A Gobliiins Collection egy kellemes meglepetés a negyven pluszos pocakos apukáknak, de leginkább csak nekik. Vigyázat, klasszikus kalandjátékok kretén humorral ötvözve!
Ki hogyan tudja? Hány L betűvel írjuk a “nálatok” szót? Persze alap a kettő, mert ugye többes szám. De ha hozzávesszük, hogy hányan is laknak az adott háztartásban, akkor már meg is van a szám (ami így lehet simán négy, de akár 23 is). Valahogy így ötölhették ki anno az alkotók, a Gobliiins című játék(ok) címét is. Hogy mit? Ja igen, mindig elfelejtem milyen öreg vagyok. Egy kilencvenes évekbeli kalandjáték sorozatról van szó természetesen, amire valószínűleg csak a régi motorosok emlékezhetnek. Kedves kis goblinokat kellett irányítani és egy legegyszerűsített kalandjáték formulával különféle fejtörőket megoldani.
Május végén, egy random szerdán váratlanul lepottyant az égből a Gobliiins Collection, vagyis a sorozat gyűjteményes kiadása. Na de tudja egyáltalán mindenki, hogy hány rész is létezik? Az első három sima ügy, hiszen jól tudjuk, hogy 1991-től indulva évente jöttek ki az epizódok. A negyedikre viszont már hosszabban kellett várni, 2009-ben készült el, szakítva a hagyományokkal immár 3D-ben (nem is igazán lett népszerű). Viszont 2023-ban újra beindult a nosztalgiavonat és készült egy ötödik is visszatérve a 2D-hez és a pixelgrafikához, de már nem az öklömnyi képernyő pontokhoz ragaszkodva.
Nos, a gyűjtemény mindezeket tartalmazza, ami szép és jó, de (s talán ezt még kevesebben tudják) idén év elején megjelent a hatodik is. Ez már nincs benne a mostani adagban, ami kissé érthetetlen döntés. Pláne hogy az említett utolsó etap csak PC-re jött ki, a mostani gyűjtés meg csak konzolokra (azon belül is Switch. Xbox Series X|S és PS5 változatok elérhetőek), így semmiképp sem mondható teljesnek a kollekció. Ezen a ponton meg kell említeni még egy (valószínűleg igazolt) hiányzót, ami pedig nem más, mint a Woodruff and the Schnibble of Azimuth. Ez a játék alighanem jogi okokból maradt távol, hiszen a Sierra On-Line a kiadója, s valójában nem is a sorozat része, csak nagyon hasonló volt, illetve az eredeti alkotó, kitaláló, Pierre Gilhodes is dolgozott rajta.
Na de térjünk vissza a Gobliiins Collection-höz. Kapott egy szép keretprogramot a gyűjtemény és mindegyik részről olvashatunk egy nyúlfarknyi ismertetőt is. Ezután pedig eldönthetjük, hogy milyen formában is szeretnénk nekiugrani a nosztalgiázásnak. Kis méltatlankodással kezdve: fura, hogy csak a PC változatok érhetőek el, hiszen az első részek Amigára is kijöttek és közismerten szebb felbontásnak is örvendettek a Commodore gépen. Itt viszont igazából a floppy és CD változat közül választhatunk. A kettő közt jellemzően a grafika (több színből állhat), a zene (hangkártya vs CD hangsáv) és a szinkron (csak CD-n) kapcsán vannak eltérések.
Mivel a hőskorban gyakorlatilag majd mindenki …. khhmmm …. másolt játékokkal játszott, így a CD változatot nem sokan ismerhetik idehaza. Elárulom: borzalmas a szinkron, így nem sok mindenből maradtunk ki, de érdekességnek megteszi. Amúgy is a legtöbbünknek minden bizonnyal a szereplők kedves gügyögése maradt meg az emlékezetében, így jobban azonosulhat a kedves játékos ezzel a változattal. Az első rész esetében még a grafika minőségén is lehet állítani – elérhető a VGA és az EGA változat is az igazi fanatikusoknak. Ezek között egyénként menet közben is lehet váltani, ami kissé fapadosan lett megoldva, mert az állásunk ugyan automatán elmentődik, de igazából újra kell indítani az aktuális kalandot.
De hasonlóan körülményes a képernyőarány és a háttér beállítása is. A Gobliiins Collection főmenüjében ugyan megkapjuk a módját, a játékokat futtatva viszont már semmi emlékeztető nincs, próba szerencse alapon esetleg rájöhetünk a kontroller gombjait nyomogatva. Apropó: a konzolos megjelenések okán az egeres irányítást elfelejthetjük, de legalább Switchen él az érintőképernyő (ha kikapcsoljuk a boost módot). Sok felújítás nem került a játékokba (azért egy hotspot megjelenítés belefért még), egy az egyben azt a látványt kapjuk, mint anno (meglepő módon számomra a 16:9-re széthúzott kép sem volt annyira zavaró – az első részek még az akkoriban “divatos” 4:3-as megjelenítőkre íródtak).
Leginkább viszont talán az fájó, hogy egy hint rendszert sem kaptunk, vagy legalább a játékok végigjátszását valamilyen formában mellékelve. A veteránok ugyanis tudják, hogy közismerten nehéz kalandokról van szó, sokszor meglehetősen nyakatekert, logikátlan feladványokkal (mondjuk valamelyest ez adja a játékok savát-borsát, de a mai gamerek közül nem biztos, hogy ezt mindenki értékeli). Ami viszont jópofa, hogy megkapjuk mindegyik rész zenei anyagát külön is, valamint elérhető egy amolyan így készült szekció is, a korabeli borítókkal, vázlatokkal, valamint kisebb filmecskékkel. Utóbbi kicsikét csalódás, mert mindössze öt darab nyúlfarknyi anyagról van szó, ráadásul meglehetősen rossz minőségben (a kameramozgás szaggat, a színpaletta pedig erősen hiányos néhol), de azért legalább Pierre Gilhodes elárul néhány érdekességet, például a játék keletkezéséről (LucasArts rajongók voltak, de közben Tolkient sem vetették meg), vagy akár a címben szereplő I betű tobzódásról is (mindig annyi volt benne ugye, ahány goblin szereplőnk akadt).
Igazi meglepetésként éltem meg a Gobliiins Collection eljövetelét, de ahogy a fenti sorokból is kitűnik, nem minden kopromisszumtól mentes. Éppen ezért leginkább csak a rajongóknak tudnám ajánlani, szinte kizártnak tartom, hogy a fiatalabb korosztály leüljön elé. A régi rókáknak viszont már csak azért is előnyös, mert némelyik darab manapság szinte beszerezhetetlen (legalábbis legálisan). A megjelenés ugyan bugoktól sem volt mentes, de szépen javítgatásra került nagy részük. Aki tehát szeretné újraélni a régi szép időket, s az igazi kretén humorral átszőtt, gyakran nyakatekert puzzle-ökkel megspékelt pixelgrafikás szösszeneteket, annak ennél jobb lehetősége nem lesz.
Értékelés: 6/10
Fejlesztő: Red Art Studios
Kiadó: Red Art Games
Platform: PS5, Xbox Series X|S, Nintendo Switch
