Közleményben hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) arra, hogy ne etessük a vízimadarakat. Ez nemcsak felesleges, hanem egyenesen veszélyes gyakorlat, amely tömegesen sodorhatja veszélybe az állatokat.
A vízimadarak életmódja, különösen a hideg évszakra vonatkozó túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus téli etetőket látogató énekesmadarakétól, ezért etetésük egyaránt rossz a madaraknak, a környezetnek és az embereknek:
- kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést, emiatt madarak fagyhatnak a jégbe;
- növeli a zsúfoltságot és az állatok közötti agressziót, fokozza a sérülésveszélyt és a fertőző betegségek, mindenekelőtt az emberre is veszélyes madárinfluenza terjedését;
- a feleslegesen kiszórt rengeteg táplálék vonzza a patkányokat, segíti a szaporodásukat, helyi patkányinváziót okoz, szennyezi a környezetet, rontja a víz minőségét;
- a hosszú ideje tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen „táplálék” diéta megbetegíti a madarakat, akár röpképtelenné téve az etetőhelyen felnövekvő fiókákat (angyalszárny-betegség);
- önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
- rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket.
Gyakorlati megvalósulását és hatását tekintve a vízimadarak etetése sajnos öngerjesztő problémaspirálként jelentkezik. Az etetett madarak ugyanis ősszel nem vonulnak el, így az emberek, látva a „sok szegény, éhes”, valójában elkényelmesedett madarat, tovább etetik őket.
A fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő, ami tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását. Az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet, így nő a nyári kéregetők száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.
The post Ezért ne etessük a vízimadarakat first appeared on National Geographic.
