Itt az ezredik, mélyhangú, ballonkabátos hekus, s ahogy a Feline Forensics and the Meowseum Mystery cím is sejteti, egy vérbeli kulturális bűnügy megfejtésére invitál meg minket.
Mikor megjött a Devcats legújabb sajtóközleménye, meg sem lepődtem, hogy a következő játékuk is macskás (tudjátok, Ők csinálják szinte futószalagon azokat a keresgélős, hidden object játékokat cicákkal). Van azonban pár óriási különbség. A Feline Forensics and the Meowseum Mystery ugyanis egy kalandjáték. Ráadásul nem is a kedvenc cégünk fejlesztése, hanem mint kiadó és marketingpartner működtek közre.
Ez persze semmit nem von le a játék értékéből, csak érdekesség. Ha pedig párhuzamot kellene vonni, akkor amúgy is a Duck Detective játékokhoz lehetne hasonlítani, majdnem hogy egy az egybe. Itt is antropomorf karakterek vannak, most is egy magánnyomozó a főszereplőnk (ha nem is olyan kelekótya) és ugyanúgy vágni lehet a film noir hangulatot (még fekete-fehér a grafika is, minimálisan egyéb színekkel kiegészítve). Továbbá a játékmechanika is ugyanaz, vagyis egy olyan kalandjáték, amit a szakma a dedukciós alfajba sorol.
Adott egy bűnügy – ezúttal egy múzeumba vagyunk hivatalosak, hogy az ott történt összetett esetet (eltűnt műtárgy, ismeretlen kilétű holttest) kibogozzuk. Mindehhez szépen ki kell hallgatnunk mindenkit, bizonyítékokat kell gyűjtenünk, aztán a naplónknak a hiányos részeit feltöltve, kiegészítve össze kell raknunk a történéseket. A feladat is ismerős tehát, de hogy rögtön lelőjem a poént, egy valami különbözik. Mégpedig, hogy a Feline Forensics and the Meowseum Mystery nem sikerült olyan jól, mint a kacsás kaland. Rossz játékról persze szó sincs, csak ha már hasonlítgatunk, akkor adta magát az instant összevetés.
Na de nézzük szép sorban a dolgokat. A grafika zseniális a maga egyszerűségében. Itt is papírlapka szereplőket kapunk (akik még vagányan forognak is a tengelyük körül), de a környezet 3D-ben forgatható. Őszintén szólva kicsit öncélúnak éreztem eme feature-t, mert annyira nincs kihasználva, de legalább jópofa. Mindjárt a játék elején felhívják rá a figyelmünket, egy kisebb wow momentumot okozva. A betanítás, vagy ha jobban tetszik, tutorial a saját irodánkban zajlik és megtanítja nekünk az alap játékmechanikát (ki kell nyomoznunk a saját jelszavunkat a számítógépünkhöz, mert elfelejtettük, de még azt is, hogy hová tettük a cetlit, amire felírtuk).
Azt hiszem az első hibát itt követi el a játék, ugyanis a nagyjából fél órás bemelegítést követően egyből a mélyvízbe dob és rögtön kezdődik a főszál. Rengeteg a szöveg és nagyon kevés a szinkron (értsd: az nincs), pedig már rengetegszer utaltunk rá, hogy mennyire tudja növelni a hangulatot, beleélést (persze tudjuk: pénzkérdés). Sajnos a humor sincs nagyon túlzásba vive, így talán lehet mondani, hogy ennek mentén is nehezebb a történéseket követni, ráadásul lehetne a játék felhasználóbarátabb is az olvasást tekintve. A Feline Forensics and the Meowseum Mystery szereplői ugyanis máshogy néznek ki a játékban és a portrékon, ami a beleélést szintén nehezíti, illetve jelölve van ugyan, hogy mikor ki beszél, de talán nem a leghatásosabban (a portrék leszürkítésével). Apróság ez, de sok ilyenből áll össze a hangulat.
Az említett dolgok mentén kicsit nyögvenyelősebb a ránk szakadó információ tengert feldolgozni és utána a naplókiegészítéseket eszközölni. Talán egy picikét nehezebbek is a feladatok, mint az említett másik játéknál, így talán érthetőbb, hogy amikor azt mondom, kevésbé élveztem ezt a kalandot, akkor mire is gondolok. Pedig segítségünk is akad, a beszédesen színes aláhúzásokkal (zöld, sárga, piros).
Szóval amikor a Feline Forensics and the Meowseum Mystery értékelésére kerül a sor, akkor nincs jó érzésem. Sok dolgot jól csinál a játék, de legalább ennyit meg nem. Az eredmény nem tragikus, de közepes. Talán nem volt jó választás a helyszín beszűkítése sem (végig a múzeumban vagyunk, ami ugyan tágas, de a 6-10 órás végigjátszás teljes idejére már unalmas. A könnyedség is hiányzik, talán mindenki jobban élvez egy bohókás kalandot, ami nem veszi túl komolyan magát, de itt nagyon is aktívan kell figyelni minden apró részletre. Az meg talán csak a hab a tortán, hogy a dialógusokban való navigálás is kicsit körmönfont, de például a játék irányítása is erőltetve van kontrollerre, holott egy PC-s címről beszélünk, ahol kalandjáték révén adná magát az egeres kontrol. Száz szónak is egy a vége: kicsit nehéz szívvel, de azt kell mondanom, hogy csak rajongóknak és nekik is, csak ha nincs épp más.
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: Nobody Crown
Kiadó: Nobody Crown, Devcats
Platform: PC
