A külsőbb bolygókat nem könnyű megvizsgálni. Ám ha belegondolunk, hogy a Cassini révén micsoda tudáskincsre tettünk szert a Szaturnuszról és holdjairól, vagy épp a Galileo, illetve most a Juno révén a Jupiterről és családjáról, nem nehéz belátni, milyen fontos egy ilyen küldetés. Már évtizedekkel ezelőtt felmerült, hogy indíthatnánk űrszondát, amelynek célja az Uránusz, azonban nyilvánvaló, hogy ennek hatalmas költségei volnának.
Az Uránusz mellett 1986-ban elrepült a Voyager-2 űrszonda, ám közelebbi, tüzetesebb vizsgálatokat azóta se végeztünk. A lehetőségeket az EOS földtudományi hírporál ismertette.
A Voyager átrepülésével olyan adatokat kaptunk, amelyekről korábban álmodni se mertünk volna, ám számtalan kérdés is felmerült ezek miatt. A válaszokat csak egy olyan nagy, stratégiai jelentőségű küldetés kereshetné meg, amely igazán nagyszabású, drága és nehéz műszerekkel dolgozik és ezeket képes az igen nagy távolságba elvinni. Olyan kategóriájú küldetés volna ez mint amilyen a Hubble-űrteleszkóp vagy a Curiosity marsjáró.
Elméleti tervek már készültek egy Uránusz-küldetésről, amely keringő egységből és egy, az Uránusz légkörébe ereszkedő szondából állna, és amelyet a magas prioritású küldetések közé is soroltak. 2023 nyarán egy workshop keretein belül számtalan tudományág képviselői ültek le megtárgyalni, vajon miként is lehetne megvalósítani egy ilyen küldetést.
E küldetés, amelyet egyelőre a munkaneve a alapján csak UOP rövidítéssel emlegetnek, az egész Uránusz-rendszert vizsgálná, számtalan módon. A bolygó magnetoszféráját, belső felépítését, légkörét, a gyűrűket, a holdakat érintő mérések sokaságára volna lehetőség, amelyeket több tudományág közös munkájával kellene majd elvégezni. Egy ilyen küldetés még az exobolygó-kutatáshoz is hozzájárulna, hisz a legtöbb eddig megismert exobolygó kb. abba a mérettartományba tartozik, amelynek az Uránusz is a képviselője.
Egyelőre csak a tervezés kezdeti fázisaiban jár ez a lehetséges küldetés, fontos azonban már most észrevenni azokat a lehetőségeket, amelyekre szükség lehet, amelyek segíthetik a munkát. Rengeteg előzetes mérésre, laborkísérletre lesz szükség, például a lehetséges veszélyforrások megismeréséhez nagy segítséget nyújthat a James Webb- és a Hubble-űrteleszkóp, vagy a Keck Obszervatórium óriástávcsöve is.
A Webb például felderítheti, miféle anyagból is állnak az Uránusz eddig ismert gyűrűi. Ki kell derülnie a távolból végzett vizsgálatokkal annak, miféle műszereket is kell vinnie majd a szondának.
Bár e 2023-as megbeszélésen érthető okból nem került sor még arra, hogy a hasznos teherről bármiféle döntés szülessen, azért felmerült három olyan műszer, amelyekről korábban nem esett szó. Ezek egy tömegspektrométer, egy por-elemző eszköz, valamint egy röntgen-detektor.
A küldetés évtizedeket fog majd át, ezért azt is végig kell gondolni jó előre, hogy ennek miféle emberi követelményei lesznek. Nyilvánvaló, hogy olyan szakemberre van szükség, akik a tudományos karrierjük kezdetén járnak, és akik végig tudják majd vinni a teljes küldetést.
Ez jóval fontosabb, mint kívülállóként gondolnánk. Azonban például érdemes a Voyager szondák elmúlt években tapasztalt problémáira gondolni, amelyek megoldásához egyszerűen már nem állt rendelkezésre az évtizedekkel ezelőtti szaktudás, mert teljesen lecserélődött az irányító csapat.
The post Így juthatnánk el az Uránuszhoz first appeared on National Geographic.
