A memóriánk igen sokrétű, számos probléma lehet vele. Azt általában készpénznek vesszük, hogy egyes megtanult mozgásokat, mint a biciklizést, sosem felejtjük el. Egy új kutatás során a Harvard Egyetem szakembere vezette csoport azt tárta fel, minek köszönhető, hogy aki egyszer megtanult biciklizni, az bármikor képes lehet elővenni ezt a tudását.
Mintegy fél évszázada derült fény arra, hogy a hosszú távú, tényszerű emlékezőképességünk – ennek köszönhetően emlékszünk egy volt tanárunk nevére, a barátunk születésnapjára – eltűnik, ha az agy halántéklebenyének mediális része (MTL) sérül. Azonban e sérülés érintetlenül hagyja a rövid távú memóriát, ami lehetővé tesz rövid beszélgetést az érintettekkel, ám az illetők pár perccel később már nem fognak arra se emlékezni, hogy egyáltalában beszélgettek valakivel.
Azonban, meglepő módon, e betegek képesek voltak új mozgásformát elsajátítani, majd hosszú idő elteltével is elő tudták hívni a tanultakat. Ez pedig arra utalt, hogy a tanult motoros készségek nem az MTL-ben rögzülnek.
Éveken át keresték a választ a szakemberek arra, hogy vajon hol is tárolja agyunk ezeket a tanult képességeinket – mindeddig sikertelenül. A kutatók most végre megtalálták a választ, kiderült, hogy ez is külön agyterületet kap attól függően, hogy a képességre rövid távon vagy hosszú távon emlékezünk-e.
Kiderült, hogy a biciklizés képességének megőrzéséhez a kisagy szerepe elengedhetetlen. A motoros képességeink hosszú távú megőrzése így teljesen független a hosszú távú memóriától.
Az világos volt a kutatók előtt, hogy a kisagynak fontos szerepe van e képességek elsajátításában. Bár korábban már vizsgáltak egyes kutatások során olyan betegeket, akiknél valamiféle károsodás érte a kisagyat, ám az eredmények ellentmondásosak voltak. A mostani kutatás során sikerült kideríteni, hogy miért: egyszerűen az előző vizsgálatokban túl kevés időt vártak a tanulás és az emlék visszahívása között.
Mivel itt a hosszú távú képességmegőrzésről van szó, ezért nem elegendő néhány perc elteltével ellenőrizni annak meglétét. Kiderült, hogy amint hosszabb időszak elteltével ellenőrizték egy sérült kisagyú alanynál, hogy megvan-e a tanult képessége, annak már nyoma se volt. Ez pedig igazolta, hogy valóban a kisagy a főszereplője e képességeink megőrzésének.
A kutatók megjegyezték, nem elég általánosságban vizsgálni egy emlékezési folyamatot, hanem figyelembe kell venni az idő tényezőjét is, hiszen annak kulcsszerepe van az emlékezésben.
The post Ennek köszönhető, hogy nem felejtünk el biciklizni first appeared on National Geographic.
