A megfigyelések alapján egy Csernobilban talált gombafaj nemcsak elviseli a radioaktivitást, hanem gyorsabban is növekszik a hatására – írta a BBC Earth. Az élőlény a jövőben segíthet az űrhajósok kozmikus sugárzással szembeni védelmében.
1997-ben Nelli Zsdanova mikrobiológus a csernobili atomerőmű romjait járva egy érdekes élőlényre lett figyelmes. A mennyezeten és a falakon – a világ legradioaktívabb helyén – fekete penész telepedett meg. Bár a kutyák, farkasok és a vaddisznók továbbra is szaporodnak a környéken, az atomerőmű közvetlen közelében viszont kiemelkedően magas sugárzás mérhető, amelyet egyik faj sem élne túl hosszú távon.
A gombák – akár a növények a fény felé – aktívan a radioaktívitás felé törnek. Azonban a napfénnyel szemben az ionizáló sugárzás jóval erősebb, és rendkívüli károkat okoz a DNS-ben és fehérjékben.
Az élőlényekben található melanin kulcsfontosságú lehet a gombafaj megértéséhez. Ez a molekula határozza meg az embereknél a bőr- és hajszín sötét pigmentjeit, és a csernobili gomba fekete színét is ez okozza. Ahogy a sötétebb bőr védi sejtjeinket az UV-sugárzástól, az organizmusokban lévő melanin is pajzsként működik a radioaktivitás ellen: elnyeli azt, és hővé, illetve ártalmatlan energiává alakítja.
2007-ben pedig Jekatyerina Dadacsova, az Albert Einstein College of Medicine atomtudósa kimutatta, hogy a melanint tartalmazó gombák nemcsak a sugárzás felé törekednek, hanem gyorsabban is fejlődnek a hatására.
„Az ionizáló sugárzás energiája nagyjából egymilliószor nagyobb, mint a fotoszintézisben használt látható fényé” – mondta Dadacsova. „Ehhez egy rendkívül erős energiaátalakító kell, és úgy gondoljuk, a melanin képes erre” – tette hozzá.
A felfedezésnek köszönhetően a jövőben a szakértők képesek lehetnek megtisztítani a radioaktív szenyezés súlytotta területeket, és az űrhajósok kozmikus sugárzás elleni védelmén is javíthatnak. Az úgynevezett radioszintézis azonban továbbra is csak elmélet, mivel a melanin és az anyagcsere közötti kapcsolatra egyelőre nincsenek pontos biológiai bizonyítékok.
Gombapajzs az űrben
Később ismét bebizonyították, hogy a Cladosporium sphaerospermum gyorsabban fejlődik a sugárzás hatására – ezúttal az űrben. A csernobilitól eltérő, a világűrben jelenlévő kozmikus sugárzás fénysebességhez közeli protonokból áll, és képes áthatolni még az ólmon is. Míg a Föld légköre minket megvéd tőle, az űrutazókat már kevésbé.
2018 decemberében a NASA felküldte a gombafajt a Nemzetközi Űrállomására, hogy megfigyelje az űrben lévő energiák hatását az élőlényre.
Az űrállomáson a gomba sugárzáselszívó képességét is tesztelték. Egy szenzor alá helyezve azt találták, ahogy a penész növekedett, a sugárzás mértéke csökkent – így akár egy nap az űrhajósok ruháján, védőrétegként is hasznosíthatják.
Bár a víz – mivel megannyi protont tartalmaz – szintén kiváló lehet a sugárzás ellen az űrben, azonban Lynn J. Rothschild, a NASA Ames Kutatóközpont asztrobiológus úgy véli, túl nehéz lenne az űrben való szállításhoz. A NASA munkatársa annak érdekében, hogy csökkentse az űjhajók induló tömegét, gomba alapú bútorokat és falakat fejlesztett ki, amelyeket a Holdon vagy a Marson is lehetne termeszteni. Ezek önjavító pajzsot jelenthetnek az asztronautáknak a kozmikus sugárzás ellen.
The post Ez a csernobili gomba imádja a sugárzást first appeared on 24.hu.
