Friss Hirek

Így ragyotott a sarki fény Magyarország felett a Perseidákkal

Augusztus a hullócsillagok hónapja, a nyáriasan enyhe éjszakákat ilyenkor töltik a legtöbben a szabadban az égbolt szépségei alatt. A Perseida meteorraj augusztus 12-13. körül éri el minden évben a maximumát, így ha az időjárás és a holdfény megfelelő, ezeket az éjjeleket különösen érdemes a meteorok megfigyelésével tölteni.

Idén a hízó, kb. 42 százalékos Hold már viszonylag korán lenyugodott, így egészen hajnalig zavaró fények nélkül lehetett figyelni az eget. Mivel az időjárás előrejelzés a 12/13-i éjszakára felhősödést várt, így a maximumot megelőző, 11/12-i éjjelt töltöttem fotózással, ezúttal a Gyepükaján mellett található egykori Nagykeszi középkori romtemploma mellett. A rom különlegessége, hogy a falak közül nő ki egy gyönyörű, öreg vadkörtefa.

A helyszín bejárása után a fényképezőgépeket beállítva sötétedéstől hajnalig fotóztam, a kompozit képre egy 10 mm-es objektívvel készült képekből válogattam össze a szebb Perseida meteorokat, összesen 27 hullócsillag került a képre. (Az egész éjszaka során összesen 86 Perseida került fotókra, de sok köztük halvány volt.) Sajnos igazán nagy fényességűt nem sikerült megfigyelni, ezekért azonban két dolog is kárpótolt: egyrészt a Mars-Jupiter kettősének fantasztikusan szép látványa, másrészt a váratlanul megjelent sarki fény.

A romtemplomtól balra látható a Fiastyúk, mellette közvetlenül egy egészen apró, zöld Perseida meteor. A körtefa lombja felett közvetlenül a nyílhegy alakú Hyadok csillaghalmaza, ettől balra a fényesebb Jupiter és felette a vöröses Mars.
Forrás: Landy-Gyebnár Mónika

Szerencsére a templom egy kis dombocskán áll, így jó rálátás volt az északi égre is, ahol először a vöröses derengés tűnt fel.

Fotón ellenőrizve a látványt kiderült, hogy sarki fény kezdődött.

Szabad szemmel távol sem volt olyan jól látható, mint a májusi esemény során, csak mintegy 20 percen át lehetett kivenni a vöröses, majd egyre inkább rózsaszínes derengést. Azonban a fényképezőgépek érzékenységének köszönhetően a felvételeken egészen hajnalig látszott.

A romot egy kicsi, szabályozható fényerejű és színhőmérsékletű lámpával derítettem holdnyugta után, egy picit kevésbé, mint ideális lett volna. Azonban a templomromban nemcsak vadkörtefa lakik, hanem lódarazsak is, és róluk érdemes tudni, hogy az egyetlen olyan társas darazsunk, amely vonzódik az éjjeli fényekhez. Mivel nem szerettem volna velük konfliktusba keveredni, minimális fényerővel világított csak a lámpa, ami arra elég volt, hogy ne csak sziluettként látszódjon a romtemplom, de őket már nem ébresztette fel.

The post Így ragyotott a sarki fény Magyarország felett a Perseidákkal first appeared on National Geographic.


Exit mobile version