A királylepkék Észak-Amerika egyik leginkább kedvelt állatfaja, amellyel évtizedek óta foglalkoznak a természetvédelmi szakemberek, az állománycsökkenése miatt. A faj parazitája, egy spórás egysejtű, az Ophryocystis elektroscirrha, és a fertőzött lepkék fejlődését gátolja.

Ennek hatására a beteg lepke kisebbre fejlődik, rövidebb élettartamú lesz, illetve csökevényes szárnyakkal bújik ki a bábból. A királylepke egyes, nem vándorló csoportjaiban akár 70 százalékos is lehet a fertőzöttek aránya, a vándorló populációkban jóval kisebb, csak néhány százalékos a betegek aránya.

Az amerikai Georgiai Egyetem szakemberei vizsgálták meg, mi várható az 1960-as években felfedezett parazitákkal az átalakuló klímánkban. A paraziták spórái a kifejlett lepke testéről a növényekre jutnak – a nőstények így a peterakáskor a tápnövényre, nem ritkán magára a petére is lerakják.

A kikelő hernyók elfogyasztják ezeket, a fertőzés aktív szakasza aztán a bábállapot során játszódik le. Ekkor, a növendék lepke hernyókorban elfogyasztott és felhalmozott tápanyagait a parazita saját szaporodására fordítja, emiatt a lepkének túl kevés jut. A kikelő lepke ezért torzult szárnyú vagy egyszerűen csak kisebb lesz egészséges társainál.

A parazita terjedésében a lepke tápnövényeinek (selyemkóró fajok) kulcsszerep jut. Nemcsak amiatt, mert ez a felülete a spórák átadásának, hanem amiatt is, mert a növények méreganyagai segíthetnek semlegesíteni a fertőzést, mondhatni, gyógyszerként hatnak. A toxinok hatására a hernyókban csökken a paraziták száma, és a kifejlett lepkék hosszabb életűek is lehetnek így.

A kutatók egy ökológiai kísérleti területen (gyakorlatilag egy mezőn) néhány kis parcellát elkülönítettek a vizsgálatokra. Ezek felét mini fóliasátrakkal látták el, amelyekben olyan hőmérsékletet biztosított így a plusz meleg, mint a klímaváltozás során várható. A parcellák másik felét csak sima rovarhálóval védték a betolakodóktól.

Az egyes parcellákon ültetett őshonos, illetve trópusi selyemkórókra helyezték el a királylepke petéit, majd az azokból kikelő hernyók is itt táplálkoztak. A kísérletekhez felhasználtak parazita spórákat is, mindegyik hernyónak 10-10 spórát tartalmazó levéldarabot kellett elfogyasztania. Összesen 240 hernyócskát neveltek így fel a kutatók, majd a bábból kikelt lepkéket megmérték, megvizsgálták.

A kísérletekből kiderült, hogy a növény ugyan picivel több méreganyagot termel a felmelegedő klímán, azonban ez nem csupán a parazitákra van negatív hatással. Maguk a lepkék is csak egy bizonyos szintig képesek elviselni a tápnövényből eredő, és a ragadozókkal szembeni védelmet biztosító méreganyagokat.

A toxinok, ha túl sok van a lepke szervezetében belőlük, szintén lassíthatják a lepke fejlődését. Nem egy esetben a lepke a méreganyagokat egyszerűen kiürítette a szervezetéből, ezzel pedig a saját védelmét adta fel.

Az USA-ban sokan ültetnek a királylepkék miatt selyemkórókat, ám gyakran, merő jó szándékból a hosszabban virágzó trópusi fajok kerülnek a kertekbe. Az egyes rokon selyemkóró fajok eltérő mennyiségben termelik e toxinokat. A trópusi eredetű skarlát selyemkórón (Asclepias curassavica) táplálkozó hernyók átlagos hőmérsékleti körülmények közt ellenállóbbá váltak a parazitával szemben. Azonban a felmelegedő klíma hatásait imitáló kísérleti körülmények közepette már ellentétes hatást tapasztaltak a kutatók.

Úgy találták, hogy a paraziták egész egyszerűen hatékonyabbá váltak a melegebb klíma hatására. A lepkék a felmelegedés hatására sokkal rosszabbul viselik a fertőzést és több lepke válik így rövidebb élettartamúvá. Bár a növények tápanyag-tartalma kedvezőbbé vált és a paraziták száma azonos volt, ám a káros hatásuk mégis nőhetett, mivel a lepkék fertőzéssel szembeni tűrőképességét csökkentette a felmelegedés. A kutatók szerint ez a hőstressz növekedéséhez köthető.

The post Hasznot húznak a klímaváltozásból a királylepke élősködői first appeared on National Geographic.