A PSR J0437 egy olyan, másodpercenként 174-szer forgó neutroncsillag, ami igen erős elektromágneses sugárzást bocsát ki, és van egy fehér törpecsillag kísérője is. Bolygónk déli féltekéjéről megfigyelhető, és pontosan 5,75 ezredmásodpercenként útnak indul róla egy-egy rádió- és röntgensugár.
Ennek köszönhetően e csillag a hozzánk legközelebbi úgynevezett ezredmásodperces (vagy milliszekundumos) pulzár, ami a közelsége miatt ráadásnak a legfényesebb is egyúttal. E viselkedésük miatt a pulzárokat a világegyetem világítótornyainak is szokták nevezni.
Az már csak hab a tortán, hogy e csillag bármiféle ember alkotta atomóránál is pontosabban működik. A holland mérési eredmények a neutroncsillag összetételéről és mágneses mezejéről is sokat elárulnak, amelyekről a kutatók több tudományos publikációban számolnak, számoltak be.
A kutatók a Nemzetközi Űrállomáson felszerelt NICER nevű röntgentávcsővel gyűjtött adatokat elemezték és statisztikai módszerek segítségével modellszámításokat végeztek. Ehhez a holland nemzeti szuperszámítógép, a Snellius volt segítségükre. Ezen adatokat kiegészítették az ausztrál Parkes nevű, pulzárokat vizsgáló hálózatának mérési eredményeivel.
A Parkes hálózata számos hullámhosszon rögzíti a megfigyelt pulzárokról érkező sugárzást, és e különböző hullámhosszak összehasonlításaiból lehet azután következtetni – többek között – maguknak a pulzároknak számos tulajdonságára. A most végzett mérések alapján tudták végül kiszámítani a kutatók, hogy milyen átmérőjű is a kérdéses pulzár, és még a mágneses pólusainak hőmérsékletét is feltérképezték (ez látható nyitóképünkön).
Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a neutroncsillagok maximális tömege kisebb lehet, mint eddig, egyes elméletek alapján gondoltuk.
The post Különleges, közeli csillagot mértek meg holland kutatók first appeared on National Geographic.
