A héten egy fekete gólya fészkét lestem meg a nyirádi határában. Hatalmas élmény volt egy nagy böhöncön látni az amúgy is mértes fészket.
Itt jártamkor nem mulaszthattam el a tárnicsos rétek felkeresését.
Az erre fekvő lápréteket a napokban kékre festi a virágzó kornistárnicsok (Gentiana pneumonanthe) hatalmas tömege.
Régén a nép ajkán tüdőtárnicsként volt ismeretes, mert egykor az egész növényt a tüdőbaj (pneumónia) gyógyítására használták. 1578-ban Melius Péter az ördög méze elnevezést használta, majd 1867-től Diószegi Sámuel a tárnics elnevezést, feltehetően a szerb-horvát trnciből kölcsönözve.
A tárnicsfélék családjának (Gentianaceae) több mint ezer faja ismert a világon. A növénynemzetség Dioszkoridész szerint Gentius illír királyról kapta a nevét, aki i.e 200 körül a pestis gyógyítására ajánlotta a tárnicsféléket.
Tavasszal és ősszel virágzó fajokat egyaránt találunk közöttük. Hajtásaik keserűanyagot tartalmaznak, emiatt a legelő jószág általában nem bántja őket, gyógy- és fűszernövényként viszont éppen emiatt gyűjtötték korábban néhányukat.
A mérsékeltövi magashegységek havasi régióiban jelennek meg a legnagyobb fajszámmal és legszebb virágpompával. A magyar nyelvben is gyakran használt, német eredetű enciánkék kifejezés a tárnicsfélékre utal, annak ellenére, hogy sárga, fehér és lila virágú fajaik is előfordulnak.
A kornistárnics a tőzeges, lápos, csak nyáron kiszáradó, mészben és humuszban gazdag lápréteket kedveli. Virága tőből hosszúkás harang alakú, 3-4 cm hosszú, felálló, belül öt pettyezett sávja van. Hazánkban védett, így gyűjtése szigorúan tilos.
The post Kékre festi a lápréteket ez a gyönyörű virág first appeared on National Geographic.
