Rég nem látott ismerősök tértek vissza, de a Jay and Silent Bob: Chronic Blunt Punch sajnos nem a Stop Shopos szép időket idézi meg.
Szegény Jay és Néma Bobot, ha még az eredeti Shop Stop idején megkérdeznénk, jó eséllyel tiltakoznának, ha látnák idővel mivé lettek. Valószínűleg sokan bólogatnak, miszerint akkor voltak a csúcson, azóta meg csak lefelé mennek a lejtőn. Habár ki tudja – ha kiderülne számukra, hogy még egy videójátékot is kapnak, amiben cool rajzfilmfiguraként tűnnek fel, lehet barónak tartanák. Náluk sosem lehet tudni.
Na de mindegy is, mert tényleg itt van a Jay and Silent Bob: Chronic Blunt Punch, ami nem más, mint egy oldalra scrollozós beat-em-up, vagyis egy vérbeli bunyós játék. Pár éve volt már egy hasonló próbálkozás, de a Jay and Silent Bob Mall Brawl Arcade Edition a 8 bites NES korszak pixelgrafikás világát hozta el, így inkább a retróra fogékony “őrültek” csaptak le rá. A mostani feldolgozás viszont elég korrekt, rajzfilmes grafikát villant és ha csak a képeket nézi valaki, elég jó ötletnek tűnhet belevágni.
Sajnos a játék elé ülve már nem ilyen rózsás a helyzet. A képernyő scroll borzalmas screen tearingtől szenved, vagyis akad, szétesik a kép, amikor a szereplők átmennek a helyszínek új részeire. Pedig azért egy 2D-s verekedős játéknak, rajzolt grafikával nem kellene megizzasztania a mai hardvereket (hozzáteszem, tesztünk Xboxon zajlott, de állítólag a Steam Decken is nagyon panaszkodnak – ha valahová, oda volna ideális egy ilyen game). Ami szintén kiábrándító, hogy néhány szereplő nagyon kockásan van megrajzolva, tisztára olyan érzés, mintha valaki utólag döntött volna, hogy legyenek nagyobbak, de már a rajzolók lusták lettek volna újra megalkotni és inkább maradt a digitális zoom (ami tudjuk, hogy bizonyos szint után áldozattal jár).
Pedig ismerősök vannak szép számmal a Jay and Silent Bob: Chronic Blunt Punch-ban: Dante, Randal, Hopper X és még sokan mások. Ők leginkább segítségként hozhatók elő, ha rengeteg bunyóval feltöltjük a vonatkozó csíkokat, akkor behívhatjuk őket és okoznak egy kis káoszt az ellenfelek számára. Az átlagos ellenfeleink viszont nagyon karikírozott, sablonos alakok. Hipsterek babákkal, mobilos, hoverboardos kölykök – nem feltétlenül rossz az összhatás, csak mivel elég gyakran ismétlődik a repertoár, ezért hamar unalmas is lesz (talán ha kevesebbet szerepelnének, nem lenne így.
Ami viszont sajnos még nem az igazi, az maga a játékmenet. A co-op módot nem volt alkalmam kipróbálni, nem kizárt, hogy úgy élvezetes, de ha egyedül játszunk, akkor a társ nem csinál semmit (néha mondjuk jönni is elfelejt és vissza kell menni érte). Válthatunk Jay és Bob között, de ha nagyon leamortizálódnak, akkor az gond lehet, mert kevés helyen találunk kaját, amivel vissza lehet tölteni az energiát (más módszer meg nincs). Éppen ezért taktikázni kell. Néhány főellenfél viszont olyan szinten ki tud cseszni velünk, hogy hosszú másodpercekig szóhoz sem jutunk (halál után meg természetesen lehet újra kezdeni az adott pályát). Amivel ugyan megnyúlhat az alapból rövidke, nagyjából tisztán 2 órás játékidő, de a szavatosság ilyesfajta kitolására nem mindenki vevő.
Sajnos a Jay and Silent Bob: Chronic Blunt Punch-ot nem sikerült a szívembe zárni a fent felsoroltak miatt. A technikai gondok megbocsáthatatlanok, mellette ráadásul azért az irányítás is tartogat (kellemetlen) meglepetéseket, mert nem túl pontos (van input lag és a találatokért felelős hitboxok sem mindig jól vannak elhelyezve). Az ellenfelek és uncsibb helyszínek okozta repetitivitás már csak a hab a tortán. Pedig a játék tíz éve készül, közösségi kalapozás is volt neki még 2016-ban FIG-en – így meg pláne nehezen érthető mi és hol csúszott félre. Nem baj, talán majd kapunk majd a jövőben egy bolt előtt állás szimulátort és az majd lehet tökéletes lesz.
Értékelés: 5/10
Fejlesztő: Interabang Entertainment
Kiadó: Atari, Digital Eclipse
Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S, Nintendo Switch
