Ritka, de rendszeres fészkelő hazánkban a tekintélyt parancsoló pusztai ölyv, amely az ölyvek között igen nagynak számít. Jóval termetesebb az egerészölyvél, szárnya is hosszabb, színe pedig világosabb. Megjelenése így egészen sasszerű, erre utal német neve is: Adlerbussard, azaz sasölyv.
Amint a Körös-Maros Nemzeti Park írja, a pusztai ölyv (Buteo rufinus) a száraz, füves, akár félsivatagos területek jellegzetes madara. Európában a Balkánon, Közép Ázsiában pedig egészen Mongóliáig fészkel.
Hazánkban először 1992-ben bizonyították költését, azóta ritka, de rendszeres fészkelő nálunk, elsősorban a Hortobágyon.
Az MME madáradatbázisa szerint mivel nagyon kis egyedszámban él Magyarországon, a magányos egyedek nem mindig találnak párt fajtársaik közül, ilyenkor egerészölyvvel állnak párba. Nyáron és ősszel a hazai állomány mellé érkeznek kóborlók is, ilyenkor nagyobb eséllyel lehet megfigyelni.
Idén nyáron és ősszel az átlagosnál több pusztai ölyv tartózkodott a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén. A bőséges táplálék-felhozatalnak és a kedvező időjárásnak köszönhetően pedig két példány még november második felében is ott maradt. Egyes példányok a hidek évszakot is nálunk töltik, de keményebb teleken Észak-Afrikába, illetve Dél-Ázsiába vándorolnak.
Legkedveltebb táplálékuk a rágcsálók , de békákat, gyíkokat is fogyasztanak. Nálunk ősszel leginkább mezei pockokat fognak.
Hazánkban a pusztai ölyv fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
The post Idegen fajjal is párba áll hazánk ritka ragadozó madara first appeared on National Geographic.
