Habár a Switch 2 júniusi megjelenésekor a Nintendo új konzoljának játékkínálata messze nem volt lehengerlő, az év végéhez közeledve már sokkal kedvezőbb a kép.
A nyitójátéknak is nevezhető Mario Kart World és az új gép erőforrásaihoz igazított Zelda változatok után megérkezett a Donkey Kong Bananza, aztán jött egy kibővített Super Mario Party Jamboree, befutott a Super Mario Galaxy-sorozat feljavított változata, lett új Pokémon, megjelent a Hyrule Warriors új része, december elején pedig érkezik a Metroid Prime 4: Beyond – arról nem is beszélve, hogy egyre több, más konzolon is elérhető játék jelenik meg a gépre (pl. Star Wars Outlaws, Assassin’s Creed Shadows). És nem szabad elfeledkezni a november 20-án piacra dobott Kirby Air Riders-ről sem, ami ráadásul a Switch 2-exkluzív programok táborát erősíti.
Kirby Air Riders
Azért írtam fentebb, hogy meglepően, ugyanis elsőre elég elhibázott ötletnek éreztem, hogy a Nintendo kevesebb, mint fél évvel az abszolút húzócímnek számító Super Mario Kart World után előállt egy újabb, hasonló alapokra épülő versenyjátékkal. A programot persze egy bő három évtizedes múlttal rendelkező, jól ismert karakter, Kirby köré építették, de a rózsaszín pufók népszerűsége meg sem közelíti Mario renoméját. Arról nem is beszélve, hogy mégis mi újat lehet mutatni a már emlegetett SMKW után?
Ha valamiben, hát ebben a kérdésben tévedtem, ugyanis az ismerős alapmechanizmus ellenére a Kirby Air Riders több ponton is más, sőt, egyes esetekben többet nyújt, mint a Super Mario-univerzum karaktereit felvonultató versenyjáték.
Mielőtt viszont rátérnék a részletekre, a teljesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a tesztalanyom nem példa nélküli, hiszen korábban volt már példa ilyen játékra. Az alapvetően platformer játékokból ismerős Kirby az elmúlt három évtizedben számos fura spin-offot élt meg, és ezek között akadt versenyjáték is, a 2003-as Kirby Air Ride, ami a Nintendo egyik kevésbé népszerű gépére, a GameCube-ra jelent meg.
Ennek okán kevesen emlékeznek rá, és még kevesebben próbálták ki – ami olyan szempontból nem probléma, hogy a folytatásnak tekinthető Kirby Air Riders az ott megismert formátumot ülteti át a japán vállalat legújabb masinájára.
Bár a program több játékmóddal (Air Ride, Top Ride, City Trial, Road Trip) várja a felhasználókat, az alapok lényegében mindenhol megegyeznek. Kirbyt vagy a hozzá kapcsolható univerzum egyes szereplőit kiválasztva eltérő képességekkel rendelkező, repülni is képes gépekre pattanhatunk, a pályákon mindenféle power upokat és bónuszokat gyűjthetünk, hogy aztán ezeket felhasználva győzedelmeskedhessünk.
A technikásabb rész abból következik, hogy az irányítás elég egyedi, nem csak reflexeket, odafigyelést is igényel. A járművünk automatikusan megy előre, cserébe sokkal jobban kell figyelni a pályán bevethető mozdulatokra, mint egy átlagos versenyjátékban. Az első indítást követően meg is lepődtem, hogy több fejezetes oktatómód tanítja meg a kezelést, de hamar rájöttem, hogy ez szükséges, ugyanis a más versenyjátékokból hozott „tudással” itt könnyen el lehet vérezni. A legnagyobb eltérés talán az, hogy a bal analóg karral a járművünk függőleges mozgása irányítható.
Ennek főleg repüléskor van jelentősége, ugyanis a kart hátra húzva lehet emelkedni, előre tolva pedig alábukni. Igen ám, de ezek a hatások a talajon is aktívak, tehát az előre nyomott kar nyomán a gépünk a földbe áll, jelentősen rontva az esélyeinket.
Ezt azért szokni kell, ahogy azt is, hogy turbót azzal generálhatunk, ha a B gombot nyomva tartva lassítunk, aminek az okos és ügyes használata szintén gyakorlást igényel. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy szintén a B-vel lehet driftelni, a pályán lévő bónuszok durrogtatásán túl a bal analóg kar oldalirányú rázásával mindenféle úti lényeket és a velünk együtt vágtázó ellenfeleket is „csapkodhatjuk”, sőt, Kirby ikonikus szippantós képességével be is kebelezhetjük őket. A hab a tortán, hogy ezekkel az akciókkal tölthető egy speciális csík, ami a maximumot elérve egy olyan kombót eredményez, amivel egyszerre több opponens is ideiglenesen likvidálható. Már a Mario Kart is egy elég nagy száguldó őrület, de a Kirby Air Riders erre rátesz még egy lapáttal, olyan káoszt (és szórakozást) eredményezve, amire csak ritkán van példa.
