A tengereken évszázadok óta rendszeresen látnak a hajósok rejtélyes éjjeli fényt, mintha a víz világító tejjé válna – így is hívják: tejtenger. A jelenség gyakran hatalmas, akár hazánknál is nagyobb területekre terjed ki és még az űrből is látható, azonban csak ritkán találkozhat vele az ember. Előfordul, hogy hónapokon át nyomon követhető a fénylés, de általában az Inidiai-óceán távoli pontjain tűnik fel, és egészen keveset tudunk arról, miért is jön létre ez a típusú biolumineszcencia.
Azt azért jó ideje sejtik, hogy egy baktérium, a Vibrio harveyi tevékenységéhez köthető. A Colorado Állami Egyetem szakemberei 400 évre visszanyúló feljegyzések, illetve modern kori műholdas észlelések alapján összeállították a jelenség eddigi legnagyobb adatbázisát.
A tejtenger jelensége nem azonos azzal, amit gyakran a partok közelében tapasztalhat az ember, és amelyet a dinoflagelláták (vízi egysejtűek) mechanikai hatásra kibocsátanak, például az úszó ember karcsapásaira, vagy a hullámverésre. A tejtenger egybefüggő zöldesfehér fénylés, nem függ a víz mozgásától, vagy az abban mozgó tárgyaktól.
E jelenség sokszor rendkívül élesen elhatárolódik a fénymentes víztől, és gyakran a hullámverést is legyengíti a jelenség (ez az egysejtűek termelte nyálkákhoz köthető talán). A fénylés mindig megszűnik akkor, ha a Hold vagy a Nap felkel, ez azt is jelenti, hogy bizonyosan nem valami fényszóródást látni, hanem valódi biolumineszcenciát. A jelenség nem ritkán hetekig is eltart.
Eddig azért nem lehetett igazán tudományos vizsgálatokat végezni e jelenségről, mert meglehetősen kevés adat volt róla. A sok száz éves tengerésztörténetektől a közelmúlt feljegyzéseiig összesen 393 személyes beszámoló született ezekről, amelyeket a hajósok az átélt jelenség kapcsán papírra vetettek.
A kutatók statisztikai elemzésnek vetették alá a rendelkezésre álló adatokat. Ezekből feltárult, hogy legtöbbször az Arab-tenger környékén, illetve Délkelet-Ázsia vizein tűnik fel. Az is világossá vált, hogy a jelenség köthető mind az El Niño (ENSO), mint annak nyugatabbi „rokona” az indiai-óceáni dipólus (IOD) tengervíz-hőmérsékleti anomáliáihoz.
A legtöbb megfigyelésre vagy az indiai téli monszun kezdetén, vagy a nyár legelején került sor, ezen időszakokban az érintett tengerrészekre a mélyből feláramló, hidegebb víztömegek jellemzőek. Mindezek azt jelzik, hogy a tejtenger a légkör, a tengerek és a bioszféra közös hatásain alapuló jelenség.
Ezen adatok alapján könnyebb lesz előrejelezni, mikor is várható a tejtenger jelenséget. Ha pedig ezt tudjuk, indíthatunk egy kutatóhajót, ami alaposan felméri a környezeti körülményeket.
Azok a tengeri területek, ahol e jelenség előfordul, többek közt halászati szempontból fontos helyek, így emiatt is fontos volna megérteni, milyen biológiai háttere van a tejtenger kialakulásának. Eddig csak egyetlen egy olyan fotó létezik, amelyet a tejtengeren áthaladó vitorlásról készítettek 2019-ben, nincs semmi további felszíni nyoma a jelenségnek, a beszámolókon kívül. A beszámolók maguk is izgalmasak, érdekesek, és gyakran egészen költői leírásokban maradtak ránk.
A jelenségért nagy valószínűséggel felelős baktérium mennyisége átlagos esetekben milliliterenként 10 sejt, azonban ahhoz, hogy a fénylésük a sötéthez szokott emberi szem számára érzékelhető legyen, tízmillió vagy még több sejtre van szükség egy milliliter tengervízben. Ez pedig azt is jelenti, hogy igazán különleges helyzetek lehetnek azok, amikor a tejtenger kialakul. Azonban csupán egyetlen esetben vettek eddig vízmintát a tejtengerből, és így azt se lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy valóban az abban azonosított Vibrio harveyi érte egyedül a felelős.
Lehetséges, hogy a tejtenger a szén és a tápanyagok áramlásának egy eddig nem sokat tanulmányozott formája. Ez különösen annak fényében tűnik igen valószínűnek, hogy apránkét megértjük, mennyire hatalmas szerepük van a baktériumoknak a globális szén-körforgásban mind a szárazföldeken, mind az óceánokban
– magyarázta Justin Hudson, a kutatás vezetője.
A 17. századi hajós feljegyzésektől egészen a modern kor űrtechnológiájáig egyre jobban áthidalható a matrózfolklór és a tudomány közti szakadék. Nem világos, mi a szerepe a tejtengernek azokban az ökoszisztémákban, ahol megjelenik, lehet akár az egészséges, akár a stresszelt ökoszisztéma jelzése. Azonban a baktérium, amelyet a jelenségért felelősnek tartunk, képes a halakat, rákokat megbetegíteni is. Fontos volna tehát minél pontosabban megismerni, lehetőleg a helyszínen vizsgálva a jelenséget.
The post Hol látható tejtenger a Földön? first appeared on National Geographic.
