Rendkívül népszerűek lettek a fénykiállítások és fényinstallációk az utóbbi években, a téli időszakban egyenesen elárasztják a nagyobb városokat. Lehet még újat mutatni ezen a területen?
A fénykiállítások növekvő népszerűsége szerintem részben abból fakad, hogy folyamatosan változik, hogyan gondolkodunk a köztereinkről.
Manapság egyre fontosabbak ezek a terek, szívesen töltünk itt időt, ezzel párhuzamosan egyre több kihasználási lehetőséget találunk hozzájuk. Ebben nagy szerepe volt Covid-járványnak: az azt követő időszakban azt tapasztaltuk, hogy az emberekben hatalmas igény volt rá, hogy a köztereket kihasználják, a szabadban gyülekezzenek.
Ami a megújulást illeti, nekem meggyőződésem, hogy a lehetőségek végtelenek; sosem szabad alábecsülni a végtelen emberi kreativitást. Mi is mindig törekszünk rá, hogy valami újat vigyünk a munkáinkba, mind a kiállítás tartalmát, mind a technológiát illetően.
Művészetként tekint a fénykiállításokra vagy inkább a szórakoztatás és a közterek élményszerű használata a cél?
A fénykiállítások alapvetően inkább iparművészeti alkotások, de mi nagyon sokat dolgozunk azon, hogy egyfajta művészeti ággá váljanak.
Hol vannak ennek a határai, hogyan válhat mindez „valódi” művészetté?
Szerintem leginkább tartalmi szempontból tudunk a művészet irányába elmozdulni. A prágai kiállításunk témája például „Európa szíve” – ott az európai kultúrának, művészetnek meghatározó elemeit sorakoztatjuk fel, ennek köszönhetően az egy sokkal elvontabb, művészetközelibb kiállítás. Számomra az oktatás, edukáció fontos – talán mert sok évig középiskolai tanárként dolgoztam.
Másfelől az iparművészeti vonal is hangsúlyos nálunk: minden egyes fényszobor egyedi műalkotás, nincs két egyforma darab.
Ebből a szempontból nagyon hasonlít a mesterembereink munkája egy szobrász vagy festő munkájára. A tervezés, a hegesztés mind rengeteg kreativitást igénylő munka.
Európa-szerte egyre több munkájuk látható, Magyarországon jelenleg öt kiállítás is fut. Ilyen tempójú növekedés mellett hogyan őrizhető meg az egyediség?
Számunkra ez prioritás: ha nem tudjuk biztosítani az egyediséget, akkor nem vállaljuk el a munkát – idén előfordult, hogy kanadai megkeresésekre nemet kellett mondanunk. Örülünk a növekedésnek, és hogy egyre láthatóbbak vagyunk, de minden egyes helyszín elindítása egy-egy nagyon intenzív folyamat kezdete: rengeteg energiát fektetünk bele, hogy az adott helyszínhez kapcsolódó témát találjunk, mindenhová egyedi kiállítás, egyedi szoborpark készül.
Magyarországon most Pécsett, Gödöllőn, Zalaegerszegen, Szolnokon és Fertődön vannak kiállításaik. Miért pont ezek a városok?
Ez egy elég tudatos keresgélés eredménye: sok város volt a látókörünkben, végül az alapján választottunk, hogy melyek illeszkednek legjobban a mi kiállításainkhoz. Mindenféleképpen olyan helyszíneket szerettünk volna, ahol már alapvetően van valami kiemelhető mondanivaló vagy elmesélhető történet. Általában a várakat, kastélyokat, kerteket preferáljuk – ezek eleve gyönyörű helyszínek, amik mindenkiből kiváltanak érzelmeket és felidéznek az emberekben bizonyos történeteket, amikhez mi hozzá tudunk tenni valamit.
Mindig van egyfajta metaforikus jelentése a kiállításainknak. De vannak olyan esetek is, amikor egy nagyon konkrét történetet mesélünk el, ilyen például a Sisi-kiállítás Gödöllőn.
