December 25-én a világ számos országában Jézus világra jöttét ünneplik, ám ezen a napon a keresztény Magyarország születéséről is megemlékezhetünk. Legjobb tudomásunk szerint ugyanis Szent István királyt 1000. december 25-én, éppen karácsony napján koronázták meg. Idáig azonban hosszú út vezetett, amelyet még apja kezdett el kikövezni.
A keresztény Magyarország megalapozása
Amint a Vatikán hivatalos hírportálján olvasható, István apja, Géza fejedelem 997-es halálakor nagy és erős országot hagyott fiára, ám a keresztény államiság, valamint egy „Isten kegyelméből való király” híján nem tudott érvényesülni a régióban. Ezt feltehetőleg már Géza is felismerte, ugyanis hatalomra jutása után felhagyott a nyugati kalandozásokkal, és igyekezett jó viszonyt kialakítani az egyre erősödő Német-római Birodalommal, illetve Bizánccal.
Géza hamarosan békét kötött a németekkel, és Istvánt összeházasította II. (Civakodó) Henrik bajor herceg lányával, Gizellával. Ezzel egyszerre békítette meg legelszántabb ellenségét, és érte el, hogy hazánk a császári hatalom támogatásával, ám a függetlenség feladása nélkül csatlakozhasson a keresztény Európához – foglalta össze a Rubicon.
Nem tudjuk pontosan, Géza mikor vette fel a keresztény vallást, de valószínűleg már a 970-es években megkeresztelte őt a Magyarországra érkező Sankt Gallen-i Szent Brúnó. Ezt követően vélhetően szembeszállt a nomád Magyarország törzsfőivel, hogy egységes államot létesíthessen, és országlásának utolsó éveiben már megkezdődött a veszprémi püspökség szervezése is.
Géza nagyfejedelem körülbelül 47 évesen, 997. február 1-jén hunyt el, halálának oka ismeretlen. Utódjának fiát, Istvánt jelölte meg, aki apja küldetését kívánta folytatni.
Véres út vezette Istvánt a koronáig
Széles körben elterjedt az a vélekedés, miszerint az „ősi magyar jog” szerint a fejedelmi címet István helyett Géza legidősebb férfi rokonának, Koppánynak kellett volna örökölnie. A valóság viszont az, hogy nem tudjuk biztosan, milyen rendszer alapján öröklődött a hatalom a pogány magyaroknál, ahogyan azt sem, milyen rokonságban állt Koppány Gézával.
Az azonban biztos, hogy megpróbálta megszerezni magának a főhatalmat, és tudomásunk szerint nem volt célja a Magyar Nagyfejedelemséget keresztény útra vinni. István és Koppány harcok útján rendezte le az utódlás kérdését, a két rivális uralmi területein ütköztek meg csapataik.
Megkezdődött a csata, mindkét részen sokáig és vitézül folyt a viadal; de az isteni irgalmasság segítségével Szent István vezér nyert dicső diadalt. Ebben a harcban Vencellin ispán megölte Koppány vezért, ezért téres jószágokkal jutalmazta őt meg Szent István, aki akkor még vezér volt. Koppányt pedig Szent István néggyé vágatta; egyik részét elküldte az esztergomi, másikat a veszprémi, a harmadikat a győri kapuhoz, a negyediket Erdőelvébe
– olvasható a Képes Krónikában.
Miután leszámolt a trónkövetelővel, István befejezte a pannonhalmi apátság építését, és Rómába küldte Asztrik pannonhalmi apátot, hogy II. Szilveszter pápától koronát kérjen. A koronázási szertartás helyszíne Esztergom volt, ahol ebben az időben a fejedelmi vár állt, valamint egy templom is, amelyet még Géza építtetett. A szentelő esztergomi érsek mellett a győri és veszprémi püspökök lehettek a társszentelők.
Így koronázhatták meg Szent Istvánt
A koronázási ceremónia feltehetőleg a fejedelmi lakból indult, ahonnan a résztvevők menete a templomba érkezett. István koronázásáról részletes feljegyzések nem maradtak fenn, ám a liturgia szerint a koronázási szertartásnak nagyjából a következőképpen kellett kinéznie.
