Hatályba lépett a könyvártörvény, csak azt nem tudja senki, hogyan kell betartani

Tavasszal nyújtotta be a Kulturális és Innovációs Minisztérium a törvényjavaslatot, ami legfeljebb tíz százalékos kedvezményt engedélyez a könyvek megjelenésétől számított egy évben. Ez minden forgalmazóra vonatkozik, tehát nemcsak a nagy láncok, de maguk a kiadók sem adhatnak nagyobb kedvezményt, a tíz százalék pedig nem vonható össze például a törzsvásárlói engedményekkel sem.

Társadalmi egyeztetésre az állam mindössze néhány napot adott, ráadásul épp a húsvéti időszakban. A könyvipari szereplők nem örültek. Nemcsak az előzetes egyeztetés hiányát nehezményezték, hanem azt is, hogy a tervezett törvény szerintük épp a kitűzött cél – az új termékek, a kisebb könyvesboltok és a sokszínű piac védelme – ellen dolgozik.

A javaslatot végül elfogadták, a törvény október elsejével lépett hatályba. Megkérdeztük a több száz kiadót képviselő Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elnökét, Gál Katalint, és a Central Kiadói Csoport vezetőjét, Marosi Lászlót, mik a szakma tapasztalatai az új törvény első hónapjában (a 24.hu birtokló Centrál Médiacsoport és a Centrál Kiadói Csoport tulajdonosi köre megegyezik).

A könyvszakma tavasz óta kongatja a vészharangot

Gál Katalin szerint egyelőre még nincs sok tapasztalat a törvényt illetően, egyrészt azért, mert minden kiadó igyekezett még a határidő előtt, a szeptember 26. és 29. között tartott Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelentetni az összes új címet, másrészt pedig azért, mert tavasz óta nem sikerült érdemben egyeztetni a törvényhozókkal. Az MKKE utólag elvégezte azt a felmérést, amit a minisztérium előzetesen nem ítélt szükségesnek: megkérdezte a szakma különböző szereplőit, mit gondolnak a törvényről, mely pontokat találják problémásnak vagy félreérthetőnek.

Noha a törvényjavaslat megjelenése óta folyamatosan küldtek visszajelzéseket, és igyekeztek párbeszédet kezdeményezni, erre végül csak a törvény hatályba lépésének napján, október 1-jén került sor.

Ennek egyik oka az volt, hogy Csák János volt kulturális miniszter júniusi lemondásával nehezebbé vált a kommunikáció a könyvszakma és a minisztérium között, nem lehetett tudni, hogy pontosan kivel lehet majd egyeztetni. Végül Novák Irén művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár ült le október 1-én az MKKE-vel tárgyalni, egyelőre azonban csak a probléma felvázolásáig jutottak:

Tulajdonképpen egy prezentációt tartottam arról, hogy hogy alakult ez a kötöttártörvény, miről szól pontosan, és mi a probléma azzal, hogy egy olyan időszakban, amikor amúgy is ezer sebből vérzik a kulturális terület, hirtelen, minden egyeztetés nélkül, átgondolatlanul nyúlnak a kreatív ipar eddig szinte még legjobban működő részéhez, a könyvszakmához

– mondta lapunknak Gál Katalin, aki szerint az új törvény legfájóbb pontja a kisebb kiadók ellehetetlenítése. Elmondása szerint a kiadók az elmúlt tíz évben azon dolgoztak, hogy a saját brandjüket erősítsék, hogy legyen saját boltjuk, webshopjuk. Ezt támogatta a kormány is, elsősorban uniós forrásokból. A pályázatok mellett a kiadók saját pénzből is rengeteget költöttek rá, hogy saját értékesítési platformot és vásárlói kört építsenek ki. A nagyobb forgalmazók felé (mint a Líra vagy a Libri) jellemzően 50-55 százalékos áron tudják értékesíteni a könyveket, amihez még mindenféle egyéb költség is hozzáadódik – például a hosszabb raktározás, a szállítás és a marketing költségei –,  saját webshopjaikban ehhez képest közvetlenül a vásárlónak tudtak jelentősebb kedvezményeket biztosítani. Ez a rendszer most dugába dőlt, hiszen mostantól ők is csak tíz százalék kedvezményt adhatnak saját könyveikre.

