Nagy kiterjedésű középkori települést, az egykori Szepes falu maradványait találták meg Debrecenben, a déli ipari övezet területén – számol be az MTI. A Déri Múzeum régészei 2022 augusztusától 2024 áprilisáig végeztek feltárásokat a 13,5 hektáros helyszínen.
Szepes első írásos említése az 1235-ös Váradi Regestrumban található. A váradi püspök bevételei és a pápai tizedjegyzékek alapján gazdag, nagy összeggel adózó település volt, amelynek János nevű papja esperesi ranggal rendelkezett. A 14. század közepén már 330 lelkes falut végül 1594-ben a krími tatárok pusztították el.
A rendkívül gazdag leletanyag zömét a kerámiatöredékek teszik ki: ép edények főként a kutakból kerültek elő. Az egykori lakóházak tüzelőberendezéseire a feltárt kályhaszemekből, díszes kályhacsempékből lehet következtetni. A különböző szerszámok és eszközök – sarlók, kapák, ollók, balták, fejszék, fúrók, vésők, ekevas, kengyelek, zablák, patkók, béklyólakat, kézimalmok, kések, szegek, szekérvasalások – a középkori ember gazdálkodásába, mindennapjaiba engednek bepillantást.
Az egykori épületekből számos ajtóvasalás, lakat és kulcs maradt fenn, gyakoriak a lelőhelyen a szépen kidolgozott láda- és könyvveretek. Az egykori viseletből leginkább díszes csatok, gombok, gyűrűk és ruhaveretek maradtak ránk.
A feltárt nagy mennyiségű állatcsontból jól kirajzolódnak a szepesiek állattartási és húsfogyasztási szokásai. A középkori ember kikapcsolódását, szórakozását szolgálhatták az előkerült hangszerek, sípok, furulyák és egy vasdoromb.
A békés hétköznapok eszközei mellett feltűnik a leletanyagban a háború, a hatalmaskodások nyoma, nagyon sok muskétagolyó, nyílhegy, lándzsahegy, kard méretű parasztkés, buzogányfej, fokos, fegyverként is használható kisebb balta került elő.
Az eddig felfedezett több mint 400 érme sok új információt hordoz a falu lakóinak vagyoni helyzetéről, kereskedelmi kapcsolatairól és a kor pénzgazdálkodásáról. A távolsági kereskedelem bizonyítékai a külföldi pénzek mellett a szép számban előkerült posztóbárcák is. A lelőhely egyik különlegessége, hogy az eddig feltárt 2051 régészeti objektumból több mint 300 kút volt.
A leletanyag alapján a falu az írott forrásoknál évtizedekkel korábban, már a 12. század második felében létezett. A település fénykora a 15. századra tehető. Az 1594-es pusztulását követően már csak tanyaszerű szórványos megtelepedés észlelhető a területén egészen a 20. század elejéig. A század nagy történelmi viharai is nyomott hagytak földjén, mivel a megtalált leletek ebből az időszakból a második világháborús lövészárkok és katonasírok voltak. A gazdag lelőhelyen a múzeum további feltárásokat is tervez a közeljövőben.
The post Középkori települést tártak fel Debrecenben first appeared on National Geographic.
