Walid Ouaret az 1990-es években volt gyerek Algériában, és emlékszik rá, hogy súlyosan aszályos időben mindenki a mecsetbe vonult esőimára. Szülei, a szomszédok, mindenki ott volt, és a közösség együtt mondta el az esőimát, amelyre az ország kormánya szólította fel a híveket.
Ouaret, aki ma a Marylandi Egyetem doktorandusza, a klíma és a mezőgazdaság összefüggéseit kutatja. Amikor azon gondolkodott, miként lehetne még inkább megbízhatóvá tenni, finomítani a klímamodelleket, eszébe jutottak ezek a közösségi imák – számolt be az EOS földtudományi hírportál.
Tudjuk, hogy a csapadékviszonyok globálisan átalakulnak a klímaváltozással, azonban egyes helyekről – így Algériából – csak kevés adat van a régmúlt csapadékairól. Azonban a közösségi esőima az egész muszlim világban elterjedt szokás, így hatalmas térségről lehet a segítségével adatokat gyűjteni.
Ezeket az imákat gyakran nagy közösségek, országok, államok területére hirdetik meg, és ennél fogva meglehetősen jól felmérhető adatokat jelentenek. A kutató az elvégzett felmérésről egy konferencián számolt be nemrégiben.
Ezek az imák, a mélyen gyökerező vallási hagyományok olyan helyzetet tükröznek, amikor az emberek úgy érzik, a normál állami, politikai eszközök már nem elegendőek. A kutató 2000-2024 közti időszakra összegezte munkatársaival azokat a közösségi esőimákat, amelyek Algéria, Tunézia és Marokkó területén e 25 év során zajlottak. Az így kapott adatokat azután összehasonlították a mért aszályindex adataival, valamint azzal, hogy milyen gazdasági-társadalmi hatásokkal járt az adott aszály.
Beigazolódott, hogy az aszály és az imák meghirdetése között valós összefüggés áll fenn.
A legtöbb esetben akkor került sor a közösségi imákra, ha az aszály fél évet meghaladó mértékű volt, és emellett társadalmi konfliktushelyzettel is együtt járt. Ez azt is jelzi, hogy az imát meghirdető vezetés akár a társadalmi összetartozást is erősítheti ezzel az imával, amikor más eszköze már nincs a konfliktusok csökkentésére.
Az emberek érzékelik azokat a környezeti hatásokat, amelyeket műholdról nehéz észlelni, így például a társadalmi feszültségeket is. Ez pedig különösen fontos azon helyeken, ahol nincsenek időjárási mérőállomások, és nincsenek pontos adatok – Északnyugat-Afrika és a kontinens más régiói is ide tartoznak.
Bár most csupán az iszlám világ egy imáját vizsgálták meg, a kutatók megjegyezték, hogy a világon nagyon sok helyen vannak hasonló jellegű fohászok, amelyek jól jelzik az időjárási eredetű problémákat. Esőért mondott rituálék számos kultúrában jelen vannak – a pueblo indiánok kacsina szertartásaitól a spanyol katolikus pro pluvia (esőért) könyörgésekig, vagy a texasi kormányzó által 2011-ben elrendelt „Imanapok az esőért”. Ezek kiválóan jelzik a történelmi aszályhelyzeteket, másrészt a klímamodellek számára is felhasználható adatbázist jelentenek.
Ouaret hozzátette: a múltban átlag 5 évente volt szükség közösségi esőimákra, most pedig évente. (Szaúd-Arábiában alig pár hónapja, 2025 októberében is volt közösségi esőima.) ha ezeket az adatokat be tudják emelni a klímamodellekbe, olyan, tudományos szempontból elhanyagolt térségek, mint Észak-Afrika is jobban részesei lehetnek a kutatások nyújtotta előnyöknek. A kutató célja az is volt e munkával, hogy példát mutasson mindazoknak, akik e régió lakóiként a tudásukkal hozzájárulhatnak az országaik, közösségeik felemelkedéséhez.
The post Fohászok árulkodnak a szárazságokról first appeared on National Geographic.