Az oltár elé érve a fejedelem letette köntösét és fegyvereit, majd az oltár előtt arcra borult, éppúgy, mint a szentelésre váró püspök. A papság és a nép elimádkozta fölötte a mindenszentek litániáját, majd a főpapok felemelték a fejedelmet. Az érsek ezután a következőket kérdezhette tőle:
- Akarod-e a katolikus férfiaktól neked átadott hitet megtartani és jogos műveit megőrizni?
- Akarsz-e a szent egyháznak és az egyház szolgáinak gyámola és védelmezője lenni?
- Akarod-e az országot a te atyáidnak Istentől rendelt igazsága szerint kormányozni és megvédeni?
István erre azt válaszolta, „ez az akaratom, s amennyire Isten segítségére és összes híveinek együttérzésére támaszkodva képes leszek, ígérem, hogy mindenben ehhez híven fogok cselekedni.”
A választott megkérdezése után az érsek a néphez fordult: „Kész vagy-e alávetni magadat az ő fölségének és irányításának, kész vagy-e megszilárdítani és szilárd hittel erősíteni a királyi uralmát, kész vagy-e parancsainak engedelmeskedni, ahogyan az Apostol mondja: minden lélek vesse alá magát a felsőbb hatalmaknak, amiként a király felségének szokás?”
A nép válasza a közfelkiáltás: Fiat, fiat, amen! Legyen, legyen, úgy legyen!
István, a király
Ezután következhetett a felkenés szertartása, amely spirituális értelemben Isten fölkent emberévé teszi a királyt. Az érsek kézbe vette a krizmát, és megkente vele a fejedelmet a fején, mellén és a hátán is e szavak kíséretében:
Királlyá kenlek fel téged a szent olajjal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
A felkenést ima követte, ami valahogy úgy szólhatott:
„Szálljon le rád, szerény szolgálatunk eredményeképp a Szentlélek bőséges kegyelme, ahogy amiképpen méltatlan kezünk közreműködésével külsőd most valóságos olajtól ihletetten ragyog, azonképpen az Ő láthatatlan olajától érintve érdemeld ki bensőd fényességét, s az Ő szellemi kenetétől mindig és teljesen áthatva, tanuld meg, illetve légy erős egész elméddel kerülni és megvetni, ami tiltott, és tudj szüntelenül arra gondolni, az után vágyódni és azon ügyködni, ami lelkednek javát szolgálja.
Gyújtsd fel, Uram, ennek a kenetnek olajával, mellyel papokat, királyokat és prófétákat kentél fel, szolgád szívében a kegyelmed iránti vágyat, hogy az igazságot szeretve, s szintúgy az igazság ösvényén vezetve a népet is, miután a királyi méltóság birtoklására Tőled kiszabott évek sorát bevégezte, érdemei az örök boldogságba juttassák.”
A megkoronázás szertartása során az érsek az alábbi szavak kíséretében helyezhette István fejére a koronát:
„Fogadd a királyi koronát, légy mindig istenfélő és Krisztus egyházának minden rosszal szemben buzgó védelmezője. Légy mindig az Istentől neked adott, s az apostolok és az összes szentek képviseletében kiszolgáltatott áldásunkkal a te vezetésedre bízott királyság rátermett irányítója és sikeres uralkodója, hogy a hit megdicsőült bajnokai közt, az erények drágaköveivel ékesen, és az örök boldogság jutalmával megkoronázva, Megváltónk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus oldalán, kinek nevében és képében hitünk szerint tevékenykedsz, múlhatatlan dicsőség legyen osztályrészed. Mert Ő isteni fenségben él és uralkodik az Atyaistennek együtt, egységben a Szentlélekkel. Istenünk, te Szent István királyt itt a földön országunk koronájával ékesítetted, add, hogy legyen Egyházad védelmezője a mennyben!”
Ezzel megkezdődött első királyunk 38 éves uralkodása, amely sikeres kül- és belpolitikájával hozzájárult, hogy Magyarország erős állammá váljon.
The post Karácsony napján született a Magyar Királyság first appeared on 24.hu.
