Georgia nem akart második Ukrajna lenni
– így magyarázta Orbán Viktor a sorsdöntőnek tartott georgiai választást Tbilisziben. A megosztott helyi ellenzék abban egyetértett, hogy a választás tétje az ország nyugati integrációja. A külföldről pénzt kapó civil szervezeteket és médiavállalatokat megbélyegző törvény miatt az Európai Unió a nyáron felfüggesztette a csatlakozási folyamatot Georgiával (korábbi nevén Grúziával), az ellenzékiek pedig amellett érveltek, hogyha marad a mostani kormány, a helyzet tovább romolhat. Ezzel szemben a kormányzó Georgia Álom azt állította: a tét nem kisebb, mint a háború: szerintük, ha a felelőtlen ellenzék nyer, az atlantista külpolitikájukkal magukra haragítanák Oroszországot. Vagyis Orbán, aki a 2008-as orosz-georgiai háború kapcsán még arról beszélt, hogy nekünk 1956 okán különösen világosan kell fogalmazni, és el kell ítélni az orosz agressziót, most a 12 éve kormányzó, oroszbarátnak mondott kormánypárt narratíváját ismételte meg.
Hivatalos eredmények szerint a 3,7 milliós országban a Georgiai Álom története legjobb eredményét érte el, a szavazatok több mint 54 százalékát megszerezve, miközben a szétforgácsolódott ellenzék 37,5 százalékot szerzett. A 150 fős parlamentben 76 mandátumra van szükség a többséghez: a Georgiai Álomnak 89 lesz, nagyjából annyi, mint az előző ciklusban. Azonban
Mindez nem akadályozta meg a magyar kormányfőt abban, hogy egy belpolitikailag feszült helyzetben, a választások után alig 24 órával kétnapos látogatást tegyen a dél-kaukázusi országban. Az utat szokás szerint magasra csapó diplomáciai hullámok követték: beszólt a lengyel külügyminiszter és a svéd miniszterelnök is, ráadásul – mivel Magyarország még néhány hónapig az unió soros elnöke – az EU-nak a nyári békemisszió után ismét sietve kellett magyarázkodnia, hogy Orbán nem az ő képviseletükben utazott ki – ám ez nem akadályozta meg a győztes Irakli Kobakhidze miniszterelnököt abban, hogy ekként fogadja a kollégáját, akit korábban példaképnek nevezett.
Orbán a hivatalban lévő kormány- és államfők közül elsőként gratulált a Georgiai Álom győzelméhez, holott annak hatalomra jutásakor, 2012-ben még az akkor kormányzó Mihail Szaakasvilinek kampányolt, azt kívánva, hogy folytatódjon az ország euroatlanti elkötelezettsége, és „ne forduljanak a múlt felé”. A korábbi kormányfő azóta börtönben ül, pártját pedig a többi ellenzéki erővel együtt azzal fenyegette meg a mostani kormány, hogy a választások után betiltja.
Vano SHLAMOV / AFP Irakli Kobakhidze grúz miniszterelnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök közös tájékoztatóra érkezik a tbiliszi Állami Kancelláriára 2024. október 29-én.
Mi történt?
Amerikai és európai választási megfigyelők – köztük az 57 országot tömörítő Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) emberei – a szavazók megfélemlítéséről, megvesztegetéséről és hatósági nyomásgyakorlásról tettek említést jelentésükben, valamint arról, hogy szavazólapokat gyűrtek a feltört urnákba – ilyen esetekről, valamint a szavazókat, a megfigyelőket és a jogsértéseket jelenteni akarókat ért fizikai atrocitásokról videók sora lepte el az internetet. A választási folyamattal kapcsolatban kifogásolták azt is, hogy visszaéltek a közforrásokkal, továbbá a nyilvánosságban lényegesen felülreprezentáltak volt a kormánypárti üzenetek – az Európai Parlament küldöttsége szerint bizonyíték van arra is, hogy politikai célokra használtak állami intézményeket, köztük a nemrég létrehozott Korrupcióellenes Hivatalt. A megfigyelők szerint a jogsértések különösen vidéken voltak jellemzők.
Az EU a szabálytalanságok kivizsgálására szólított fel, az USA pedig a demokratikus visszaesés miatt fejezte ki aggodalmát, de azt egyik fél sem jelentette ki, hogy a szavazást elcsalták volna. Az EU georgiai nagykövete mindezt diplomatikusan így összegezte:
a nemzetközi megfigyelők nem nyilvánították a választásokat szabadnak és tisztességesnek. És nem is jelentették ki az ellenkezőjét sem.