Attól tartanak most sokan a szakmában, hogy ha egy vásárlónak az akciós érzékenységét így elvesszük, akkor gyakorlatilag neki teljesen mindegy lesz, hogy hol veszi meg a könyvet, hiszen mindenhol ugyanannyiért kapja meg. Miután a kiadóknak általában nincs boltja forgalmas helyeken, például plázákban, a könyvhálózatoknak viszont igen, a legtöbben értelemszerűen ezekben vásárolnak majd

– mondta lapunknak Marosi László. A webshopoknál is hasonló a helyzet: várhatóan egyszerűbb (a kedvezőbb szállítási és csomagolási költségek miatt talán még olcsóbb is) lesz a nagyobb láncok oldalain vásárolni.

A kötött árazást alapvetően a teljes szakma támogatja, a német példát követő könyvtörvény azonban egyszerűen nem az itthoni helyzetre, szereplőkre lett kitalálva.

Marjai János / 24.hu

„Ki kellene bővíteni azzal, hogy kereskedővé váltak maguk a kiadók is. Jelen formájában gyakorlatilag szembemegy azzal a törekvéssel, hogy azonos feltételeket biztosítson a könyvipari szereplőknek, noha valószínűleg a jogalkotók célja is ez volt. Ennek az lesz az eredménye, hogy szép lassan el fogja veszíteni a piac a sokszínűségét, közép- és hosszútávon már a nagykereskedelmi láncok is érzékelni fogják, hogy a kisebb kereskedők és kiadók kipotyognak a forgalomból” – véli Gál Katalin. Marosi László szerint maguk a kiadók is kénytelenek lesznek jobban megválogatni, hogy mit jelentetnek meg, összességében valószínűleg kevesebb cím lesz: „csak olyan könyveket éri majd meg kiadni, amik önmagukban, nagyobb akciók nélkül is elég jók ahhoz, hogy megvegyék őket – korábban elég sok kiadó követte azt a gyakorlatot, hogy magasabb árkategóriába tett könyveket, és a nagy akciókkal motiválta a vásárlói érdeklődést”.

Az MKKE a kiadókkal együttműködve számos javaslatot nyújtott be tavasz óta; például, hogy azoknak a potenciális könyvvásárlóknak, akiket hosszútávon szeretnének bent tartani a rendszerben (mint a diákok, pedagógusok vagy közszolgák) lehessen az alap tíz százalékos kedvezménynél nagyobbat biztosítani.

A törvényben és az előkészületekben is citált német könyvtörvény egyébként Gál Katalin szerint sok szempontból köszönőviszonyban sincs a magyar változattal. Ott például 18 hónapig tart a kötött ár védelme, ez azonban nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lehet az árhoz nyúlni: a kiadónak a német törvény szerint módja van ez alatt az idő alatt árat változtatni, csak erről értesítenie kell a partnereket, hogy ők is érvényesíthessék az új árat – itthon ilyesmire nincs lehetőség.

Ha tehát például egy esemény alkalmából ad ki egy könyvet, ezután pedig csökken a forgalom, akkor a kiadó változtathat a könyváron – előfordul, hogy egy olimpiáról szóló könyvet két hónappal az olimpia után már nem lehet annyiért adni, mint az olimpia alatt

– mondja Gál.

Marosi László a kiadókkal kapcsolatos általános aggodalom ellenére azt mondja, ők nem tartanak nagy visszaeséstől saját webshopjukon, elsősorban azért, mert elég színes kínálatuk van, a korábban kiadott könyvek akciózásával pedig továbbra is van mozgásterük. A legtöbb megjelenést ráadásul ők is szeptember 30. előttre tudták időzíteni, így a könyviparban igen fontos karácsonyi szezont sem fogja érdemben érinteni ez a változás.

„A törvénynek fontos része, hogy ugyan a kedvezmény mértéke nem haladhatja meg a tíz százalékot, de lehetőség van a könyvár tíz százalékának megfelelő értékű ajándékot adni. Ez egy olyan akciós lehetőség, amit mi most kiadóként abszolút vizsgálunk, és elkezdünk kipróbálni: például két könyv mellé hozzácsomagolunk valamit, ami nem haladja meg ezt a határértéket; egy könyvjelzőt vagy vászonszatyrot. A kérdés, hogy ez a csomag tud-e olyan vonzó ajánlat lenni, amivel kellő forgalmat generálunk. Eddig a mi kiadónk például nem gyakorolta ezt a fajta kereskedelmi tevékenységet, viszont kíváncsian és pozitívan fordulunk hozzá” – mondta.