A változatosság most is gyönyörködtet
A tesztalanyunk abban is hasonlít a Mario Kartra, hogy az elérhető karakterek és különböző speciális képességekkel rendelkező járművek fokozatosan nyithatók meg, illetve ezek mellett mindenféle kozmetikai kiegészítőket, illetve olyan extra elemeket gyűjthetünk a ránk váró feladatok és kihívások teljesítésével, amelyekkel az online rendszámunk szabható testre – utóbbinak főleg a multiplayer mérkőzéseknél van szerepe, hiszen ez reprezentálja az elért eredményeinket.
A Top Ride lényegében ugyanaz, csak felülnézetből, ami teljesen más megközelítést igényel, mint a teljesen 3D-s pályán játszódó futamok, a City Trial pedig a Super Mario Kart Worldhöz hasonlóan egy nyitottabb, szabadon bejárható terepet biztosít, ám ellentétben a konkurenssel, itt nem vagyunk magunkra hagyva, célirányos játékmenet kapunk. A területen haladva a többiekkel együtt fel kell fejlesztenünk a járgányunkat (ami akár le is cserélhető), miközben adott a lehetőség a konfrontációra, illetve mindenféle véletlenszerű események történnek, végül a megszerzett javak segítségével kell teljesíteni a ránk váró stadionos minijátékokat.
A Kirby-móka viszont nemcsak itt nyújt többet (jobbat?), hiszen adott még a Road Trip lehetőség is, ami leginkább egyjátékos kampányként írható le. A többi játékmódban elérhető maximum 32 fős multival szemben itt csak lokális (max 4 fő) játékra van lehetőség, de ez a mód akkor is elég szórakoztató, ha egyedül teljesítjük a ránk váró pályákat. Amik viszont tartalmaznak némi csavart: minden nagyobb szakasz előtt döntenünk kell, hogy a felkínált lehetőségek közül melyiket kívánjuk teljesíteni, és ezen felül ötletes főellenfelek és átvezető videók is várnak ránk – utóbbiak lényegében a játék „történetét”, a világ hátterét mesélik el számunkra.
Talán jobb is?
Bár a Super Mario Kart Worlddel is nagyon jól szórakoztam, ott viszonylag hamar elkapott az ismétlés érzése, illetve csalódást keltő volt a hatalmas újdonságként beharangozott, de valódi szórakozást csak nyomokban tartalmazó nyitott világ. Ezzel szemben a Kirby Air Riders nemcsak őrültebbnek, de az eltérő játékmódok miatt változatosabbnak érződik, ráadásul ez a program sokkal ügyesebben jutalmazza a játékosokat, mint a „nagytestvér”. Ez annyit tesz, hogy olyan és annyi hasznos dolgot nyithatunk meg, ami arra sarkallja az embert, hogy küzdjön értük. Ezen megoldások okán a tesztalanyom sokkal hosszabb távon tud friss élményt nyújtani, mint az SMKW, ami a szemben azt is jelenti, hogy jobb játékkal van dolgunk. Legalábbis tartalmilag.
Vizuálisan ez már nem feltétlenül mondható el, már ami a grafika minőségét illeti, hiszen változatosságban és őrült dizájnt követő pályákban itt sincs hiány. De a sokat emlegetett konkurens egyértelműen szebb, bár kétségtelen, hogy egy versenyjáték szempontjából ez ritkán tartozik a legfontosabb kritériumok közé.
Ami ennél fontosabb, hogy a teljesítményre nem lehet panasz. A Switch 2 még osztott képernyős módban is vígan hozza a 60 fps képfrissítést, és az általam játszott online meccsek során sem volt semmiféle fennakadás. Szóval technikailag azt kapjuk, ami 2025-ben elvárható, ugyanakkor a Kirby Air Riders egy másik ponton szembe megy az aktuális terveknek: tartalmi bővítés a jövőben (az esetleges javításokat leszámítva) nem várható hozzá, a vásárláskor a végleges csomagot kapjuk.
Korábbi tesztjeink Nintendo Switch 2 játékokról:
- Itt a játék, ami rövid időre elfeledtetheti, hogy még mindig nincs új Zelda
- Ezt a játékot keresed, ha életedben először próbálnád ki a rendes Pokémont
- Ez a játék kihagyhatatlan, ha az egész család használja a Nintendo Switch 2-t
The post Kirby Air Riders teszt: létezik, hogy jobb, mint az új Mario Kart? first appeared on 24.hu.