Megtette ezt helyettük Szalome Zurabisvili, az ország Európa-párti elnöke, aki Szaakasvili külügyminisztere volt a rózsás forradalom után. Ő a foglyul ejtett állami intézmények helyett a nemzetközi közösség nyomásgyakorlásában bízik: szerinte csak így kényszeríthető ki a „manipulált választások” felülvizsgálata. Elmondta azt is, hogy az oroszok egy „különleges művelettel” avatkoztak be a választásokba, amit a Kreml visszautasított. Ezzel együtt Oroszország nem csinált titkot abból, hogy a Georgia Álom hatalomban maradását preferálná: Szergej Nariskin orosz kémfőnök például úgy fogalmazott: biztos benne, hogy a georgiaiak „helyesen” fognak választani, és az „egészséges, hazafias erőkre” szavaznak.
A győztes Georgiai Álom és a voksolást lebonyolító központi választási bizottság is „alaptalan kritikának” nevezte, egyúttal visszautasította a csalásról szóló vádakat. Ugyanakkor a választási bizottság elrendelte a szavazatok részleges újraszámolását, néhány véletlenszerűen kiválasztott szavazóhelyiségben,
Zurabisvili elnök viszont az újraszámolás eredményének közlése előtt kijelentette: nem vár semmit attól a választási bizottságtól, amelyet a hatalmon lévő párt tart a markában.
A georgiai állami ügyészség nemrég azt közölte, vizsgálatot indít a csalásról szóló vádak miatt – teszi mindezt annak a választási bizottságnak a kérésére, amely korábban többször is leszögezte, hogy tiszta és szabad választást tartottak az országban.
Diego Fedele / Getty Images A választók összegyűjtik és leadják a szavazólapjaikat a grúziai választások napján, 2024. október 26-án Tbilisziben, Grúziában.
Mi jön ezután?
Georgiában az átpolitizált közvélemény-kutatásokból nehezen voltak kiolvashatók a valódi erőviszonyok, ahogy a választás utáni első exit poll adatok is eltérő eredményeket mutattak: a Formula TV előrejelzése például a négy ellenzéki pártszövetség együttes előnyét, a kormánypárti Imedi TV viszont a Georgiai Álom stabil előnyét mutatta. A választások estéjén mindkét oldal bejelentette a győzelmét, az ellenzéki pártok pedig máig nem hajlandók elismerni a vereségüket. A földrajzi adatok hasonló törésvonalakat rajzoltak, mint az elmúlt évek választásai világszerte: a nagyvárosokban, Tbilisziben és Rusztaviban, valamint a külföldön élő georgiaiak körében a progresszív, liberális ellenzék nyert, vidéken pedig a szuvernista, populista kormányzó erő tarolt.
Habár előzetesen a Szaakasvili-féle Egységes Nemzeti Mozgalom látszott a leginkább potens ellenzéki erőnek, a párt drámai mértékben visszaesett: a 2020-as választáshoz képest a szavazóinak a felét elveszítette. A második hely, a Koalíció a Változásért nevű, négy pártból álló szövetségé lett, amelyet néhány hónappal a választások előtt hoztak létre részben a Szaakasvili-párt korábbi tagjai. Rajtuk kívül egy harmadik nyugatos pártszövetség, az Erős Grúzia jutott a parlamentbe, de a kormányzáshoz egy negyedik erővel, a Georgiáért nevű párttal is meg kellett volna állapodniuk. A Georgiai Álom egykori miniszterelnöke által vezetett párt abból az egyezményből, a Georgiai Chartából is kifarolt, amely a nyugatbarát ellenzék közös értékeit volt hivatott szimbolizálni. Így, amennyiben sikerült is volna megdönteni a kormányt, egy törékeny, sokféle érdek által szabdalt szövetség jött volna létre.
A Georgiai Álom alapítója és informális vezetője (hivatalos titulusa szerint tiszteletbeli elnöke), az ország GDP-jének ötödére rúgó vagyonnal rendelkező oligarcha, Bidzina Ivanishvili a kampányban arról beszélt, hogy a választásnak a nürnbergi perré kell válnia a Szaakasvili-párt és a hozzá kapcsolódó erők számára. A Georgiai Álom felfogása szerint a háttérben több ellenzéki pártot is a volt kormányfő irányít, így a fenyegetés rájuk is vonatkozott. Ivanishvili szerint Szaakasvili provokálta ki a 2008-as orosz-georgiai háborút, és most az ukrajnai háború második frontját nyitná meg a Kaukázusban: a parlamenti választás éppen ezért a háború és a béke kérdéséről szóló referendum. Az ellenzéki pártok betiltását később Kobakhidze kormányfő is belengette, hozzátéve, a közelmúltban több uniós tagjelölt országban – így Ukrajnában és Moldovában – is betiltottak politikai pártokat, ám azok a döntések nem vívták ki az EU rosszallását.
Habár a Georgiai Álomnak nem sikerült megszereznie az abszolút többséget, amely lehetővé tette volna a kihívóinak betiltását, a négy nagy ellenzéki blokk közölte, a választási visszaélések miatt nem veszik fel a mandátumukat, és bojkottálják a parlamenti munkát. A választások óta rendszeresek a tüntetések, amelyek az ígéretük szerint addig tartanak majd, amíg a követeléseiket nem teljesítik. (Az egyik ilyen megmozduláson Greta Thunberg svéd klímaaktivista is feltűnt.)
