2006 májusában Erdélyben madarásztunk, ahol költőhelyén sikerült találkozni egy, hazánkból szinte teljesen eltűnt fészkelővel, a nagy fülemülével (Luscinia luscinai). Korábban a Felső-Tisza ártéri ligeterdeiben építette fészkét.
Nyár végén madarászáskor a hajnalokat részesítem előnyben. A kristálytiszta vizű Kígyós-patak mentén az égerligetek, csalitosok mindig is vonzották a vonuló énekesmadarakat, a napokban ott sikerült hívóhangja alapján meglelnem a nagy fülemülét.
Gyakori rokonától a fülemülétől (Luscinai megarhynchos) leheletnyivel nagyobb. Tollalzatában inkább a barnás szín az uralkodó, szemben a fülemüle vörös tollazatával. Népi nevei a barna fülemüle, ligeti fülemüle, vízi fülemüle és a magyar fülemüle.
Telelőhelye Afrika középső és déli területein található. Fészkét folyóparti ligeterdőkben, csalitosokban, mocsaras ártereken építi, azt a sűrű bozótosokba, csalánosokba, legtöbbnyire a földre rakja.
Finom növényi szálakból alakítja ki a csészét, amelyeket nagyon vékony gyökérdarabokkal és állati szőrrel bélel puhára. Ebbe rakja olajbarna, sötéten márványozott négy-hat tojását.
Évente csak egyszer költ, a fiókák két hét alatt kelnek ki, és ugyanennyi ideig etetik őket szüleik. A táplálékát mindig a talajszinten, bokrok alatt keresgéli az avar között álcákra, bábokra, gilisztákra, bogarakra és hernyókra vadászgatva.
Ősszel, akárcsak a rokonának, a fülemülének a kedvencei az érő bodzaszemek. Idén a nagy melegben sok helyen összeaszottan hullottak alá a fekete szemek, így a vonuló énekesmadarak nehezebben leltek táplálékot a bodzavendéglőben.
Egy kicsit visszakanyarodva a bevezetőben említett erdélyi madarászásra: talán kontinensünk legszebb énekű madarát itt hallottam énekelni több hajnalon át.
Fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
The post Ez az egyik legszebb hangú énekesmadár first appeared on National Geographic.
