A St. Andrews Egyetem kutatói és munkatársaik egy nemzetközi csoport részeként a vadon élő csimpánzok gesztusait vizsgálták. Arra jutottak, hogy ugyanolyan gyorsan pörögnek a csimpánzok „beszélgetései”, ahogy az emberé.
Ez az embernél azt jelenti, hogy a párbeszéd során alig 200 ezredmásodperc választja el az egyik fél szövegének végét a másik válasza kezdetétől. Ezek a kis szünetek a beszélgetés során olyannyira rövidek, hogy gyakorlatilag nincs is idő feldolgozni a hozzánk szóló utolsó szavát, mielőtt belefognánk a válaszba.
„Elképesztő, hogy mennyire hasonló az emberek és a csimpánzok beszélgetésében az időzítés, sőt, a csimpánzok hozzánk hasonlóan időnként félbe is szakítják egymást.” – magyarázta Catherine Hobaiter professzor, főemlőskutató, a kutatás egyik vezetője. A kutatók mintegy 8500 gesztusból álló adatbázist vizsgáltak át, amelyet évtizedek megfigyelései során gyűjtöttek Uganda és Tanzánia csimpánzcsoportjai körében.
A csimpánzok esetében a beszélgetés szünetei nagyobb skálán mozogtak, a félbeszakítástól az 8,6 másodpercig terjedtek. A kutatók szerint ez annak hatására alakult így, hogy a majmok természetes környezetükben voltak, és egy csomó különböző dolgot csináltak, így ez is befolyásolta a beszélgetéseik időzítését.
Az emberi beszélgetés általános, kultúrától független jellemzőkkel rendelkezik, ám vannak különbségek is az egyes kultúrák között. Például az említett szünetek hossza a japánoknál átlagosan 7 ezredmásodperc volt, a dánoknál pedig 470 ezredmásodperc, de alapvetően hasonló nagyságrendűek az összes nyelvben.
A csimpánzok esetében is tapasztalható volt egy kevéske eltérés az egyes csoportok beszélgetései közt. Például az ugandai Budongo csimpánzai a lassú választ preferálják, míg a Kanyawara csimpánzai pattogós tempóban társalognak, holott a két társaságot csak egy út választja el egymástól.
Az, hogy a csimpánzok kommunikációja is hasonlóan jellegzetes szerkezetű a mienkhez, a nyelv evolúciójának ősi voltára mutat rá. Nem tudjuk, minek köszönhetően alakult ki ez a szerkezet az emberi beszélgetésekben, ám ha minél távolabbi rokonaink kommunikációját figyeljük, az segíthet megérteni.
A csimpánzok esetében a gesztuskommunikáció azt segíti, hogy elkerüljék a konfliktusokat a csoporton belül. Kérhetnek (és kaphatnak) eleséget egymástól, meg tudnak egyezni abban, hogy hol és miként kurkásszák egymást. Ez persze eltér attól, amikről mi emberek beszélgetünk, mi általában eszmét cserélünk anélkül, hogy bármit is akarnánk kérni a beszélgetőpartnerünktől.
The post Hozzánk hasonlóan társalognak a csimpánzok first appeared on National Geographic.