Ott hogyan épült fel a kiállítás, mi az a konkrét történet, amit el akartak mondani?
Tavaly rendeztünk itt először kiállítást, ami akkor Sisi személye köré épült. A tervezési folyamat során rengeteget kutattunk magáról a királynéról, igyekeztünk beleképzelni magunkat helyébe, és azt megmutatni, hogyan élt ő itt. Sisi nagyon szerette a Gödöllői Királyi Kastélyt, ez volt a kedvenc nyári rezidenciája. Sok időt töltött itt, fontos volt neki ez a hely. Az ő szellemiségét szerettük volna megidézni, és megmutatni, mit szeretett annyira ebben a parkban.
Idén kicsit bővítettünk ezen a narratíván, és beleépítettük a kiállításba más kedvteléseit, hobbijait is. Például a zenét: telepítettünk egy fényekkel megidézett zenekart a parkba. Gombnyomásra orgona, hegedű, zongora hangjai csendülnek fel. Azt próbáltuk megmutatni, milyen volt Sisi viszonya a zenéhez.
Ez a történelmi tematika vagy edukációs jelleg lenne a Decoled-kiállítások fő vonzereje?
Az a tapasztalatom, hogy nagyon sokszínű élményt tudunk nyújtani a látogatóinknak. Nyilván van egy kulturális, edukációs vonal, ami nagyon jelentős nálunk. De ezen kívül például turisztikai hatásunk is van: a helyszíneket a kiállításainknak köszönhetően a téli szezonban, majd a téli időszakon kívül is szívesen keresik fel a látogatóink. Tehát a városok számára van egy ilyen pozitív hatása is a munkáinknak: egész évben növelik a látógatószámot. Úgy látjuk egyébként, hogy a célcsoport nagyon széles. Jönnek kisgyerekes családok, szerelmespárok, idősebb vendégek.
A Decoled 1997 óta foglalkozik fénydekorációkkal, most már hosszú évek óta rálátnak az Európa-szerte szervezett kiállítások világára is. Hogy látja, milyen irányba fejlődik ez a műfaj, és mi változott a leginkább az elmúlt években?
Sok más területhez hasonlóan nálunk is egyre fontosabb az interaktivitás, mi is nagy hangsúlyt fektetünk ennek fejlesztésére. Tehát hogy ne csak egyszerű leírások szerepeljenek a szobraink mellett; azt szeretnénk elérni, hogy a látogatók egy applikáció segítségével jobban bevonódjanak, interaktív élményeket szerezzenek az adott helyszínnel kapcsolatosan. Csehországban már a mi kiállításainkhoz is van applikáció: ennek segítségével a látogatók QR-kódokat olvashatnak be az egyes kiállítási pontokon, és ezek segítségével kaphatnak részletesebb információt az adott tárgyakról, vagy tölthetnek ki különböző kvízeket. Az is nagy álmunk, hogy a jövőben össze tudjuk kapcsolni a helyszíneket, és mondjuk a prágai kiállítás látogatói bepillantást nyerhessenek a gödöllői kiállítás világába is.
Van különbség abban, ahogy az egyes országok viszonyulnak ehhez a műfajhoz, technológiához?
Alapvetően hasonló elv mentén készül az összes kiállításunk. Mindenhol arra koncentrálunk, amire a magyar helyszínek esetében is: hogy érdekes, gazdag történelemmel vagy kulturális, természeti környezettel rendelkező helyszíneket találjunk, esetleg olyan építészetileg különleges tereket, amik segítik az adott történet életre keltését. Úgyhogy a reakciók is nagyon hasonlóak, bár azt már megfigyeltük, hogy a színek terén vannak eltérések Nyugat- és Kelet-Európa között: a karácsonyi dekorációk terén például keleten jobban kedvelik a vegyes, színes hatást, mint a letisztultságot.
Vannak még magyarországi terveik?
