A 60-as évek legendás zenészei közül többen 27 évesen hunytak el, a sort Brian Jones kezdte, majd Jimi Hendrix, Janis Joplin és Jim Morrison is itt hagyták az árnyékvilágot, alig két éven belül. Később szintén 27 évesen hunyt el Kurt Cobain, azután Amy Winehouse, és ide sorolják még a több évtizeddel korábban élt Robert Johnson blues-zenészt is. Számtalan kevésbé ismert művész is a „27-es klub” tagja.
Vajon minek köszönhető, hogy olyan sokan ebben az igen fiatal korban haltak meg? Miféle rejtélyes kapcsolat áll fenn e hírességek közt? Hogyan születik meg egy efféle legenda? Egy új, a PNAS folyóiratban közzé tett kutatásban ezt a helyzetet vizsgálta meg két amerikai szociológus kutató, az eredményekről a Scientific American számolt be.
A 27-es klub kulturális jelenség, amit az indított el, hogy négy korabeli szupersztár is meghalt 2 éven belül, puszta véletlennek köszönhetően mindannyian egyidősen.
Rengeteg más művész is meghalt ekkortájt, más életkorban, de valamiért ez a négy fő kiemelt figyelmet kapott. Ennek köszönhetően indult útnak az a legenda, hogy 27 évesnek lenni veszélyes, mivel sokkal több jeles művész fog e korban meghalni, mint máskor.
Bár ez távolról sem igaz, azonban, ha valaki 27 évesen hal meg, az extra figyelmet fog kapni, pusztán emiatt a legenda miatt. Mindazok, akik 27 évesen halnak meg, erősítik a legendát, és így a legenda egyre duzzad, vagyis akik bekerülnek a „klubba”, híresebbé is válnak a haláluk ideje okán.
„A furcsa az a 27-es klubban, hogy még akkor is belefut az ember abba, hogy többen haltak meg 27 évesen, ha nincs tudomása a klub létezéséről” – magyarázta a kutatást vezető Zackary Dunivin. Az az elképzelés, hogy a különösen tehetséges emberek fiatalon elmennek, az ókorig vezethető vissza, már Menandrosz, görög vígjátékíró is így írt, időszámításunk előtt a negyedik században: „Akit az istenek szeretnek, fiatalon hal meg”.
Azonban a 27-es klubot csak az 1970-es évek elején alapították. Az emberek pedig értelmet, összefüggést keresnek, még akkor is, ha egyébként ilyesmi nem áll fenn. „Ránézel, és azt mondod: ez nem lehet véletlen” – tette hozzá Dunivin.
A kutatók kiszámították, hogy annak a matematikai esélye, hogy négy valódi szupersztár 2 éven belül, egyaránt 27 évesen haljon meg, egy a százezerhez. Az ennek az igazán véletlennek köszönhetően létrejött legendát azután a később bekövetkező, szintén 27 éves művészek elvesztését jelentő halálesetek tovább tudták duzzasztani. Aki túl fiatal volt ahhoz, hogy halljon a klubról például Joplin miatt, az akkor hallott róla, amikor néhány éve Winehouse is elhunyt.
A kutatók most az 1900-2015 között élt híres emberek Wikipédia lapjait vizsgálták át (minden lehetséges nyelven), elsősorban azt, hogy milyen ezeknek a lapoknak a látogatottsága. Ez ugyanis egyértelműen összefügg azzal, hogy mennyire népszerű az illető. A több mint 344 ezer embert érintő elemzések arra mutattak, hogy a 27 évesen elhunyt hírességek olyan extra népszerűvé váltak, amit semmiféle más tényezővel nem lehetett magyarázni.
A hatás annál nagyobb volt, minél híresebb volt halála előtt is az illető. Az is egyértelmű volt, hogy a 27 évesen elhunytak jóval híresebbek voltak, mint a 26 vagy 28 évesen elhunytak.
Maga a 27-es klub létező jelenség, létező legenda, még akkor is, ha a halálesetek nem válnak gyakoribbá ebben az életkorban, a legenda öngerjesztő folyamatként egyre jobban képes terjedni és egyre több emberhez eljut.
The post Így alakult ki a 27-es klub mítosza first appeared on National Geographic.
