Ha egyszer ránéz az ember, nem tudja levenni róla a tekintetét, évente több százezer múzeumlátogatót bájol el a Leány gyöngy fülbevalóval . Vajon minek köszönheti népszerűségét? A festménynek otthont adó múzeum, a Mauritshuis agykutató szakemberek segítségét kérte ennek felderítéséhez.
A múzeum kíváncsi volt arra is, mi a különbség a reakciókban akkor, ha az ember a kép eredetijét nézi a múzeumban, vagy, ha egy reprodukciót. Egészen meglepő eredményeket adtak a vizsgálatok.
Tízszeres érzelmi reakció az eredeti képre nézve
Amikor a múzeum falán lógó festményt figyelhették meg a vizsgálatra felkért alanyok (összesen 20 fő), tízszer akkora, érzelmi területen mérhető agyi választ adtak, mint egy reprodukcióra nézve. A Leány folyamatosan fenntartott figyelmi hurok csapdájába ejtette az embert, nemcsak megragadta az ember tekintetét, hanem más festményekhez képest jóval hosszabb ideig magán is tartotta azt.
Kiderült az is, hogy a Leány látványa erőteljesen stimulálja az agykéreg precuneus nevű területét. Amikor az alanyok nézték e festményt, több volt az aktivitás ebben az agyterületben, amely egyébként például az önreflexiók, a tudat és a személyes élettapasztalatok kialakításában játszik szerepet. A szakemberek szerint ez azt is jelzi, hogy a Leány mélyebb személyes kötődést alakít ki a szemlélőjével. Egy kutatásban néhány éve arra jutottak, hogy a művészi vénával megáldott emberek precuneusa szürkeállományban gazdagabb összetételű, mint az átlagembereké.
A vizsgálatok során EEG (elektro-enkefalográf) sapkát viseltek az alanyok, amelynek segítségével az agyhullámaikat lehetett mérni a sapkába épített, a fejhez érő elektródák révén, miközben a műalkotásokat nézegették. Egyrészt megnézték a valódi festményeket a Mauritshuis falain, másrészt később megnézték ugyanezek reprodukcióit is.
Ezen felül még a szem mozgását követő eszközt is alkalmaztak, ezzel derítették fel, hogy az alany épp mit is néz a képeken. Miután a múzeumban végeztek a kísérlettel, az Amszterdami Egyetem MRI készülékébe feküdtek be az alanyok, és itt azután már a képek reprodukcióit kellett végignézniük, miközben a készülék mérte az agyi aktivitásukat. Kiderült, hogy a művészeti alkotásokat nézegetni jó az agyunknak is.
Akkor most mi is a titka?
A kutatást végző Neurofactor idegkutatója, Martijn den Otter elmagyarázta, hogy természetes módon irányul a figyelmünk az arcra. Amikor az ember egy másik ember arcát figyeli, önkéntelenül is igyekszik megfejteni annak érzelmeit, ebből lehet megállapítani ugyanis, hogy az illető biztonságos, vagy esetleg veszélyes-e ránk nézve. Úgy tűnik, Johannes Vermeer ezt a folyamatot nagyon okosan használta fel.
Alapvetően a szem és a száj adnak információt egy ember arcán, ezekre ugrik rá a tekintet, azonban a festmény egy lépést még hozzáad ehhez. A Leány fülbevalója vonzza a tekintetet, ez a harmadik lépése a figyelmünknek, majd a gyöngyről a tekintetünk ismét a szemre téved, aztán a szájra, aztán a gyöngyre – ez ismétlődik számos alkalommal. Ezt nevezték el a kutatók fenntartott figyelmi huroknak.
A vizsgálatok során összesen hat festménnyel végezték el ugyanezeket a méréseket (2 Vermeer, 2 Rembrandt és 1 Van Honthorst), és bizony ezek között a legtöbb figyelmet és a legerősebb érzelmi reakciót a Leány gyöngy fülbevalóval kapta az alanyoktól. Az érzelmi reakciókban mérhető, a valódi festmény és a reprodukció közti tízszeres különbség egyöntetű volt. (A Leány e téren messze a legkiegyensúlyozottabb érzelmeket váltotta ki az alanyokból.)
Ez azt jelenti, hogy bár a művészet minden formában jó hatású, sokkal jobb, ha eredetiben sikerül megnéznünk egy műalkotást. Persze, egy múzeum által rendelt kutatás nem is végződhetett volna pozitívabban.
The post Kiderült, miért oly népszerű Vermeer híres festménye first appeared on National Geographic.