Szeretnénk megtartani a mostani csodálatos helyszíneket, sőt, ezek valószínűleg bővülni is fognak. De számomra az is nagyon fontos, hogy folyamatosan javítsunk a minőségen, fejlesszük a már meglévő kiállításainkat is. Szeretnénk még mélyebb és minőségibb anyagokat készíteni.
Mik voltak a kihívások a magyar helyszínek kialakítása során?
Az első alkalommal a téma megtalálása az izgalmas: olyan témát és kivitelezést kell mutatni, ami megmozgatja az embereket. A további kiállításoknál már az a kihívás, hogy mindig kicsit mélyebbre menjünk, konkretizáljunk, mindig többet tudjunk kihozni az adott helyszínből, témából. Minden évben tudnunk kell megújulni. Alig indultak el az idei munkáink, mi már azon gondolkozunk, hogy jövőre hogyan tudjuk majd bővíteni a Sisi-kiállítást – a gödöllői helyszín már összeforrt az ő alakjával, így ezt egyelőre mindenképp megtartjuk, de mindig van még mit kibontani a történetében. A fertődi Esterházy-kastélynál más a helyzet: ott sokkal szabadabb kifutási lehetőségeink vannak. Pécsen most a székesegyház építészetére és a karácsony tematikájára koncentráltunk, Szolnokon az állatkert adta keretet, a zalaegerszegi kiállítás pedig a Göcseji Falumúzeumban épült fel, ehhez igazítottuk.
Igaz, hogy a cég egy garázsból indult?
Igen, a férjem alapította a kilencvenes évek végén, és kezdetben apró családi vállalkozásként működtünk. Én tanítónőként dolgoztam, és csak azután kapcsolódtunk be a fiammal intenzívebben is a vállalkozásba, hogy ő 2013-ban lediplomázott.
Ekkoriban fordultak a fénydekorációtól a kiállítások felé?
Igen, ez mondhatni az én projektem volt. Az egész történet úgy indult, hogy minden évben meghívtuk magunkhoz az üzleti partnereinket, hogy megmutassuk a kínálatunkat. Mivel szenvedélyem az irodalom, ezért arra gondoltam, hogy valamilyen dramaturgiát, történetet szövök ebbe az eseménybe. Ekkor még nagyon piciben történt mindez: a házunkban és a kertünkben állítottuk fel ezeket a bemutatókat. Aztán szépen lassan elvittük ezt az ötletet Prágába, majd más cseh városokba is. Egyre gyorsabban fejlődtünk, elkezdtek más európai helyszínek is megkeresni minket: most 13 országban tevékenykedünk, 11-ben vannak fénykiállításaink. A hagyományos kiállításokon kívül vannak installációink is: például Ausztriában és Szlovákiában lombkoronákat, Európa-szerte bevásárlóközpontokat díszítünk.
A múlt héten nagyon fontos mérföldkőhöz értünk: mi díszítjük a prágai óvárost is, erről projektünkről pedig az amerikai CNN is megemlékezett egy riportban.
De Prágában tulajdonképpen a történelmi városrész nagyrészének kivilágításáért mi felelünk, sőt, egy 15 villamosból álló fényflottánk is van. 2024-ben is kaptunk egy hasonló elismerést: akkor a Today Magazin ítélte Prágát a legszebben kivilágított karácsonyi helyszínnek. Most már más kontinensekről is sorra érkeznek a megkeresések: Katar, Kanada, illetve az egyik álmunk, hogy szeretnénk az Egyesült Államokat is meghódítani.
Van olyan „álomhelyszín”, tér vagy épület, amelyet különösen szívesen világítana meg egyszer?
Szeretném egyszer fénybe borítani New Yorkot. De ha netán máshogy hívják majd az amerikai várost, ahol lehetőséget kapunk, én akkor is hálás leszek.
The post Fényből írt történetek: a garázsból indult családi vállalkozás, ami ma Európa legszebb tereit öltözteti fénybe first appeared on 24.hu.