A versenykorlátozó törvényt a versenyhivatal tartatja be, de pontosan senki se érti

De nemcsak azért lett volna szükség már korábban is egyeztetésre, mert a törvény jelen formájában nem igen szolgálja a kitűzött célt; az is problémát okoz, hogy szövegezése nem egyértelmű, így arról sincs konszenzus, hogy pontosan hogyan kell betartani. A fóliázást kötelezővé tévő, gyermekvédelminek nevezett törvényhez hasonlóan a jogszabályban szereplő fogalmak nem egyértelműek, emiatt úgy is nehéz betartani a törvényt, ha az ember szeretne megfelelni az elvárásoknak.

Külön nehezíti a törvény végrehajtását, hogy nem készült még el hozzá a végrehajtási rendelet

– emeli ki Gál Katalin.

Mónus Márton / DPA / AFP

A megjelenés dátumát például, ahonnan az egy év számít, a nyomdai teljesítést követő tizedik napként határozza meg, a gyakorlatban viszont sokszor előfordul, hogy egy könyv jóval ezután kerül csak forgalomba – mondjuk a nyomdával egy nyári időszakban tud megállapodni a kiadó, piacra viszont csak a karácsonyi időszakban dobja az adott könyvet. Kérdés, hogy az ilyen esetekben is a nyomdai teljesítéstől kell-e számolni az egy éves korlátozást.

De Marosi László szerint magát a tíz napos átfutási időt is többen, többféleképpen értelmezik:

A szakmán belül viharos egyeztetés folyt arról, hogy az, hogy a megjelenés dátumának a nyomdai teljesítést követő tizedik napot kell tekinteni, vajon jelentheti-e azt, hogy az első tíz napban még adható nagyobb kedvezmény, például az előrendelések esetén. Nem jutottunk dűlőre, hivatalos állásfoglalást pedig hiába kértünk, egyelőre nem kaptunk.

A büntetéstől cserébe mindenki fél, így a legtöbb kiadó jelenleg kivár. A törvény az előző évi árbevétel egy százalékát határozza meg legmagasabb kiszabható bírságként, ami Gál Katalin szerint megintcsak arra utal, hogy nem az itthoni könyvpiaci szereplőkhöz igazították. A kis kiadók legtöbbje ugyanis az év nagy részében alapvetően mínuszosan működik, a karácsonyi időszakon múlik, hogy mennyit tudnak ebből behozni. A teljes előző évi árbevétel egy százaléka számukra akkora veszteség lehet, ami miatt teljesen kiesnek a piacról.

Ellenőrző szervnek itthon a GVH-t jelölték ki, ami az MKKE elnök szerint több szempontból is furcsa. A példaként emlegetett német rendszerben például egy ügyvédekből és könyvszakmai szereplőkből álló szerv ellenőriz, előre megszabott irányelvek mentén, nem pedig egy kormányszerv random, szubjektív szempontok alapján.

Ráadásul a GVH szellemiségével totálisan szembemegy az új törvény: pár évvel ezelőtt még épp azért büntettek meg súlyosan kereskedőket, mert húsvétkor azonos kedvezményekkel dolgoztak. Most maga a szabályozás alapvetően komoly versenykorlátozó szempontokat foglal magába.

A könyvkiadók tehát egyelőre, jobb híján, várják a hivatalos értelmezést, addig pedig igyekeznek a lehető legpontosabban betartani a több ponton nehezen értelmezhető törvényt, és viselik a rájuk rótt fejlesztési költségeket (hiszen a 365 nap után lejáró akciók automatizálását saját maguknak kell megvalósítani a webshopjaikban). Az MKKE pedig kitartóan igyekszik egyeztetni a minisztériummal a törvényről – ami már hatályban van, csak nem szolgálja a célt és senki sem érti pontosan –, egyelőre eredménytelenül.

The post Hatályba lépett a könyvártörvény, csak azt nem tudja senki, hogyan kell betartani first appeared on 24.hu.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed