A Zürichi Műszaki Egyetem kutatói egy nagy, nemzetközi összetételű csapatban azt mérték fel, miként reagált bolygónk jelentős hőmérsékleti változására a növényzet, és miféle evolúciós következményekkel járt ez. Ehhez a bolygónk legnagyobb tömeges kihalási hullámainak az idejére pillantottak vissza.
A 252 millió évvel ezelőtti, eddigi legnagyobb, perm végi kihalást az okozta, hogy Szibéria területén elképesztően nagy, bazaltáras vulkánkitörés zajlott, ennek eredménye a szibériai trap, amely ma hatalmas területet borító, lépcsőzetes sziklák sokaságából áll.
E kitörés során, kb. 200 ezer év alatt 40 ezer millió tonna szén jutott a légkörbe, 5-10 Celsius-fokkal felmelegítve bolygónkat (figyelem: nem 200 évről, hanem 200 ezer évről van szó!).
A változások azt jelentették, hogy felborult bolygónk hőszabályozása. A kihalási hullám következtében évmilliókig tartó átmeneti időszak köszöntött be, amelynek során azután a növényvilág apránként visszanyerte erejét.
Ahhoz, hogy a bolygónk lehűlhessen, a légköri szén-dioxid mennyiségének csökkennie kell, ehhez egyenes út a szilikátos kőzetek mállása és a növények által közvetlenül kivont és megkötött szén. Az élővilágunk jelentős részt vállal abból a folyamatból, amelyet a Föld termosztátjaként ismerhetünk, stabilizálja a klímát az a kényes egyensúlyi állapot, amelyet a pusztán geológiai és légköri hatások képesek volnának nagyon eltolni.
Aki nem alkalmazkodik, az kihal
A kutatók olyan elemzéseket végeztek, amelyekben az élővilág képviselőinek alkalmazkodását, illetve elvándorlási képességét vizsgálták, egy-egy a klímát is érintő bazaltáras vulkánkitörés után, három nagy kihalási hullámban. Ezek során mindegyik alkalommal jelentős melegedés zajlott, ám eltérések voltak abban, hogy mennyi idő alatt, és milyen mértékben.
Kiderült, hogy a hosszabban tartó és jelentősebb mértékű kitörések, és az utánuk következő felmelegedések következményeit sokkal nehezebben viselte az élővilág. Ez azt is jelenti, hogy ilyen esetekben nem tudja kifejteni azt a klíma kiegyensúlyozó szerepét, ami kell a bolygónk kellemes hőmérsékleti körülményeinek fenntartásában.
Az olyan események, mint a perm végi hatalmas vulkánkitörés, attól függő hatást fejtenek ki, hogy bolygónk milyen rövid vagy hosszú idő alatt képes visszadolgozni a kibocsátott szenet. Ez pedig részben a szervetlen folyamatok (kőzetek mállása), részben viszont a biológiai folyamatok (a szén megkötése az élőlények szervezetében, talajban) útján történik. Míg a kisebb katasztrófákból az élővilág könnyebben kilábal az alkalmazkodása vagy földrajzi elvándorlása révén, a nagyobbak túl hevesek vagy gyorsak ahhoz, hogy megbirkózzanak vele.
Ennek a nyomai nemcsak hosszú évezreden, hanem akár évmillión át is kimutathatók a kőzetekben. A jelenkori klímaváltozás és az élővilágot sújtó emberi hatások alapvetően akadályozzák az élővilág alkalmazkodását.
Sokkalta gyorsabb ütemben bocsátunk ki üvegházgázokat, mint a múltban bármilyen óriási vulkánkitörés tette.
Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon elegendő lesz-e a növénytakarónk ebben az állapotában ahhoz, hogy fenntartsa a klímánk egyensúlyát? A kutatási eredmények alapján ideje lenne ezen elgondolkodni és tenni is valamit végre.
The post Évmilliókra felborulhat bolygónk hőszabályozása first appeared on National Geographic.
