Kövér László bolondok házáról és tébolydáról beszélt a legtöbbet a kongresszuson

A délelőtti programban kapott helyett a Fidesz kongresszusán Kövér László. Eleinte úgy tűnt, hogy kifogyott már a mondanivalóból, azzal a felvetéssel is kezdte, hogy

„Vajon történhet-e bármi, ami még nem történt meg velünk korábban?”

És belekezdett egy viccbe, de úgy, ahogy csak ő tud: „Boldogult ifjú koromban, amikor még nem volt szólásszabadság, de nem volt politikailag korrekt magáncenzúra sem, tehát az emberiség elhülyülési folyamatának még egy korábbi stádiumában, lehetett bolondos vicceket is mesélni, például ezt”.

A vicc arról szól, hogy a bolondok házában az ápoltak, hogy elüssék az időt vicceket mesélnek egymásnak. De a mesélését is hamar elunják, így aztán eldöntik, hogy sorszámozzák a vicceket, hogy gyorsabban haladjanak.Egy ilyen alkalommal az egyik ápolt azt mondja: 6. Mindenki dől a nevetéstől. A másik rákontráz: 18. Mindenki hanyatt vágja magát a nevetéstől. 29 – mondja a harmadik, a térdüket csapkodják. A negyedik azt mondja, hogy 9. Fagyos, néma csönd. Mondom 9. Jó, jó értettük, dehát egy ilyen jó viccet ilyen pocsékul elmesélni – mesélte a nem túl jó viccmesélő Kövér. Aztán személyesebbé tette: „Ha Bayer Zsocónak akkor valaki megvette volna ajándékba az Ezer vicc a javából című kis gyűjteményt, ahonnan én is vettem ezt, akkor már régen csak sorszámokat mondana egy-egy vaskosabb szitkozódás helyett, hogy ne kelljen annyi sípolást hallgatni a műsoraiban”.

Kövér még ezután is húzta kicsit, mert úgy folytatta, hogy nincs olyan, amit még nem mondtunk el egymásnak az elmúlt 14 év vagy pláne az elmúlt 35 év alatt. „Ezért aztán tegnap éjjel, amikor a mai napra gondoltam, az is megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha 5 percig csak együtt hallgatnánk a csendet. Vagy énekelnénk egyet, mondjuk egy jó P. Mobil-nótát. Nem fogom elkezdeni. De aztán otthon valaki rám szólt, hogy a kongresszus nem erre való. Ha nem, hát nem. Nézzük akkor, mi történt és mi nem történt az elmúlt két évben”.

És aztán innen lendült bele.

A háborúról: az EU a sokadik oroszellenes szankciócsomagot hozza, amiknek a hatására az orosz gazdaság ugyan nem rendült meg, az európai viszont igen, de legalább a háború sem ért véget, aminek a fegyver- és olajbizniszben érdekeltek nagyon örülnek.

Az V. Orbán-kormányról. „A liberális demokrácia lenyűgöző tisztaságú példáját szolgáltató, ugyanakkor végtelenül türelmes és önzetlen szövetségeseink egyelőre válaszképpen megelégedettek egy Andropov imitátor nagykövetként való ideküldésével”, utalt Kövér Pressman amerikai nagykövetre és Jurij Andropovra, aki a szovjet nagykövet volt Budapesten 56-ban.

Kövér elviccelt azzal, hogy pedig az amerikaik közénk is lövethettek volna, de „igaz most eléggé lefoglalja őket az ukránok vágóhídra küldése, és a világ újból lágerekbe szervezése”.

Brüsszelról: „Az európai parlament megtartotta az n+1-dik, a magyarországi jogállamot és demokráciát temető virtuális autodaféval egybekötött szertartását. A brüsszeli föderalisták megpróbálják az országból kiszervezni a független igazságszolgáltatást, átadni a kormányzás ellenőrzését mindenféle ügynökszervezeteknek, és ezközben brüsszeli útonállók még a pénzünket is el akarják rabolni”.

Migárnosokról: „milliószámra özönlenek be a menekültnek álcázott hódítók Európa határain, eközben pedig az Európai Unió két évvel közelebb került saját maga felszámolásához”,

A gazdaságról: „Véget ért egy aranykorszak, Magyarország utóbbi bő évszázadának legtovább tartó, a legtöbbeknek a legtöbb gyarapodást hozó korszaka. Helyét az infláció és a gazdasági-jövedelmi szűkülés elleni küzdelem vette át. Ugyanakkor továbbra is nő a foglalkoztatottság és növekednek a beruházások, ami reményt ad arra, hogy hamarosan egy új, felfelé ívelő időszak veheti kezdetét”.

Mi és ők: „Nem lettünk fiatalabbak, de talán boldogabbak igen. Még az sem kizárt, hogy egy kicsit bölcsebbek is. A Gyurcsány vezette ellenzékünk, Jordan Petersonnal szólva, a Káin nyomdokában járó Marx irigy, tébolyodott szellemi örökösei viszont nem lettek sem okosabbak, sem szebbek. Gátlástalanabbak és aljasabbak annál inkább. Büszkén, az arcunkba nevetve csörgetik a zsebükben a harminc ezüstöt. Ne bocsássunk meg nekik, mert tudják, mit cselekszenek”.

Gnómokról: „Dőltünkre Tökmag Jankók törnek – mondhatnánk Adyval, ha nem tudnánk, hogy sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi, csak huszadrangú statiszták abban a nagy játszámában, amelyben a nagy filantróp és a kicsi Alex is csak a Nagy Szétdobáló engedelmes eszközeként próbálja szellemi, lelki kényszerzubbonyba kötni az emberiséget”.

A tébolydáról: „A tegnap kommunistáinak az egyik leggonoszabb módszere értelmiségi ellenfeleinek megtörésére az volt, hogy meghatározott idejű börtönbüntetés helyett kiszámolhatatlan időre elmegyógyintézetbe zárták őket. Mai utódaik Brüsszelben és a tengerentúlon ellenben – a Kínában már csak a 10 év katasztrófaként emlegett – kulturális forradalom módszereivel az egész világból tébolydát akarnak csinálni, melyek virtuális falai napról napra magasabbak körülöttünk”.

Hogyan tovább? „Aggodalomra tehát van okunk, csüggedésre azonban nincs. Miért? nos kevesen tudják, hogy Magyarország adta a világ leghíresebb szabaduló művészét, Harry Houdinit, azaz polgári nevén Weisz Eriket”. (…) Jó tehát, ha mindenki tudja, aki szórakozni akar velünk, hogy ez nem a SorosGyuribácsik és Alexek országa, ez a Weisz Erikek, a nobel-díjasok, Rubik Ernők, Petőfi és Madách, a Puskás Öcsik és az olimpai bajnokok szülőföldje, az Árpád-házi szentek, Hunyadi János és Hadik András, a kurucok, a Nemcsek Ernők és Dugovics Tituszok, a Horváth Jánosok, a Wittner Máriák és a pesti srácok hazája. Ez a mi országunk, és meg is fogjuk tartani a gyerekeink és az unokáik számára”.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed