Milyen lelki állapotban van az ország 2025 karácsonyán? Hogyan lehet szabadulni attól, ami nyomaszt? Mi lehet a gyógyír a gyerekbántalmazási botrányokra, a Szőlő utcai traumára? Mi a baj napjaink boldogságeszményével? Karácsonyi lelki podcastbeszélgetés – az ünnep miatt csütörtök helyett kivételesen már kedden – Tari Annamária pszichoanalitikussal és Kókai-Nagy Viktor református lelkész-teológussal.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
Milyen lelki állapotban van az ország 2025 karácsonyán?
Tari Annamária: Évek óta romlik az emberek tűrőképessége, csökkenőben az empátia, ez pedig a toleranciát is csökkenti. Ha sokasodnak a problémák társadalmi, politikai vagy gazdasági szinten, akár egyéni lecsúszással, akkor irritáltabbak leszünk.
Kókai-Nagy Viktor: Minden áthidalható, hogy ha lelkileg erős vagy. A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy elvesztettük a töltőállomásinakat. Régen sok ilyen működött körülöttünk: volt töltekezési helyünk a családban, a természetben, állatok között vagy más természetes közegekben. Most hajlamosak vagyunk a bezárkózásra.
Kollektív trauma lett a gyermekbántalmazási ügyekből. Mi lehet a gyógyír ezekre?
Tari Annamária: A médiába kikerült felvételeken látott brutalitás nem módszer arra, hogy az ember rendet teremtsen egy olyan csoportban, ahol érzelmileg teljesen traumatizált gyerekek vannak. Egy nevelőnek tudnia kell kezelnie olyan csoporthelyzeteket, amelyekkel még egy eszkalálódó agressziót is meg tud előzni. […] Nem pszichothriller zajlik ezekben az intézményekben, hanem olyan rétegződött csoportdinamika, amiben nagyon kell tudni szakmailag, hogy hol nyúlsz bele. Hogy mikor kell csak a szélén maradni, és mikor kell megmutatni, hogy az embernek egyébként lenne ereje – nem agressziója! –, hogy kereteket és határokat szabjon. Mert ezek a gyerekek pont ezt a kettőt nem ismerik: a kereteket és a határokat, amikről az úgynevezett rendes emberek kint úgy gondolják, hogy simán be lehet tartani, mert ők sose emelnének el a boltból semmit.
Kókai-Nagy Viktor: Meggyilkolja a témát a pénztelenség. Nem fognak odamenni az igazán jó szakemberek dolgozni ilyen alacsony fizetések mellett. Pedig ez nagyon komoly munka, amihez óriási belső erőre van szükség. […] Sokat segítene, ha jó és pozitív példákat is látnánk a médiában. Felnőtteket, akik kikerültek ebből az intézményi rendszerből, és sikerült egyről a kettőre jutniuk.
Tari Annamária: Nagyon meg tudunk rendülni egy-egy ilyen botrányon, de más a fotelben borzongani és más keresni egy vidéki nevelőotthont, és egy szombat hajnalban odamenni, vinni valamennyi adományt, megpróbálni beszélgetni. Egy szóval: cselekedni. Jane Goodall vallotta, hogy nagy problémákat látva is mindennap csak egy picit kell tennünk, és akkor a sok kicsiből egyszer nagy változás lehet. […] Nem azt kellene csinálni, ami általában történik, hogy van egy botrányos esemény, felszalad a figyelmünk, aztán hagyjuk lecsorogni. Ha azt akarjuk, hogy valami változzon, akkor fókuszban kell tartanunk a gyerekbántalmazások témáját.
hirdetés
Mi az, ami nincs rendben a mai kor boldogságfelfogásával?
Kókai-Nagy Viktor: Diákokkal játszottam régebben: felírattam a tábla egyik oldalára, hogy mitől érzik jól magukat, a másikra, hogy mitől boldogok. A „Mitől érzed jól magad?” oldalra került, hogy „elégedett vagyok a sorsommal”, „jó a lakásom”, „jó a csajom”. Aztán a „Mitől vagyok boldog?” oldalra is felírták ugyanezeket. Ekkor kezdtem gyanakodni, hogy valami nincs a helyén a boldogságfogalmunkkal. Tárgyakkal ugyanis nem tudsz boldog lenni. Nem tesz boldoggá egy autó: boldoggá egy ember tesz. Vagy valami transzcendens. A bibliai boldogmondások világítják meg leginkább: „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. // Boldogok, a kik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak.” Valami nagyon másra számítunk, ha boldogságról gondolkodunk. […] A boldogsághoz hozzátartozik a fájdalom. Mint a szülő nő. Jól érzi magát? Nem. Boldog? Igen! Ezt a különbséget meg kell tanulnunk felismerni és érteni.
Tari Annamária: Az információs kor az azonnali érzelmi szükséget-kielégítés lehetőségét ígéri. Ez az öröm- és élményszerző lehetőség nagyon gyors és nagyon addiktív. […] Lélektanászként azt mondom, hogy a boldogság nem a nagy öröm egyszeri és rövid idejű átélése, hanem amikor az ember viszonylag kiegyensúlyozottan jóban van önmagával, jól van a bőrében, a kapcsolataival és remélhetőleg a munkájával is.
A beszélgetéshez rengeteg inspirációt kaptam Horváth Gergely Gondolatkertészet című podcastjából, melyért ezúton köszönetet mondok.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
