Egy új tanulmányban a Nepál hegyeiben, napjainkban, az emberek körében zajló természetes szelekciót dokumentálják – írja a Live Science. Az eredmények alapján azon helyi tibeti nők, akik fiziológiailag jobban alkalmazkodtak a magasan fekvő, alacsony oxigénszintű környezethez, több gyermeket szülnek társaiknál.
A kutatók több mint 400, 46 és 86 év közötti nőt vizsgáltak, akik a nepáli Felső-Musztáng körzet nehezen megközelíthető falvaiban élnek. A települések 3500–4100 méteres tengerszint feletti magasságban fekszenek.
A magassági környezeti viszonyok, így az alacsony légnyomás és oxigénszint megterhelik a szervezetet. Súlyos esetben végzetes, ödémát okozó magassági betegséggel járó hypoxia léphet fel.
Az alacsony oxigénszintű környezet különösen nagy kihívást jelent a terhes nők számára, mivel itt megnő náluk a preeklampszia, azaz a potenciálisan halálos terhességi magas vérnyomás esélye, és nagyobb kockázattal hoznak világra alacsony születési tömegű gyermekeket. Ezek miatt a nagy tengerszint feletti magasságban élő populációkban erős szelekciós nyomás érvényesülhet a terhesség alatti és utáni túlélést segítő vonások tekintetében.
Korábbi vizsgálatok feltárták, hogy a tibeti etnikumra olyan fiziológiai tulajdonságok és génváltozatok jellemzőek, amelyek támogatják a túlélést az alacsony oxigénszintű környezetben. A szakértők ezúttal ezen vonások és a reprodukciós siker közötti kapcsolatra fókuszáltak.
A biológiában a szaporodási sikert általában az utódok számával mérik, mivel ez megmutatja, hogy hányszor adódtak tovább az adott egyed génjei. A kutatók a falvakban élő nők gyermekeinek számát rögzítették, emellett különböző fiziológiai méréseket végeztek el, és elemezték DNS-üket.
Az adatokból kiderült, hogy azok a nők, akik a legtöbb gyermeket szülték, tipikus hemoglobinszintet mutattak – ez felelős a szervezetben az oxigén szállításáért. Hemoglobinjuk ugyanakkor több oxigént volt képes hordozni, mint a kevesebbet szülőké.
A termékenyebb nőknél ráadásul nagyobbnak mutatkozott a véráramlás a tüdőben, az oxigéndús vért pumpáló bal szívkamra pedig szélesebb volt. Utóbbi következményeként egy-egy szívveréssel több oxigénben gazdag vér jut a szövetekbe.
Egy külön vizsgálatban azt is megállapították, hogy az alanyok mintegy 80%-a hordozta az EPAS1 nevű gén egy olyan változatát, amely a feltételezések szerint csökkenti a hemoglobin koncentrációját a vérben. Ez ellentmondásosnak tűnhet, a túl sok hemoglobin azonban besűrítheti a vért, ami fokozza a krónikus magassági betegséggel szembeni sérülékenységet.
A varián gyakorisága arra utal, hogy a génváltozat generációról generációra való öröklődése nagy nyomás alatt áll. Cynthia Beall, az ohiói Case Western Reserve University munkatársa és a csapat tagja szerint eredményeik rávilágítanak arra, hogy miként történik az evolúció és az alkalmazkodás az emberekben. Adataik az orvostudomány számára is értékesek lehetnek, például segíthetnek jobban megérteni az alacsony oxigénszinttel összefüggő betegségeket.
The post Így dolgozik az evolúció az elszigetelt falvak lakóinál first appeared on 24.hu.