Hogy jutottunk idáig?
Georgia – Ukrajnával és Moldovával együtt – hivatalos tagjelölti státuszt kapott az uniótól, ám Brüsszel a sajtószabadság és a politikai szabadságjogok romló helyzete miatt a másik két országgal ellentétben nem kezdte meg Tbiliszivel a tagfelvételi tárgyalásokat – és az Európai Bizottságnak az októberi választások után kiadott jelentése alapján erre belátható időn belül nem is kerülhet sor annak ellenére, hogy az antikorrupciós, valamint az igazságügyi és átláthatósági mérőszámokban Moldovát és Ukrajnát is előzik.
Georgia európai integrációja az idén nyáron jutott holtpontra az orosz mintára elfogadott, úgynevezett ügynöktörvény miatt. A javaslat régóta az asztalon van, de tavaly még sikerült megakadályozni a törvénybe iktatását. Idén már nem: a jogszabály lényege, hogyha egy médiavállalat vagy civil szervezet forrásainak legalább 20 százaléka „idegen hatalomtól” származik, akkor külföldi ügynökként kell regisztrálniuk magukat. A 2012-ben hatályba lépett, hasonló orosz jogszabály fontos mérföldöve volt a putyini rendszer eldurvulásának: a törvényt széles körben alkalmazták a politikai ellenvélemények elfojtására. A georgiai törvény komoly ellenállásba ütközött:
Davit Kachkachishvili / Anadolu / Getty Images Demonstrálók egy ellenzéki gyűlésen, amelyen Salome Zurabishvili grúz elnök is felszólalt a parlamenti választások eredményei ellen Tbiliszi központjában, Grúziában, 2024. október 28-án.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban, az EU nyáron felfüggesztette a csatlakozási tárgyalásokat, és 121 millió euró uniós támogatást is megvont az országtól. Kobahidze válaszul a nemzeti szuverenitással érvelt, hangsúlyozva, hogy az országot a nép által választott kormány irányítja, melynek döntéseit mindenki köteles tiszteletben tartani. Ezzel együtt hitet tett az ország euroatlanti integrációja mellett, és azt mondta, reálisnak tartja, hogy Georgia 2030-ig az unió tagjává váljon.
Az ügynöktörvény az Egyesült Államokkal való viszonyt is hűvösebbé tette: májusban Washington szankciókat, illetve több tucat georgiai tisztviselőt érintő beutazási tilalmat rendelt el, köztük a törvényt megszavazó parlamenti képviselőkkel és a tüntetők ellen keményen fellépő rendvédelmi szervek vezetőivel szemben. Az amerikaiakat emellett Kína georgiai terjeszkedése is aggaszthatja. Georgia fekete-tengeri partvidéke miatt jelentős kereskedelmi csomóponttá válhat Európa és Ázsia között – ennek lehet egy fontos állomása a szingapúri és kínai pénzből épülő anakliai mélytengeri kikötő.
Nem sokkal a választás előtt a georgiai parlament egy másik, nyugati hatalmak által kritizált törvényt is elfogadott. Az LMBTQ-ellenes jogszabálycsomag a kiskorúak és a hagyományos értékek védelmére hivatkozva betiltotta az azonos neműek házasságát, a meleg párok örökbefogadását és a Pride-ot, továbbá cenzúrázták az oktatásban és a médiában a hagyományostól eltérő szexuális identitások ábrázolását. Az azonos neműek kapcsolatát a törvényszöveg a „vérfertőzéssel” teszi egyenlővé.
A Republican Institute kutatása szerint a georgiaiak 86 százaléka továbbra is támogatja az uniós csatlakozást, miközben 77 százalékuk tart egy oroszországi agressziótól. A választások előtt sokan nyilatkoztak arról, hogy, bár nem oroszbarátok, tartanak attól, hogy Moszkva – amely Georgia ötödét tartja megszállás alatt – 16 év után ismét az országra támad. Ezekre a félelmekre ügyesen játszottak rá Ivanshiviliék, háborúpártinak lefestve az ellenfeleiket. A maguk által realistának hívott külpolitika továbbra sem vetette el az európai integráció ígéretét, de közben gesztusokat tettek Moszkvának: nem csatlakoztak az Oroszország ellen az ukrajnai agresszió miatt kivetett szankciókhoz, és lakonikusan fogadták azt a hírt is, hogy orosz hekkerek gyűjtöttek információkat évekig georgiai kormányzati és állami intézményekből.
Ezzel együtt az orosz-georgiai viszony továbbra sem mondhatók barátinak: a diplomáciai kapcsolatok a háború óta sem álltak helyre.
The post Georgia nem adta fel az uniós tagság álmát, de rég volt ennyire távol a Nyugattól first appeared on 24.hu.
