, sőt az elképzelhető legnagyobb, azaz hat hónapos eltolódására. Ez utóbbi már olyan komoly átrendeződés, amit sok faj nem fog tudni lekövetni, és elvándorlásukhoz, rosszabb esetben kipusztulásukhoz vezet.
A hőmérséklettel és a csapadékkal összefüggő eltolódások például a trópusokon az emberi történelemben még nem tapasztalt, »új« klimatikus viszonyokat idézhetnek elő
– jegyzi meg Somodi Imelda.
Ezek az új viszonyok pedig jelentős és látványos átalakulásokat idézhetnek elő. Látszólag előjel nélkül egy-egy extrém időjárási esemény összedöntheti az addig ott virágzó életközösséget, és az új éghajlati viszonyok mellett elképzelhető, hogy már nem fog tudni regenerálódni. A kutató óvatosan fogalmaz, hiszen ma még csak lehetőségekről, modelleredményekről van szó.
Azt gondolnánk, hogy a csapadék éven belüli átrendeződése a trópusokon nem okozhat problémát, hiszen trópusi esőerdők örökzöldek, az év minden napján zöldben pompáznak. Igen ám, de ezek a fák is cserélik a leveleiket, igaz, nem egyszerre időzített levélhullással, mint mérsékelt égövi társaik, hiszen a körülmények az év 365 napjában lehetővé teszik a fotoszintézist, nincs szükségük kényszerpihenőre. A levélcsere időpontja azonban úgynevezett időjárási kulcsokhoz kötött, amilyen a csapadék eloszlása. Ha ezek a kulcsok elmaradnak, sűrűsödnek, eltolódnak az éven belül, akkor az egyelőre feltáratlan következményekkel járhat a trópusi erdők levélcseréjére, megváltoztatva ezzel, hogy milyen fák élhetnek meg a területen.
Mediterrán Magyarország?
Bár vannak a modellekben bizonytalanságok, Magyarország viszonylatában az igen egyértelműnek látszik, hogy a legmelegebb és legnedvesebb időszak jelentősen el fog válni egymástól. Minden évszak egyre melegebb lesz, a forróság marad nyáron, míg az esők dandárja, a legcsapadékosabb negyedév az őszi-téli szezonra csúszik: olyan nagymértékű a változás, hogy hazánk a kutatók szóhasználatában csapadékáthelyeződési hotspotnak számít. Nem lesz kevesebb eső, „csupán” a nagyja télen fog lehullani.
A fás szárú növények számára ez komoly érvágás, mert télen nincs levélzetük, így még ha a fagyok el is maradnak, nem tudják pótolni a nyáron elmaradt növekményt.
A füvek ezzel szemben megengedhetik maguknak, hogy föld feletti részeik nyáron akár elhaljanak, majd az enyhe, csapadékos télen kizöldülnek.
A Magyarországon jelenleg elterjedt haszonnövények számára mondhatni tragédia, nekik épp a mostani, május-júliusi esők létfontosságúak.
Oláh Tibor / MTVA Kiszáradt kukoricaföld 2022-ben.
És mennyire mediterrán a magyar jövő? A kutatók jelenleg is azon dolgoznak, hogy megtalálják a jövőben várható éghajlatunk szempontból leghasonlóbb (klímaanalóg) területeket. Egy az egyben, tokkal-vonóval nem húzhatjuk magunkra egyetlen ismert, markáns éghajlatú terület jellemzőit sem.
The post Elválik az eső a melegtől, nagy bajba kerülhet a magyar élővilág first appeared on 24.hu.
